Évszak mesék / Befejezett/

Nyári kaland I. - Edward

Edward

- Hogy hogy nincs tolmács? - estem neki a szőke, kék szemű, reszkető asszisztenciámnak. Már majdnem bőgött és csak a kezét tördelte. - Tisztában van azzal, hogy most tette kockára a cég befektetéseit? - ordítottam az alig százhatvan centis nővel.

- Öt napja próbálkozok, de... - cincogta.

- Nem próbálkozott eléggé - üvöltöttem tovább. - Annyit bíztam magára két héttel ezelőtt, hogy keressen egy tolmácsot, mert a céges a kórházi ágyat nyomja! De úgy látom, ezt sem lehet magára bízni, bár, ha belegondolok, hogyan néz ki a munkaterülete - böktem a nyitott ajtón túlra, ahol az asztala állt. - Az ég szerelmére, nehogy bőgni kezdjen! - Nem bírom, ha egy nő sír. Mindig ezzel próbálkoznak, hogy hátha megszánom őket. Van, akit igen, de őt biztosan nem. Utálom, ha valaki nem végzi rendesen a munkáját.

- Sajnálom - hüppögte a nő.

- Azzal nem vagyok kisegítve - rúgtam még egyet rajta. - Na, menjen innen - intettem, mire ő remegve hátat fordított és kisietett az ajtón, amit olyan halkan húzott be, amennyire csak bírta. Dühösen huppantam vissza a székembe, miközben a halántékomat kezdtem morzsolni. Ő már nem is tudom hányadik asszisztensem az évben. Egyszerűen egyik sem jó, a legegyszerűbb feladatokat sem tudják megcsinálni. Már szólni fogok a HR-n, ha van rá egy mód a végzettségét kérjék el először, ne a centijeit mérjék le. Az asszisztensek kiválasztását pont egy férfi kolléga végzi, aki szerintem a farka után megy, és úgy gondolja én is szívesen nézegetek egy dekoratív nőszemélyt magam mellett... kár, hogy meleg vagyok.

- Mond csak, te ezt élvezed? - rontott be az ajtómon a HR vezetőm és egyben legjobb barátom, Anne.

- Mit? - néztem rá értetlenül.

- Idézem: mondja meg Mr. Greennek, hogy bassza meg és adja oda a felmondásomat - hajítja felém a borítékot.

- Kicsit lehet kiakadtam - vallom be.

- Kicsit? Július 1-je van és ő már idén a negyedik volt! Lassan nem találunk senkit, aki be tudná tölteni a posztot! Nem lehetsz ennyire farok! - kiabált magából kikelve.

- Akkor mondd meg Adamnek, mielőtt én teszem, hogy kérve kérem, ha van rá mód, a papírjait nézze meg, ne a paramétereit! - vágtam vissza.

- Oké, hagyjuk, ezt majd később, valahogy megoldjuk - adta fel Anne. - Majd megoldom, de átmenetileg lehet találtam megoldást. Eredetileg a tolmácsgondot sikerült, de szerintem asszisztensnek is megfelelő.

- Találtál tolmácsot? - pattantam fel, hogy megölelgessem az egyetlen nőt, akivel már aludtam egy ágyban.

- Nem tolmács, de az önéletrajza szerint beszél olaszul - felelte Anne.

- Átnéztem minden létező ember adatait a gépen, de én nem találkoztam vele - értetlenkedtem.

- Persze hogy nem, mert mától dolgozik nálunk és gyakornok. Az ő adataihoz nem is férsz hozzá, azok az enyémek - magyarázta gyorsan.

- Oké, nem érdekel. Hozd! Remélem értelmesebb és rendet bír rakni odakinn abban a káoszban - sóhajtottam idegesen. -, de ugye nagykorú, mármint nem négy órásnak van alkalmazva, mint a 16-18 éveseink az irodai részlegen?

- Ne aggódj, huszonegy éves, egyetemista, grafikusnak tanul, azt hiszem, még neked is tudna segíteni ebben a káoszban - mutatott a tőlem jobbra lévő szekrényre, amiről tudta, ha kinyitja, valószínűleg a tartalma ráborulna.

- Megfelelt, átvettem - mondtam hevesen és kicsit megkönnyebbültem, hogy nem nekem kell a káoszon úrrá lenni.

- Viszont egy pontban nem felel meg a kritériumaidnak - váltott komolyra Anne.