Évszak mesék / Befejezett/

Nyári kaland IV. - Harry

Harry

Mit ne mondjak, az a hétvége nem vált életem legszebb emlékévé. Nem mintha a családommal eltöltött két évtizedben lett volna valami jó. Ám azt hiszem, az a mélypont volt. Apu magából kikelve ordított velem, hogy mit képzelek én, hogy csak úgy kimaradozok. Ne akarjam bebeszélni neki, hogy egy grafikus segítségére volt szüksége a nagyfőnöknek. Nem tudta feltételezni rólam, hogy igen is, képben vagyok sok dologgal. Ed is sokat magyarázott nekem a cégvezetéssel kapcsolatban. Az ő általa elmondottak alapján tudtam ráncba szedni az irodáját, sorrendbe tenni mindent. Nagyon jó tanár és iszonyú jó szerető. Egész hétvégén csak az tartotta bennem a lelket, hogy vagy lebombázott valami hülye képpel, vagy arról érdeklődött, hogy bírom-e még. Ha nem, szívesen elrabol. Alig bírtam folytonos vigyor nélkül a két napot. A bátyáim egyszer elcsípték, hogy mosolygok a telefonomba. Áldottam az eszemet, amiért a biztonság kedvéért kódot változtattam. Hiába mondtam, hogy csak a neten olvasgattam, valahogy nem hitték el. Apa fülébe is beleültették a bogarat és megint kaptam egy szent beszédet, hogy ne csináljak cirkuszt a munkahelyen. Hát, nem voltam benne biztos, ha kiderülne az igazság, nem robbanna-e egy nagyot a dolog. Apám helyben gödröt ásna magának, hogy abban bújjon el. Már csak azért is, mert a főnökkel kezdtem ki, aki ráadásul férfi. Egyenként is égbekiáltó bűn szerinte. Nemhogy duplázva.

A húgaim kiborítottak a nyivákolásukkal. A szüleim a faszságaikkal. A két sógornőjelöltem, egyenesen irritáló volt. Két nyafogó, buta tyúk, de hadd ne mondjam, hogy pont a testvéreimhez valók. Ők csak kirakatból vannak velük. Biztos tudnak is valamit az ágyban, de hogy nem lesz szép életük, az már most borítékolható. Most még jól el vannak, készülnek a nagy esküvőre. Visonganak, hogy életük nagy napja, meg minden. Pár éven belül meg kifullad a házasságuk, mert marhára nem illenek össze. Látszat család lesznek, de a szüleink szemében kifogástalanok. Nem tudom, hogy hogyan bírnak igazi szerelem nélkül együtt élni. Emiatt tisztelem a szüleimet, bár engem nem nagyon szerettek, azonban egymást feltétel nélkül. Sok-sok év után is szerelmesek egymásba, ezért nem is értem hogyan képesek végignézni, hogy a bátyáim elszúrják az életüket.

A húgaim tipikus kamaszok. Mindenen visonganak, minden nap más sztárba szerelmesek, közben meg a szomszédban lakó egyetemista srácot lesik az ablakból. Tényleg jól néz ki, de hogy ez sem zavar senkit nálunk, az már nonszensz. Csak én voltam olyan marha szerencsés, akinek a nem létező szexuális életébe beleszóltak. Valószínűleg azért, mert gondosan elzártam magamban és nem mutattam ki soha, hogy tetszik-e valaki. Az, hogy a férfiak érdekelnek, valahogy soha nem volt kérdés. Valamiért ez volt az alapértelmezett program a születési csomagomban. Miután rájöttem tizenegy évesen, hogy tehetek én bármit, vastagon letojják, eszemben sem volt beavatni őket ebbe a kínos részletbe. Inkább eltűrtem a gyanúsítgatásokat, hogy biztos titokban találkozgatok valakivel. Onnantól minden lépésemről tudni akartak. Mondván, nehogy meglepjem egy unokával őket. Azért az jó nagy orvosi csoda lenne. Mikor egyetemre mentem újra fellángolt ez a marhaság náluk. Egyszer pont beszélgettünk, mikor beviharzott évfolyamtársam és jó hangosan kérdezte, hogy nem láttam-e a bugyiját. Agyhalál volt fél másodperc alatt. Hétvégén a pasimmal elutaztunk és a szobatársam felhozta a csaját, a bugyija meg az ágya alatt maradt. Megint kaptam egy jó adag fejmosást, pedig okuk sem volt rá. Én legalább tuti nem ejthettem teherbe egy partneremet sem. Ellenben a bátyámék nem egyszer játszottak a tűzzel. Egyszer konkrétan én fizettem ki az esemény utáni bogyót. Engem iszonyúan próbáltak fogni, közben a bátyáimnak meg mindent megengedtek. Nem tudom, miért engem tartottak borzasztó veszélyesnek, mikor soha nem csináltam semmit. A gyerek témával meg egyenesen borzolták az idegeimen. Valamiért úgy éreztem azt kívánják, soha az életben ne szaporodjak. Nos, a szó klasszikus értelmében, ez teljesült nekik. Valószínűleg egy gyerek sem kapja meg a génállományomat. Lehet, hogy jobb is, ilyen nagyszülők mellett.