Évszak mesék / Befejezett/

Nyári kaland II. - Harry

Harry

Azt hiszem, Edwardnak gőze nem volt arról, hogy mit adott a kezembe azzal, hogy az asszisztense lettem. Én jólnevelt gyerekként persze szóról szóra betartattam vele, ami le volt írva. Mikor apámmal fenyegetőzött, azt hittem, szájon vágom. Ám rá kellett jönnöm, van ennek szabályosabb módja is. Szinte élveztem, hogy nyeli le minden egyes lépésemet, és mikor ellenkezett megmutattam neki, mit tartalmaz a munkaköri leírásom. Eleinte sokat akadékoskodott, de hamar fejet hajtott nekem, amit élveztem. Néha az volt az érzésem, hogy kifejezetten tetszik neki, hogy valaki így uralkodik rajta.

Első perctől kezdve tudom, hogy meleg. Ahogy rám nézett, az egyértelművé tette. Mi tagadás! Nem vagyok fából, megmozgatta a fantáziámat. Érzem magamon a tekintetét, mikor háttal állok neki. Direkt úgy helyezkedek, mozgok, hogy a legjobb rálátása legyen. Veszélyes játék ez tudom. Egyszerűen nem bírom ki a tekintete nélkül. Éget, perzsel, felforgatja az egész belsőmet. Úgy remegek belül tőle, mint egy kiskamasz az első szerelem idején. Az az első pillantás mindent eldöntött. Fürdőztem a tekintetében minden egyes alkalommal. Jólesik, mert ritkán adatott meg eddigi életemben, hogy egy hozzá hasonló férfi bámuljon engem naphosszat. Néha eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne, ha...nyilván tudom, hogy semmi, mert kevés vagyok hozzá. Ettől eltekintve viszont igen rá vagyok izgulva a főnökömre. Legszívesebben letépném róla az öltönyt, és végignyalnám az egész testét. Soha nem éreztem még ekkora vágyat arra, hogy valaki addig keféljen, míg egészen beájulok. Alapvetően uni beállítottságú vagyok, de az ő esetében bárhol, bármikor széttenném a lábamat, csak mozogjon bennem. Hány merevedést kaptam már erre a gondolatra? Replikáztam vele, hogy ne egyen a mahagóni asztalon, mert ragadni fog. Közben meg dédelgetett álmom, hogy azon dug meg keményen. Király. Néha az az érzésem, hogy nem marad bőr a tenyeremen a nyár végére.

Azonban lássuk be, mindez csak vágy, mert nem tehetem. Apám már azon kiakadt, hogy maga mellé vett. Első nap, mikor hazamentem, több órás kiselőadást tartott, hogy mit tehetek és mit nem. Ha valami olyat csinálok, ami bemocskolja a nevét, garantálja, hogy nem fejezhetem be az egyetemet. Sakk-matt... Biztos vagyok benne, hogy a főnök leszopása vagy meglovagolása ebbe a kategóriába tartozik... bár már önmagában az is, hogy meleg vagyok. Istenem! Egy évem van hátra. Okosnak kell lennem, de olyan nehéz. Azok a szemek... belehalok, ha nem véshetem gyönyörű bőrébe a körmeimet, mikor elragad a hév.

Igyekeztem én távol tartani magam tőle, de vannak azok a pillanatok, amikor képtelenség. Egy ebédlőben megejtett beszélgetés pont ilyen. Ha próbáltam is volna azzal meggyőzni magam, hogy érzéketlen, ez még ebben is meggátolt volna. Szexi és még érzékeny is.

– Nem kérek brokkolit – nézett csúnyán a fejhálós konyhás férfira. Kifejezetten kisfiús volt az arca, ahogy visszautasította az undok zöldséget. Elhúzta az orrát és fintorgott, miközben én a rekeszizmaimmal küzdöttem.

– Nem lesz tőle semmi baja, Edward – mosolyogtam lágyan. Ezerszer kérte már, hogy szólítsam a keresztnevén. Most megtettem. Kicsit még meg is lepődött. Barna szeme tányérnyira nyílt. Annyire édes ilyenkor.

– Nem szeretem – felelte felhúzott orral.

– A szervezetének viszont szüksége van rá – érveltem. Meg még sok egyéb másra, de ezeket próbáltam száműzni az agyamból.

– Nagyobb lesz tőle a farkam? – kérdezte vigyorogva, mire én pofátlanul végigmértem. A szemöldökét kicsit fel is vonta. Tudtam, hogy nem kellene, de muszáj volt. Ismeri mindenki azt az érzést, hogy aggyal tudja, hogy nem kellene, és mégis megcsinálja. Nem volt rajta zakó, azt levetettem vele, hogy ne legyen már annyira karót nyelt. Így viszont tisztán láttam enyhén kirajzolódó férfiasságát. Elöntött a vágy, hogy letérdeljek és az étterem közepén leszopjam. Ez nem volt a munkaköri leírásomban. Ez amolyan plusz dolog lenne, ami mindenkinek jó.