Évszak mesék / Befejezett/

Őszi kaland V. - Harry

Harry

Ősz elején azt hittem, hogy nekem nincs esélyem a boldogságra, én nem kellhetek egy olyan férfinak, mint amilyen Edward. Annyi és annyi férfi közül választhatott volna, mégis engem akart és ez boldogsággal töltött el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavar az a különbség, ami köztünk van. Az viszont, hogy szeret, segít kicsit túllendülni ezen az egészen. Keményen dolgozom, hogy elérjek én is valamit, hogy egy napon méltó társa lehessek ennek a csodálatos férfinak.

Ahogy beköszöntött a november, a fejem fölött összecsaptak a hullámok. Az iskolában megszaporodtak a beadandók. Szerencsére csak pár órára kellett már bejárnom, a többit online oktatással megoldották a tanáraim. Mivel jó tanuló voltam, így nem akadékoskodtak. Minden alkalommal elküldték az óra digitális változatát az e-mail címemre. A munka és a galéria berendezése mellett nem is tudtam volna bejárni órára. Heti öt napban dolgoztam. Jeffék rendesek voltak és átszervezték az egészet, így a hétvégéim többségében szabadok voltak, de így hét közben dolgoztam megállás nélkül. Este hét-nyolc körül estem haza mindig és akkor jött a tanulás, közben az egyeztetés a megnyitó kapcsán. Fáradt voltam, de erőt adott mindig, hogy péntek délutánonként jött Ed és az egész hétvége a miénk. Inkább megszakadtam hétközben, csak hogy a szombatot és a vasárnapot Ednek adhassam.

Minden nagyon szép és boldogsággal teli volt. Egészen az első olyan hétvégééig, amíg nem találkozhattunk. A szívem fájdalmasan dobogott, mikor megtudtam, hogy nem tud eljönni. Igyekeztem nem durcázni, hisz tudtam, hogy mi a munkája. Beleláttam heteken át, mégis rosszul esett. Azonban megembereltem magamat és próbáltam mosolyogni. Nem győztem meg, tudtam. Ezért bevetettem egy jó ötletet, hogy táv szexeljünk. Szegénynek úgy kiguvadt a szeme, hogy azt hittem kiugranak a golyók a helyükről. Mikor közölte, hogy nem szeretne monitort nyaldosni felnevettem. Nyoma sem volt már a haragomnak. A lehető legszexibb hangomon meséltem el neki, hogy mire vágyom. Nem telt bele pár percnél többe, hogy nadrágjához kapjon és kiszabadítsa merevedését. Ha lehetett volna, áthajoltam volt az éteren, hogy a számba vegyem, és a végtelenségig ingereljem. Azt mondta, hogy soha nem csinált ilyet, de hamar belejött én meg bajba kerültem. Az érintései, ahogy magát simogatta, mély, dörmögő hangja nagyon hamar a véghez sodort. Kipirult arccal, kapkodó levegővel, de magabiztosan mondta el, hogy hogyan tenne a magáévá, ha ott lennék. Szívem szerint repültem volna hozzá. A végén már én nyüszítettem, hogy könyörüljön rajtam. Az ágyneműmet a röhögő Jaz szeme láttára kellett a mosógépbe dobni, mert pont hazaért a végére. Ezután úgy döntött, hogy házon kívül tölti az éjszakát... vagy más lakásában, de ez részletkérdés.

– Oh, a picsába – káromkodtam el magam, miközben böngésztem a neten megfelelő színkombinációk után. Belebotlottam egy blogba. Valami sokad rangú, még helyesírási hiba is van benne, de abszolút nem tetszett. Ahogy néztem a felhasználónevet még a pulykaméreg is elfutott. Andyt megölöm, csak kerüljön a kezeim közé. Nem elég, hogy taccsra tette a nem létező családi kapcsolataimat, de még a magánéletemben is vájkál és közszemlére teszi.

– Hamarabb megtaláltad, mint gondoltam volna, vagy legalábbis töröltetem a nevemmel való visszaélés miatt – hallottam meg exem hangját az ajtóból. Felnéztem rá. Elhúzott szájjal böngészett a telefonján ő is. – Valakinek szúrod nagyon a szemét – sandított fel rám.

– Ez Andy volt – sóhajtottam.

– Hol szedted össze ezt a futóbolondot? – érdeklődött felvont szemöldökkel.

– A könyvtárban – grimaszoltam. – Ma már az sem biztonságos hely. Egész normálisnak tűnt, csak épp arra nem számítottam, hogy rajtam kívül még fél tucat ember dugja – fintorogtam. – Annak az egynek örülök, hogy nem hallgattam a hülyeségére, hogy csináljuk gumi nélkül.