Évszak mesék / Befejezett/

Nyári kaland V. - Edward

Edward

Ami akkor este történt, az nem került szóba köztünk. Talán féltünk mind a ketten megemlíteni, mert többnek éreztük, mint a korábbiakat. Az irodában aludtunk, majd hajnalban haza szaladtam vele. Átöltözött, majd hozzám mentünk, hogy én is rendbe szedjem magamat. Ő nem jött be. Azt mondta, hogy nem akar. Ez kicsit elszomorított, de meg tudtam érteni az álláspontját. Kicsit gyorsan peregtek az események. Az a szeretkezés fantasztikus volt. Életemben először minden vágyam volt, hogy adjak annak a fiúnak. Elképzelésem sem volt, hogy ezután hogyan fogok tudni hozzá érni. Hisz olyan, mint egy kristályváza, ha rossz helyen fogom meg, elejthetem és összetörik. Így inkább úgy döntöttem, hogy hagyom a saját medrében folyni tovább a dolgokat. Kellett pár nap, míg ő is megemésztette a történteket és egyértelművé tette, hogy mehet a folytatás. Szegény a falra kenve végezte, de olyan vérlázítóan élvezte a dolgot, hogy ebédszünetben is elkaptam egy körre. Négykézláb vinnyogott az ostromomtól. Azonban az az este sehogy sem akart kimenni a fejemből. Más volt. Érzékébresztőbb, mélyről jövőbb. Távolabbi lehetőségek felé nyitott, amire a szívem mélyén vágytam. Ha csak remegő testére gondoltam, levert a veríték és élesebben kezdtem venni a levegőt. Nem ám azért, mert késztetést éreztem, hogy magam alá gyűrjem, hanem mert veszettül tekergett belül mindenem.

Azonban az élet nem kegyelmezett. Pár héttel a cég fennállásának harmincadik évfordulójára rendezett bál előtt, a rendezvényszervezőnket elgázolták. A cég, akinek dolgozott nem tudott másik embert biztosítani, így ez is rám szakadt. Szerencsére Harry kérdés nélkül mellém állt és telefonált, járkált egész nap. Sikított majdnem, mikor odaadtam neki a slusszkulcsomat, hogy menjen a Lexusszal. Egy idő után mindent kivett a kezemből és egyedül intézkedett. Leellenőrzött minden munkafolyamatot. Vicces volt egyik délelőtt, mikor később mentem be megbeszélés miatt, egy kazal virág, porcelán teríték, kristálypoharak, színskálák között, a drága három nővel vitatkozott. Én csak álltam és bámultam. Mikor beleszagolt a virágokba, majdnem elsírtam magam, olyan gyönyörű volt. Hadd ne mondjam, hogy megint nem ebédeltünk. Annyira izgatott volt, hogy nem engedte át a vezetést, élvezettel lovagolt meg, és élvezte utána, hogy az asztalra feldobtam.

Ahogy araszoltunk a bál felé, másztunk kifelé a nyárból is. Keserű érzés töltött el arra a gondolatra, hogy fel sem hozta, mi lesz velünk szeptembertől. Neki ott lesz az egyetem, be kell fejeznie. Nekem meg itt van dolgom. Nem akarom, hogy vége legyen! Ha arra kér, hogy vessünk neki véget, akármennyire is fáj, megteszem. Már a gondolatra elfacsarodott a szívem.

– Elgondolkodtál – állapította meg Anne, mikor az ő irodájában ültem és lögyböltem a kávét a csészémben.

– Én csak... – Nem tudtam, mit is mondhatnék.

– Harry, ugye? – kérdezte együttérzően, mire bólintottam.

– Nem megy ki a fejemből az az éjszaka – suttogtam, mint egy érzelgős idióta.

– Mit szeretnél tőle? – kérdezte. Igyekezett segíteni, hogy átlássak mindent.

– Nem tudom – vontam meg a vállamat. Nem akartam még hangosan kimondani.

– Francokat nem tudod – torkollt le. – Innen látszik, hogy mi tombol benned. Évek óta ismerlek. Te még így, nem viselkedtél. Életemben nem hallottam még tőled, hogy órákon át szeretgess valakit.

– Tudom! De mi lesz szeptembertől? – néztem fel rá kétségbeesetten.

– Ez rajtatok múlik. Már ne is haragudj, de repülővel elég hamar ott vagy nála – tárta szét a karját. – Egy évet csak kihúztok így.

– Mi van, ha ő nem akarja? – vetettem fel legnagyobb félelmemet.

– Beszéltél már vele erről? – érdeklődött. – Elmondhatnád azt is, hogy nagyon fontos számodra.