Évszak mesék / Befejezett/

Téli kaland II. - Edward

Edward

Az a két nap, amit együtt töltöttünk nálam, maga volt a csoda. Egy olyan esemény, amire nem számítottam. Nem hittem volna, hogy legyőzi önmagát és utánam jön. Ahogy megjelent nálam, úgy éreztem, hogy annál boldogabb nem is lehetek. Ezerszer eszembe jutott mi lesz, ha végez, mert engem a cég szülővárosunkba köt. Nem szerettem volna ingázva élni. Felőrölt volna, ha nem lehet velem minden nap. Az első lépést megtette. Eljött, mert kellettem neki. Szárnyalni tudtam volna a boldogságtól és ezt a létező minden módon igyekeztem a tudtára hozni. Úgy szerettem, úgy öleltem, hogy miután elindult tőlem, a sarokról még visszafordult, hogy újra és újra csókolhasson. Boldog voltam, bár pár órával indulása után már szörnyen hiányzott. Úgy ültem a telefonom mellett, mint egy ostoba tini. Számoltam a perceket, hogy mikor érhet haza. Azt mondta, hogy egyenesen hozzánk megy, majd összepakol másnap. Mikor megcsörrent a telefonom, azonnal felvettem. Beszélgettünk, órákon át mély és vicces dolgokról is. Újra megkérdeztem, hogy biztos-e a bálban és ő mosolyogva mondta, hogy igen, mert tudja, hogy segítek átvészelni a rosszalló pillantásokat. Én magam is tartottam tőle, de valamelyikünknek erősnek kellett lennie. Ha kell még az apja ellen is fellépek. Nem engedem meg, hogy bántsa. Nincs már köze hozzá, mert hozzám tartozik. Még nem törvényesen, de lelkeink egymásra leltek. Egy napon alá is írjuk. Belőle hivatalosan is Green lesz és egy aranykarika hirdeti majd, hogy egymásnak teremtettek. Addig viszont mindent megteszek, hogy neki könnyebb legyen. Ráborítom az asztalt minden szerkesztőségre, aki méltatlanul tolla alá veszi őt.

A napok lassan tovaperegtek. Ahogy a karácsony közeledett úgy lettem egyre vidámabb. Készülni kezdtem, mert már tudtam, hogy a karácsonyt nálam töltjük. A bál előtti nap érkezünk vissza és csak az ünnep után indul újra útnak. Fát vettem, évek óta először élőt, mert fintorgott, mikor közöltem, hogy nekem csak mű van, azt is a bejárónő szokta feldíszíteni. Erre nevetve közölte, hogy menjek és vegyek egy minimum két métereset és együtt feldíszítjük. Végül annyit könnyítettem a helyzeten, hogy Henriett-tel rendeltettem házhoz. Aztán meg csak pislogtam, mert minden nap jött egy kis csomag. Mindegyikben díszek voltak, leginkább üvegből. Ellágyult a szívem, mikor olvastam a kis cetliket, amelyeket beléjük rejtett. Minden sorából áradt a szeretet, tudtam, hogy boldog karácsonyok várnak ránk, ha végre egymáshoz tartozunk.

A cégnél is tovább folytattam a vizsgálódásokat. Andrew, ha csak meglátott, menekült volna, ha teheti. Kimondottan perverz elégtétellel töltött el, mikor megtudtam, hogy Mr. Jankinsnek már volt egy megrovása az évben, amit Andrew osztott ki gondatlanság miatt. Ez azt jelentette, hogy nincs több dobása.

– Elmondanád neki végre? – kérdezte Anne felvont szemöldökkel egyik reggel. Épp túl voltam egy reggeli orgazmuson a cicusommal, amit neten folytattunk le. Hajnalban megcsörrent a telefonom. Mikor kómásan felvettem, közölte, hogy igen nagy gondban van. Úgy pattantam fel, mint aki rugón feküdt. Készen voltam arra, hogy bevágódjak a kocsiba és hozzá száguldjak. Erre a telefonját úgy fordította, hogy lássam a „kis" gondját, amitől nekem is lett egy nagyobb.

– Ma tervezem – sóhajtottam.

– Muszáj volt megvárnod az ünnepi készületeket, mi? – kérdezte fejcsóválva.

– Nem érdemel irgalmat – válaszoltam határozottan, miközben az irodám felé lépdeltem. – Még nem fizetett meg eléggé azért, amit Harryvel tett – húztam el a számat. Minimum ezer éven át kínoznám szívem szerint. Úgyhogy örülhet, hogy nem élek addig.

– Gonosz veje vagy, tudod? – nevetett fel Anne, én meg csak grimaszoltam.

– Nem az apósom – morogtam. – Nekem egy ilyen férfi biztosan nem.