Évszak mesék / Befejezett/

Tavaszi kaland V. - Harry

Harry

– Te mégis mit keresel itt? – szegezte nekem Lily a kérdést, ahogy beléptem a kávézóba.

Homlok ráncolva néztem rá, ahogy Devonra, a molett srácra, aki Diane-ként született. Nem értettem, hogy a vörös fiú miért is van benn.

– Dolgozni jöttem – léptem a pulthoz. A két lány összenézett, majd nevetni kezdett.

– Tényleg post-itre kellett volna kiírni neki – nevette Carla, majd közelebb hajolt. – Csibe, a baleseted miatt felgyűlt a szabadságod. Dan látni nem akar hétfőig, és ezt mondta is neked. – Szemöldököm felszaladt.

– Mikor? – értetlenkedtem, nem rémlett.

– Tegnap, mielőtt... – Carla elhallgatott, és nevetésbe tört ki újra.

– A szerelem néha agykárosodással jár – jegyezte meg kuncogva Lily. – Nagyjából három másodperccel azelőtt, hogy Ed hívott. – Elkezdtem gondolkodni. Valami rémlett, hogy Dan mondani akart valamit.

– Mivel a férje ügyvéd, otthon van munkaügyi perekben is, én gyorsan elhúznék – paskolta meg a kezemet Carla.

– És mit csináljak? – fakadtam ki.

– Van egy tök jó pasid – szólalt meg kissé fura hanggal Devon. Még nem ért a teljes átalakulás végére. – Én mennék, és ki sem engedném az ágyból – vigyorogta. Az ötlet határozottan tetszett.

– Két sarokra van egy autó kölcsönző – tódította Lily. – Öt perc múlva már úton is lehetnél.

– Harry! – vágódott ki a pult mögötti ajtó, amin kiesett volna George, ha Devon és Lily utána nem kapnak. – Tényleg te vagy! Találtam valamit! – azzal az orrom alá dugta a telefonját. – Kicsi, szűkös, festeni kell, de szerintem tök jó! – lelkendezett. Elvettem tőle a telefont, és a képeket kezdtem nézegetni. Egy pici, de világos szoba volt, egy mosdóval megtűzdelve. Kérdőn néztem fel.

– Ez nálatok van – mesélte lelkesen, mire egyre érdekesebbé vált számomra is a poszt. – Lakást kerestem a költözéshez! – Szinte hadonászott. Mikor elmondtam, hogy dolgozhatnak Ed gyárába nagyon örültek, főleg, hogy valamennyivel magasabb lesz a fizetésük, mint itt. – Irodának pont jó. – Újra ránéztem. Szinte ragyogott attól, hogy segíthet. – Nincs kinn egy órája sem, a bérleti díja kifizethető – magyarázta hevesen. – Megkérdeztem. – Ekkor villant fel egy chat ablakocska. Kikapta a kezemből és gyors szemmozgással olvasni kezdte. – Délelőtt meg is tudod nézni – mesélte, majd visszapötyögött. Az én szemem tányérnyira nyílt. – Fél egykor találkoztok

– Mi? – kiáltottam fel.

– Mókuska, én sietnék abba a kölcsönzőbe – taszított meg Carla. – Este már a lovagod ágyában izzadhatsz.

– A mázlista – grimaszolta George. Elvigyorodva álltam fel, és barátaim nevetésétől övezve szaladtam ki a kávézóból. Lélekszakadva rohantam el a kölcsönzőig, ahol sikerült egy kisebb autót szereznem. Haza sem mentem, mert mindenem megvolt Ednél, a virtuális térbe pedig fel voltak töltve a terveim másolata. A farmer és az ing tökéletes volt egy megbeszéléshez. Éppenhogy felhajtottam az autópályára, mikor eszembe jutott Peter is. Felhívtam gyorsan. Kicsit még kómás hangja volt, de nagyon megörült, mikor meghallotta, hogy végre találkozhatunk. Megadta a címet, így azt írtam be a GPS-be, mikor megálltam pihenni.

Félúton járhattam, mikor felhívtam Edet is. Egy pillanatra megnémult, azt hittem, hogy sikítozni kezd, mint kamaszlány a titkos randevú hallatán. Hangjából egyértelmű volt, hogy örül nekem. Mennél előbb nála akartam lenni, de a kötelesség hívott, így előbb Peterrel találkoztam. Ugyanolyan kedves volt, mint az apja, és elvarázsoltam fél pillanat alatta terveimmel. A szerződés is megköttetett élesben, így már biztos volt, hogy én csinálhatom meg a rendezvényt, amit kért.