Edward
Csak néztem rá vadul dobogó szívvel. A szám kiszáradt, az egész belsőm remegett. Akartam őt, de nem szerettem volna letámadni. Ő meg csak állt az ajtóban és bámult rendületlenül. Nem tudtam mit akar, én viszont igen: őt. Le akartam dönteni a kanapéra, és szeretni, míg sikítani nem kezd. Lépni azonban nem mertem. Meg akartam adni a lehetőséget neki, hogy döntsön, és ő megtette abban a pillanatban, ahogy bekattintotta a kis reteszt a záron. Ezzel egyértelműsítette, hogy nem munkával töltjük a következő perceket.
Pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, majd egy párduc ügyességével ugrott a karjaim közé. Még szerencse, hogy vékonyabb és könnyebb, mint én, így nem dőltem el. Lábát a derekamra kulcsolta és vadul a számnak esett.
– Ugye tudod, hogy nem engedlek el – ziháltam, mikor elváltunk.
– Meg is sértődnék – mosolyogta csóktól dagadt szájjal, aztán hogy még vörösebb legyen, újra nekiestem. Úgy csókoltam, mintha nem lenne legközelebb, mert tényleg meg volt rá az esély, hogy többet ilyen közel nem kerülök hozzá. Ki akartam élvezni minden egyes percét. A kanapé felé lépdeltem, amire ledöntöttem. Nem tiltakozott. Sőt! Olyan kapkodva kezdte gombolni az ingemet, hogy azt hittem, letépi az összes gombot.
– Lassíts – nevettem.
– Nem akarok. Akarlak. Magamban. Ha lehet és minél előbb – búgta izgatottan. Ügyes ujjaival hamar kibontotta az ingemet. Nekem könnyebb dolgom volt, mert az övé patentos volt, így egy mozdulattal széttéptem. – És még én vagyok a türelmetlen – nevetett fel, még a fejét is hátrafeszítette. Több se kellett nekem, ráhajoltam és csókolgatni kezdtem. Azonnal benne ragadt a nevetés, majd apró nyögésekké alakult. Pillanatok alatt felmértem, hogy nagyon érzékeny a nyakán, a füle mögött. Az ing még rajtunk volt, de csupasz mellkasunk összeért. Olyan izgalom kerített hatalmába, hogy azt hittem, letépem róla a ruhát és teszem, amit kért tőlem. Kényeztettem a nyakát. Úgy sóhajtozott, hogy az ágyékom gyakorlatilag görcsbe rándult minden egyes hangra. Érezhette, hogy megrándulok, mert egy mozdulattal lefejtette rólam az ingemet.
– Ahhh – hördültem fel, mikor végigkarmolta a hátamat. Azt hittem, hogy ezzel együtt el is megyek. Olyan hullám szaladt végig rajtam, hogy erősen kellett koncentrálnom. Vettem egy mély levegőt, majd visszahajoltam rá, hogy megkóstoljam a bőrét. Beleharaptam a vállába, mire megrázkódott alattam. – Finom vagy. – Mást mondani már nem tudtam, mert a kis kezeivel közénk nyúlt és elkezdte az övemet babrálni. Egyértelmű volt, hogy tudja, mit akar. És ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?
– Nem hinném, hogy olyan kényelmes lenne – súgta elsötétült szemmel. A köztünk matató keze újabb vágy hullámát indította el bennem, de ahogy beharapta a száját, benne is. Felugrottam róla és befejeztem, amit elkezdett. Mikor lekerült rólam a nadrág az alsómmal együtt, nagyon megkönnyebbültem. Ő fentebb könyökölt és csillogó szemmel nézett végig rajtam. Minden porcikámat végigsimogatta, farkamra kifejezetten nagy figyelmet fordított. Ahogy nézte a fájdalmasan lüktető férfiasságomat, megnyalta a szája szélét. Akaratlanul egy nyögés szaladt ki a számon. Ő elmosolyodott, majd ülésbe tornázta magát. Tudtam, mire készül. Már a gondolattól vágy ostromolta az egész gerincemet.
Végignéztem, ahogy térdre ereszkedik, és a kezébe veszi. Gyönyörű látvány volt, ahogy kecses ujjaival körbe fogta és lágyan visszahúzta rajta a bőrt. Közelebb hajolt hozzá, de nem érintette meg. Helyette a hüvelykujját nyálazta be és kezdte az érzékeny makkot simogatni. Felnyüsszögtem. Annyira érzékeny voltam, hogy már nem tudtam eldönteni, hogy fáj-e vagy élvezem. A kettő együtt hihetetlen élményt adott.

ESTÁS LEYENDO
Évszak mesék / Befejezett/
RomanceEgy mese, ami úgy kezdődik: volt egy fiú és egy férfi, akiknek az útja egy szép napon összeért. Azonban a tündermese elmarad. Nincsen üvegcipő, bár " király" igen. Egy nyári munkának indul minden Harrynek, aki undorodva követi apját a munkahelyére...