Aláírt Szerelem || Helluva Boss

4. |Amit sosem mondtunk ki|

~Blitz~

- Tényleg nem értem mit csinálsz itt, ilyenkor... - mondja értetlenkedve Stolas, ahogy besétálunk a szobájába. Nem tudok arra figyelni, amit mondanom kellene, csak az jár a fejemben hogy végre újra láthatom.

- Igen, tényleg várhattam volna ezzel, de úgy éreztem ez nem az a beszélgetés, amit halogatni kellene.

- Kezdek megijedni. Baj van? - kérdi aggódó csillogással a szemében

Hogy baj van-e? Nem tudom. Annyi mindent mondanék, csak nem tudom hogy fogjak hozzá. Mégis mit mondjak? Hogy a szerződés ideje alatt halálosan beleszerettem, és semmi mást nem akarok, csak a nap minden percében vele lenni? Nem, ezt nem zúdíthatom így rá. Stella csak két hónapja költözött el, nem hiszem hogy készen áll egy ilyen vallomásra. Gondolkozom, és végig csak Őt nézem. Amióta átjárok hozzá teliholdkor, mindig megfigyelem mit mikor tesz, és miért. A testbeszéde nagyon sokat elárul. Ha ideges, mindig ide-oda járkál. Ha valamitől zavarba jön, a kezét a tarkójára teszi, és kicsit elfordul, hogy ne lássam ahogy elpirul. Ha valaki a családjáról kérdez, minden izma megfeszül, és nagyon látszik rajta hogy nem szeret erről beszélni. Teljesen kiismertem minden apró mozdulatát. De közel sem tudok róla mindent. És most itt a lehetőség, hogy még többet kérdezzek. Aha, csak ahhoz meg kéne szólalnom.

- Nem, nincs semmi baj. - válaszolok végül - Csak...minden olyan zavaros. Tudod, Loona kimutatja a szeretetét, mindenre ma éjszaka jövök rá, hirtelen minden világos, rohanok hozzád, minden sötét, mindenhol vér, szárnyam van... - mondom ki mind egy szuszra. Nem állítom hogy maradt levegőm a mondat végére, de nem ez a legfontosabb most. Közel sem.

- Mi?? Milyen sötét, milyen vér, milyen szárny? Nem értek semmit. - kérdezi teljesen összezavarodva

Erre felállok az ágyról, ahol addig ültem, Stolas mellett, és megmutatom neki a szárnyamat. Látom hogy köpni-nyelni nem tud a meglepettségtől. Ilyenkor olyan aranyos. Mondjuk, mikor nem az? Mind a négy vörös szeme a szárnyamat bámulja a félhomályban. Úgy látszik ezzel tényleg újat mutattam.

- Ez.....hű - mondja ki a lehető legőszintébb reakcióját. Megértem hogy nem tud erre mit mondani, én is így vagyok. - És..mióta..? - wow, ennyire még sosem láttam meglepettnek

- Csak egy fél órája van, ha erre gondolsz. - válaszolom, majd halkan elnevetem magam. Édes ahogy nem találja a szavakat.

Lassan visszahúzom a szárnyaimat. Amikor újból ránézek valami nagyon mást látok. Mintha zavarná valami. Meg akarom kérdezni mi a baj. Szóra nyitom a számat, de megelőz.

- Blitz miért jöttél?

- Miért olyan hihetetlen neked az hogy itt vagyok? - kérdezek vissza hitetlenkedve. Ilyen furcsa neki hogy eljöttem hozzá?

- Mert sosem jössz magadtól. Most először vagy itt a könyv nélkül. - válaszol kicsit ingerülten

- Te azt hiszed csak az a szaros könyv érdekel?! - emelem fel a hangomat. Lehet hogy a könyv mindennek az alapja, de ez azért mégiscsak sértő. Hiszen itt vagyok az éjszaka közepén, és azon gondolkozom, hogy mondjam el neki amit érzek. Ez furcsa. Tegnap ha valaki azt mondta volna, szerelmes vagyok, tuti kiröhögöm. Nem voltam szerelmes úgy igazán senkibe, tizenhét éves korom óta. Ismerős az egész, de közben valahogy mégis idegen. Sosem éreztem ilyen erős dolgot.

- Annyiszor mondtad már hogy csak a könyv miatt csinálod! Miért hinnék mást?! - hú. Még sosem láttam ilyen dühösnek...

- Mikor mondtam ilyet? - kérdezem kicsit azért megrémülve. Hiába nincs a démon alakjában, így is félelmetes amikor felhúzza magát.

- Hát...hát...már nem emlékszem. De tudom hogy mondtad! Biztosan mondtad! - válaszol, én meg próbálok nem felnevetni. A karjára teszem a kezem, és nyugodtan szólok hozzá.

- Stolas, légyszíves nyugodj meg, és gondold át hogy most milyen nevetséges vagy. - mondom kicsit mosolyogva.

Erre elfordul tőlem, és a jobb kezével eltakarja az arcát. Visszaülök mellé az ágyra. Nem szólunk semmit percekig. Végig azon gondolkozom, vajon hol kellett volna leállnom. Végül nem bírom tovább és én töröm meg a csendet.

- Kérlek nézz rám Stolas! Látni akarlak. - mondom, mire lassan visszafordul felém. Hiányzik már az a gyönörű mosoly amit mindig kapok tőle. De most nem mosolyog.

Még egy kicsit közelebb húzódom hozzá, és a kezemet az övére teszem. Becsukja a szemét. Érzem, hogy most kellene elmondanom mindent, ami eddig bennem kavargott, de minden bátorságom azonnal elhagy. Úgy érzem soha többé nem fogok tudni megszólalni. Stolas lassan rákulcsolja az ujjait az enyémre. Uram Lucifer.....Tudom hogy nem lehetséges, hiszen rohadtul a pokolban vagyunk, de mintha dobogna a szívem. Annyira furcsa minden. Eddig nem volt semmi baj, ha a közelében voltam. Természetesen tudtam viselkedni vele. Ez alap dolog volt. De most valahogy fordult a kocka. Félek. Mindennél jobban félek attól hogy teszek, vagy mondok valamit, és elveszítem. Végül én is becsukom a szememet. Azt érzem, ha most nem mondok semmit, már sosem fogok újra megszólalni.

- Te amo. - suttogom alig hallhatóan. Jóságos ég áldj meg! Kétszer...Most komolyan baszki? Ennyi telt tőlem?? Most kéne halál őszintének lennem, mégis csak spanyolul bírom kinyögni a mondandómat, mégpedig igen röviden. Ez annyira nem én vagyok..mi van velem?

Stolas ahogy ezt kimondom kicsit megszorítja a kezemet. És igen. Hallotta. Pedig reménykedtem hogy nem. Hát ja, a bagolyhallásával nem számoltam. De a reakcióját akkor se tudom hova tenni. Egy kis ideig egyikünk sem szólal meg. Nagyon jól el tudja rejteni a gondolatait. Sose tudom mi jár a fejében. Pedig most olyan jó lenne tudni.

- Blitz, nekem...nekem ez így nem megy. Kell egy kis idő. - mondja, majd nagyot sóhajt

- Rendben. Majd szólj ha van valami! - mondom, és elengedem a kezét. Felállok, és elindulok az erkélyajtó felé. Ahogy kinyitom, még visszanézek rá. - Sajnálom...

Éa ezzel becsukom magam mögött az ajtót. Lemászom az erkélyről és elindulok haza. Sírni. Most az az egyetlenegy dolog, amihez kedvem van.

Háááát mit mondjak. Minél többször olvasom vissza, annál klisésebbnek tartom XD (Higgyétek el, a fejemben sokkal jobban hangzott) A kövi fejezetnél igyekszem kicsit majd javítani, és belemutatni Stolas szemszögébe is. Remélem azért olyan szörnyű nem lett...Bár Blitz spanyol vallomása (ezt lehet megváltoztattam már, mire elolvassa egyáltalán valaki, mert annyira nem tetszik) ahogy elképzeltem aranyos volt, itt meg..ehh. Valahogy nem érződik rajta hogy ember írta😅😭😭