Aláírt Szerelem || Helluva Boss

8. |Hibát hibára|

~Stolas~

*Egy nappal korábban*

Ahogy felébredek, és realizálom, hogy magam mögött kell hagynom mindent, ami valaha biztonságot adott, hirtelen semmi kedvem létezni. De az, ami legjobban hiányzik, nem valami. Az valaki. Blitz. Nem értem magam. Egyáltalán nem értem mit miért teszek. Ha van valami, ami egyszer már tökéletes volt, tuti én leszek az indok, ami miatt vége lesz. Szerintem nem tudta, de tudok spanyolul. Nem sokat, de ennyit azért megértek. És ott volt. Kimondta, amit a világon a legjobban hallani akartam, erre mit csinálok? Időt kérek? Milyen időt? Nekem nem kell idő! Én tökéletesen tudom mit akarok. Őt. Csak Őt. És képes vagyok még ezt is elcseszni? Igen, ez én vagyok. A rossz döntések hercege.

Végül rászánom magam, és felkelek. Elkezdek készülődni, de valószínűleg kicsit tovább bíbelődöm ezzel, mint általában, mert Via jelenik meg az ajtóban.

- Apa siess! Elkésünk!

- Mi? Honnan?

- Elfelejtetted? Ma van az a találkozó anyával, meg Argon bácsival. Fél óra múlva ott kell lennünk!

Basszus. Az ma van? A rohadt életbe!

- Azonnal megyek csillagom! - igen, tisztára kiment a fejemből ez az egész találka. Gyakorlatilag meg kéne egyeznem Stella-val, hogy mennyit kap a pénzemből. Nem, a pénz nekem nem gond. Engem csak az érdekel, mennyit örököl majd tőle Via. Tőlem megkap mindent, amim van. A kastélyt, a könyvet, a pénzt, a seregemet, és minden mást. De az anyjából kinézem, hogy nem hagy rá semmit. Ezért kell ezt letisztázni.

Nyitok egy portált a konferenciaterembe. Argon már itt van. Stella mindig szerette a színpadias belépőket, így ő egyértelműen késik. Argon odalép hozzám.

- Stolas! Azt hittem már nem is jössz.

- Tudom, ne haragudj, de rosszat álmodtam, és a hajamat is elaludtam... - kezdek bele a magyarázkodásba, mire Via hangosan felnevet

- Semmi baj Stolas. Szerinted jó testvér lennék, ha az lenne a legfontosabb? - kérdezi nevetve

A következő pillanatban belökődik a terem dupla szárnyú ajtaja, és Stella belép.

- Helló Stolas!

- Szervusz Stella... - köszön erőltetetten Argon

- Stella... - köszönök magamhoz képest viszonylag normálisan

- Szia anya! - mondja Via a karomat szorongatva. Komolyan? Az anyja észre se vette a mindvégig mellettem álló lányunkat?

- Oh, Octavia. Szia! - én esküszöm, ha Paimon nem teszi meg, én magam fogom megölni ezt a nőt

Leülünk a hosszú aztalhoz, egymással szemben. Stella mellett a bátyám, mellettem Via. És tárgyalni kezdünk.

- Szóval, Stolas. Az egyértelmű, hogy Stella nem fog innen pénz nélkül távozni... - kezdi Argon

- Már elnézést! - kezd bele a drámába Stella

- Miért talán nem így van? - kérdi Argon

- Hát...de. De akkor is!

- Stella, figyelj kérlek - szállok be én is - A tiéd lehet a vagyonom fele, amennyiben azt pénzben kéred, és elérem, hogy Paimon életben hagyjon téged. Emellett kapsz magad mellé ötven tisztet védelem gyanánt. De vannak követeléseim. Halálom után én mindent Via-ra hagyok. Azzal a feltétellel kapod meg mindezt, ha te is ugyanígy teszel. Azt majd nyilván ő dönti el, mit kezd mindezzel, de azt akarom, hogy meglegyen a lehetősége. Megegyeztünk? - nyújtom felé a kezemet

Stella szemmel láthatóan gondolkozik, szinte hallom ahogy kattog. Szerintem rájött, hogy nem kapna semmit, ha nem megy bele az alkuba. Fájdalmas arccal bólint.

- A pokolba veled Stolas! Legyen! - mondja, és kezet fogunk. Ismerős, az a borvörös fény, ami az alkukötéseim során mindig felragyog. Most sem maradt el. És ezzel vége. Befejeztük a táncot.

Hazaértünk. Via a szobájában van. Én a sajátomban. Gondolkozom. Blitz-re gondolok. Még mindig hihetetlen, ami múlt éjszaka történt. Utána aludni se tudtam. Csak gondolkodtam. Mindenen. Most megint ugyanaz történik. Gondolkozom, mit kellene tennem. Végül arra jutok, hogy írok neki. De csak idáig jutok. A telefonom a kezemben, üzenetek megnyitva. De mégis mit írjak? Szerintem túl sokáig gondolkodtam, mert már hajnalodik, mire egyáltalán jutok valamire. Már a nap is felkelt, mire megfogalmazom azt az egy üzenetet. És végül elküldöm.