Aláírt Szerelem || Helluva Boss

33. |Kívánság|

***

~Blitz~

Ahogy visszabújok Stolas mellé, egyből idefordul, és magához húz.

Tudta, hogy nem mentem messzire. Talán azt is, hogy kellett egy kis idő, amíg gondolkodtam. De egyvalamiben biztos vagyok. Érzete a kétségbeesésemet. Ilyenkor utálom, hogy érzi amit én. Erről nem kellett volna tudnia. Viszont, ha azt érezte, éreznie kell azt is, amit minden alkalommal, mikor egymás mellett fekszünk. Remélem, még maradt bennem reménye.

Ahogy egymásra nézünk, valami megváltozik. Egyáltalán nem vagyok ideges, vagy feszült. Megnyugodtam, pusztán attól, hogy a szemembe néz, ahogy valószínűleg Ő is.

Körbefonja rajtam a karját, és finoman megölel, úgy, hogy rá tudok dőlni a vállára. Meg is teszem, hiszen vágyom minden érintésére. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, ami ezután történik. Óvatosan és halkan, mégis hihetetlenül kedves hangon elkezd énekelni.

- Just say the word,
We'll take on the world,
Just say you're hurt,
We'll face the worst,

I can see, see the pain in your eyes,
Oh belive, belive me, and I have tried,
No, I won't, I won't pretend to know what you've been through,

You should know, I wish it was me, not you,
And just say the word,
We'll take on the world,
And just say, you're hurt,
We'll face the worst,

Nobody knows you the way that I know you,
Look in my eyes, I will never desert you,
And just say the word,
We'll take on the world,

And it's the fight,
The fight for our lives,
You and I, we were made to thrive,
Oh yeah,

And I am your future,
I am your past,
Never forget, we were built to last,
Step out of the shadows, and into my life,
Silence the voices that haunt you inside,

And just say the word,
We'll take on the world,
And just say you're hurt,
We'll face the worst,

Nobody knows you the way that I know you,
Look in my eyes, I will never desert you,
And just say the word,
We'll take on the world,
We'll take on the world,

And nobody knows you,
The way that I know you,
And nobody knows you,
The way that I know you,

We'll fight, we'll crawl, into the night,
I won't let go, with you by my side,
The calm, the storm, we'll face it all,

And just say the word,
We'll take on the world,
And nobody knows you,
The way that I know you,

Look in my eyes, I will never desert you,
And just say the word,
We'll take on the world,
Take on the world...

Ahogy vége, egyből észreveszem, hogy sírok. Nem hangosan, és nem remegve. Csak folynak le a könnyek az arcomon. De ezek jó könnyek.

Még szorosabban ölelem, amit rögtön viszonoz. Ebben az egy dalban minden benne van. Csak most jövök rá, hogy ezt dúdolta, állandóan. Vagyis, csak akkor, amikor velem volt. Ugyanaz a dallam, amit már rengetegszer hallottam, de valójában nem ismertem. Sosem énekelte eddig. Megérezte a pillantot, ahogy én is.

Most?

Most.

- Házasodjunk össze... - suttogom.

Ahogy lepillant rám... Úgy csillog a szeme, mint egy vidám kisgyereknek. Szinte hallom, milyen gyorsan ver a szíve, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a hangnak a fejemben igaza volt.

- K-komolyan mondod? - kérdezi olyan széles mosollyal, amilyet még sosem láttam.

- Persze, hogy komolyan. Na, mit mondasz? Akarod? - kérdezem végül, de már érzem benne a választ, mielőtt kimondaná.

- Igen.

Mindkettőnk szeméből ömlenek a könnyek, úgy öleljük egymást, fogalmam sincs meddig.

*

- Min gondolkodsz? - kérdezem, ahogy megfogom a kezét.

Elmosolyodik.

- Mi lenne, ha a Földön csinálnánk? Ott Paimon nem jelent gondot, és senki olyan nem fog tudni róla, akinek nem kell.

Egyébként, ez egy remek ötlet.

- Rendben. De nem akarsz nagy felhajtást, ugye?

- Sátán ments, dehogy! Csak mi ketten, Loona, Via, Barbie, Millie, Moxxie, Asmodeus és Fizzarolli. Kihagytam valakit?

- Azt hiszem nem. - veszek egy mély levegőt, mielőtt ki tudnám mondani. - Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt tartunk.

- Tudom mire gondolsz, sokszor én sem. - feleli, ahogy a fejét a mellkasomra hajtja. - Mikor legyen?

- Igazából mindegy. Ha egyszer a férjed leszek, az idő nem számít.

- Ma éjjel?

Hű... Ezt az oldalát még sosem láttam. De határozottan tetszik.

Nem pont a kérdésére válaszolok, de így is megérti.

- Irány Las Vegas!

*

- Lányok, ha már kicsit felébredtetek, menjetek csomagolni! - mondom vigyorogva, ahogy Loona elé tolok egy bögre kávét.

- Mégis miért? - ásít egyet Loona.

- Mert megyünk a Földre. - száll be a beszélgetésbe Stolas is.

- Minek? - kérdezi álmos hangon Via.

Stolas-szal egymásra nézünk, majd vissza a lányainkra. Még mindkettőjüknek korán van, szóval nem esik le nekik.

- Házasodni. - közli Stolas természetes hangnemben, de olyan vidám mosollyal, amitől mondig elolvadok.

Loona félrenyeli a kávét, mire Via ráüt egyet a hátára. Ezek után felpattan, és az apja nyakába ugrik, mire Stolas megpörgeti. Édesek. Ahogy őket nézem, hirtelen Loona magához ránt, és szorosan átölel, amit ösztönösen viszonzok.

- Büszke vagyok rád, apa.

Ettől az egy mondattól újra elerednek a könnyeim, de visszafogom magam.

- Köszönöm, Loonie. Szeretlek.

- Én is szeretlek.

[Tudooom, ez az éneklés dolog már elég klisés, de szerintem ide azért illett/kellet. Főleg a szövege miatt, meg mert elég nagy TVD fan vagyok, aki érti, az érti. Akik tudják melyik jelenetnél volt ez a zene, azokat instant imádom. Gondolkodtam, és szerintem magát az esküvőt nem fogom leírni, mert szerintem azt jobb, ha ti képzelitek el. Akkor biztosan nem fogtok csalódni. Na de, elég belőlem mára!
Egyetek Ikea-s kekszet!]