Aláírt Szerelem || Helluva Boss

12. |Egy új kezdet|

~Blitz~

*Pár nappal később*

Már megvan melyik lesz Loonie szobája, már csak át kell alakítani. Ez történik most.

- Ez szerinted nem túl sötét? - tesz a falhoz egy színmintát Loona

- De, határozottan. Viszont az árnyalat már jó. Valami lilát gondoltál? - gondolkozik Via. Nagyon segítőkész. Örülök hogy ennyire szeretik egymást. Jó látni

- Most hogy mondod...Valami ilyesmi? - mutat fel egy világosabb lilát Loona

- Na, ez már sokkal jobb. El tudnám képzelni.

- Akkor szerintem ez lesz.

- Oké, Loonie, mondom mi a helyzet. - szállok be én is - Gondolkodtam, nagy baj lenne ha kivennék egy-két nap szabit? Akkor ki tudnánk festeni úgy, hogy hétvégére megszáradjon, és elkezdhetjük berendezni.

- Ez jó ötlet. Nekem nem gond, de Moxxie-ék boldogulnak majd nélküled?

- Hidd el kicsim, nem lesz rám szügségük. Épp elég erősek ketten is.

- Azért ez nem teljesen igaz. Kellesz oda te is. - hű ez Loonie-tól nagy dícséret. És ráadásul Via előtt mondta. Haladunk

Csak most veszem észre, hogy Stolas az ajtófélfának támaszkodva figyel. Mosolyog, így én is. Ösztönös.

- Kell segítség? - kérdezi vidáman

- Attól függ. - feleli kételkedve Via

- Festeni.

- Jaaa. Gondolom...

- Hát, jó lenne ha beszállnál. Amúgy is kétszer magasabb vagy nálam. Legalább nem kell repkednem. - válaszolok

- Oké, két nap alatt megcsináljuk.

- És mi? - kérdezik egyszerre a lányok

- Ti vagy dolgoztok, vagy suliban lesztek. Nyugi megoldjuk. - próbálni elmagyarázni a lányainkak hogy ameddig ők vagy tanulnak vagy dolgoznak, addig mi festegetünk, elég nehéz feladat

- Oké Blitz, de ha gyökér leszek az ügyfelekkel, az a te hibád lesz. - szögezi le Loona, de a szemében ott bujkál a mosoly

- Vettem.

*Másnap*

Be van húzva a függöny, de annyi fény épp bejut, hogy tudatosuljon bennem, hajnalodik. Nem mozdulok. Nem tudok. Stolas a mellkasomra hajtotta a fejét, még valamikor este. Azóta úgy alszik. Nem lenne szívem felébreszteni. De visszaaludni sem tudok. Hirtelen eszembe jut, mennyire más az életem, mint két héttel ezelőtt. Most olyanok vagyunk mint egy család. A rang már nem számít. Ha együtt vagyunk, Ő már nem herceg, én pedig nem vagyok apró imp. Csak mi vagyunk egymásnak. Semmi több. És ez pont jó.

Reggel van. Azóta nem aludtam vissza. Nem tudtam. De nem bánom. Stolas végig olyan aranyosan aludt, hogy megérte ébren maradnom. Nem tudom hogy még alszik-e, de szorosabban magához ölel.

- Hogy én mennyire szeretlek...

- Én is téged. - jaa, hogy ezt hangosan mondtam? Tényleg fáradt lehetek

- Egyébként jó reggelt!

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - imádom hogy ezt mindig megkérdezi

- Nem sokat, de azt jól.

- Hogyhogy?

- Nem tudom. Valahogy mindig rosszul aludtam. De te még álmodban is legalább olyan édes vagy, mint ébren, szóval megéri.

- Tényleg?

- Igen.

- Miért vártunk ezzel ennyit? Hogy így éljünk?

- Mert hülye voltam.

- Nem voltál. Csak, nem vetted észre a jeleket. Az egész más.

- Ha te mondod...

Feltámaszkodik az ágyon, és fölém hajol. Megcsókol, amit örömmel viszonzok. És a legjobb, hogy korán van, így az alkalmazottak egy ideig nem fognak minket megzavarni semmiben.

*Három órával később*

Loona már dolgozik, Via suliban van. Nekikezdünk a szoba felújításának. Először is, ki kell pakolni mindent. Itt Stolas magassága, és az én erőm elég hasznos. Egész gyorsan haladunk.

- Mi lesz a nagyobb bútorokkal? - kérdezem egy éjjeliszekrényt méregetve

- Majd találunk nekik helyet, vagy átalakítjuk őket. Ha meg nem, mindent áthelyezek egy másik galaxisba. - közli, mire hangosan felnevetek

- Na jó, haladjunk. Ha szortírozunk úgy gyorsabb. Külön szedünk mindent, ami még jó lesz valamire, ami meg nem, az megy a másik galaxisba.

- Te mindig így pakolsz? - kérdezi próbálva elrejteni, hogy mennyire szórakoztatja a hülyeségem

- Általában nem, de most van mellettem egy kozmikus bagoly. Ez elég sokat számít. - kapok tőle egy édes mosolyt, amitől hirtelen még több kedvem van mosolyogni

Mindent leválogattunk, amire azt mondtuk nem kell, azt Stolas tényleg átküldte valami portálon. Pedig azt hittem csak viccelt. Hát ezek szerint nem. Most pedig nekiállhatunk festeni.

- Na, akkor festegessünk!

- Felőlem, de van egy egyszerűbb mód is. - ez felkelti a kíváncsiságomat

- Igazán?

- Igen. Merőben egyszerűbb és gyorabb.

- Akkor hajrá!

Erre Stolas csettint egyet, és hirtelen az egész fal szép hamvas lila színűre változik.

- Hé, te komolyan eddig vártál hogy ezt megmutasd? - kérdezem, miközben próbálom leplezni a mosolyomat

- Igen, de így lett két szabadnapod. - egyáltalán hogy lehet valaki ilyen önzetlen?

- Köszönöm Stols. - a név hallatán elmosolyodik - De remélem tudod, ha ez kiderül, engem Loonie biztosan megölne.

- Pajzsként tartom magam elé a hulládat, mert ha Via erre rájön, nekem is annyi... - közli, mire nem bírom tovább és elröhögöm magam. Ő is legalább annyira jót szórakozik a "beszélgetésünkön" hogy a nevetéstől leül a földre. Kapok az alkalmon, és mellé telepszem. Aranyosan nevet. Olyan igazi. Furán hangzik, de eddig olyan nagyon hamis emberek vettek körül, hogy ez az első ami eszembe jut. Lefekszem a padlóra, miközben folyamatosan fulladozva nevetünk. Őt is magam mellé rántom, így már mindketten a plafont nézzük. Nem is kell ennél több. Ez tökéletes. Így ahogy van.

Nagyon remélem hogy ez a rész is tetszett, ha igen akkor vote, vagy komment! Hamarosan jön a kövi <3 (amúgy mi az isten, 146 olvasás? Nagyon köszönöm mindenkinek aki olvassa. A kritikusomak főleg; N)