Aláírt Szerelem || Helluva Boss

7. |Apró pillanat|

~Blitz~

Hirtelen felriadok. Miután rájövök hogy ez csak álom volt, hihetetlenül megnyugszom. Nem is lehetne igaz, hiszen Cash tíz éve halott. Ahogy hirtelen felébredek felülök ijedtemben. Észreveszem hogy Fizz mellettem fekszik. Azzal hogy felülök, ő is ébredezni kezd, pedig még bőven éjszaka van. Otthon vagyok. Fizz mellettem aludt? Kell egy perc hogy átgondoljam a tegnapot. Emlékszem, bár nem sokra. Az sms Millie-től jött, csak megkérdezte hogy vagyok. Néha megkérdezi. Aranyos szokása ez. De nem igazán mondok többet annál, mint hogy "jól, köszi". Fizz-el elmentünk kicsit körbenézni a városban. Bejártunk szinte mindent. Az egész napot együtt töltöttük. Aztán elmentünk inni. Aha! Itt a buktató! Ami utána történt, az mind teljes filmszakadás. Nálam így hat a pia. Nem igazán emlékszem semmire, csak amikor már teljesen kijózanodtam. Na igen, de ott még nem tartunk. Fizz kinyitja a szemét, és halkan megszólal;

- Mi a baj? Történt valami? - kérdi álmos, nyöszörgő hangon

- Nem, nincs semmi, csak álmodtam valamit.

- Már megint? Megint ugyanaz? - ő az egyetlen, akinek meséltem az álmaimról

- Nem. Most én öltem meg őt.

- Na, az egy fokkal már jobb. De ha már álmodban is gyilkolászol, akkor tuti minden oké?

- Persze, hisz ez a munkám. - próbálom nyugtatni

- Tudom, de aggódom érted Blitz. Nem akarom hogy megint az legyen, mint a tűz előtti évben.

- Fizz, kérlek. Csak egy hülye kölyök voltam. Nem tenném meg újra. Különben is, az már nagyon régen történt.

- Rendben, de kérlek ígérd meg, hogy soha többet nem próbálkozol vele.

- Ígérem.

- Helyes. - fejezi be a beszélgetést ahogy a karomra hajtja a fejét, és finoman átkarol. Mintha védeni akarna attól, amit csak én tehetnék, és amit soha többet nem fogok. Közelebb húzódom hozzá, és elfelejtek mindent. Minden gondot. Hiszen van egy ilyen jó barátom, aki akkor is velem marad, ha hülyére iszom magam, és tök beszámíthatatlan vagyok. És elalszunk.

***

A telefonom rezegni kezd a komódon. Fizz még összekuporodva pihen, de ő sem alszik. Eddig halkan beszélgettünk, de ahogy meghallom az értesítés hangját, felállok hogy megnézzem. Ahogy meglátom ki az, valami hirtelen szertefoszlik, ami egész eddig elkísért mindenhova. Valami furcsa, hideg érzés, ami most teljesen megszűnt. Elmosolyodom. Úgy érzem, örökké mosolyogni fogok.

- Stolas? - kérdi reményteli szemekkel Fizz, én viszont csak bólintok - Mutii!

Megmutatom neki az üzenetet. Nem túl hosszú, de nekem épp elég. "Szia. Remélem nem zavarok. Csak szeretném, hogy tudd, sajnálom, hogy múltkor úgy viselkedtem veled. Megbeszélhetnénk?" Fizz ahogy végigolvassa, csillogással a szemében felém fordul.

- Mire vársz bolond? Kapj fel valami vállalhatót, és indulj!

Nem bonyolítottuk túl az öltözködést. Sima fehér póló, fekete farmer, és a szokásos csizmám. Ahogy ezzel megvoltam Fizz kilökött az ajtón azzal a mondattal, hogy; "Ha szinglin jössz vissza komolyan keresek egy serpenyőt, és leütlek!" És elindultam.

Igen, itt Fizz meg Blitz nagyon olyanok, mintha együtt lennének, de nem, csak nagyon jó barátok. A kövi két fejezet nővérem ötletén alapul szóval ha nem lesz jó, őt tessék hibáztatni! Testvéri szeretet tudjátok... <3