Aláírt Szerelem || Helluva Boss

16. |A kör közepén|

~Blitz~

Véget ér az álmom. Lassan az öntudatom is visszatér, ahogy megpróbálok mindent végiggondolni. Hogy mi történt tegnap.

Kinyitom a szememet. Érzem Stolast, ahogy az egész testével hozzám bújik. Érzem minden apró mozdulatát, azt hogy dobog a szívem, és fájdalmat. Éles fájdalmat végig a mellkasomban. Nyöszörgő hangon szólok az engem körbeölelő bagolyhoz.

- Stolas...Még mindig fáj.

Felemelkedik mellőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Mosolyog. Ez az egy apró gesztus kitölti az egész szobát.

- Bocsánat. - úgy mondja, mintha az ő hibája lenne. - Egy perc és jövök.

És kiment. Viszont egy percbe sem telik, mire újra nyílik az ajtó. Stolas visszajön, mögötte egy orvossal. Aha, szóval gondolom megint begyógyszereznek.

*Negyed órával később*

Rendben, kezd javulni az a kínkeserves fájdalom ami egész eddig égette a sebemet. Stolas még mindig az ágyon ül, és fogja a kezemet. Mindketten folyamatosan mosolygunk. Ez valami olyan hihetetlen nyugodtságot sugároz belém, hogy itt helyben el tudnék aludni. De nem akarok. Érezni akarom hogy Stolas itt van velem. Halkan megszólal.

- Ha egy picit jobban vagy szólj, sokan akarnak látni. - közli mosolyogva

Hogyhogy sokan? Kik?

- Megvagyok. Kik azok a "sokan"?

- Majd meglátod. Biztos vagy annyira jól? - pillant rám féltő tekintettel

- Nem biztos, de mostmár kíváncsi lettem. - felelem szórakozottan

- Hát legyen. Te érzed. Fél perc. - azzal kimegy

A következő percben pedig visszajönnek. Öten. Ő, Loona, Via, Fizz, és Barb. Tényleg sokan vannak így egyszerre, de nem bánom.

Loona leül az ágy szélére, és mélyen a szemembe néz.

- Nagyon sajnálom. - mégis mit? Neki nem kellene rosszul éreznie magát... - Ha én is ott lettem volna talán nem lennél most itt.

Ó, mindent értek. Bűntudat. Az egyik legjobb barátom...

- Ne hibáztasd magad kicsim. Rendben leszek. - válaszolok (hozzám képest) megnyugtató hangon

Barb-ra pillantok. Fizz-el beszélget. A nővérem testén végig mindenhol kötések vannak. Jó tudni hogy ellátták. Nem tudom őt tartották-e a kapcsolatot a tűz óta, de úgy tűnik van mit megbeszélniük. Örülnék ha jóban maradnának.

Via közelebb lép hozzánk.

- Jobban vagy? - kérdezi azon a jól megszokott megnyugtató hangon

- Igen egy kicsit.

Rám mosolyog. Itt az idő hogy megkérdezzem.

- És te hogy vagy?

- Jól. Ne gondold hogy bánom amit tettem. A legkevésbé sem. Nem éreztem magam biztonságban az anyám mellett. És azzal hogy apát és téged is meg akart ölni betelt a pohár. Igazából megkönnyebbültem.

Húha! Ez a gyerek nem semmi...

- Köszönöm Via...Ha te nem jössz talán nem áll meg egy vágásnál.

Szomorú mosollyal a karomra teszi a kezét. Hálás vagyok neki. Megölte az anyját, azért hogy a családja biztonságban legyen. Mégsem látok rajta bűntudatot. Vagy bármilyen rossz érzést. Örülök is. Nem bírnám elviselni ha ő is átélné mindazt amit én, anya halála után.

*Este*

Mindenki hazament. Stolast kivéve. Ő nem hajlandó egyedül hagyni, csak akkor ha alszom. Tényleg nagyon jól esik hogy itt van velem. Még akkor is érzem hogy mellettem van ha nem látom. Egyszerűen ismerem, és tudom hogy nem hagy itt. Ha nem beszélgetünk akkor is mosolygunk. Mindig kíváncsi voltam milyen lehet ha ennyire szerelmes valakibe az ember. Hát mostmár tudom.

Stolas az ágy szélén ül mellettem. Ahogy fogja a kezemet, mindent máshogy látok. Minden jobb a közelében. Kicsit közelebb hajol hozzám, azzal a szándékkal hogy megcsókoljon, de végül nem teszi. Talán nem tudja készen állok-e. De én tudom hogy igen. Érezni akarom minden egyes érintését, meg akarok élni vele minden percet, és újra és újra érezni akarom a csókjai ízét. A kezemet a nyakára teszem, és végül magamhoz húzom. Egyetlen csók. Viszont ennyi elég is mára. Mindenhez fáradt vagyok, amit szerencsére Ő is érez. Felfekszik mellém az ágyra, és az egész testével körbeölel. Ahogy a karjában fekszem mindent elfelejtek. Most csak Ő létezik. Így alszunk el lassan.

Úristen emberek! Majdnem 300 olvasás? Szuperek vagytok, nagyon köszönöm. Tudom hogy másnak ez nem nagy dolog, de nekem akkor is rengeteget számít. Remélem tetszett ez a rövidke rész is, őszintén három napot dolgoztam rajta, mert eddig nem volt jobb ötletem, de a kövi részt majd kimaxolom. Mégegyszer köszönöm minden olvasónak<3