Aláírt Szerelem || Helluva Boss

9. |Remény|

~Blitz~

Repülök Stolas-hoz. Nem zavar, semmi és senki, egyedül az utat figyelem. Már kiismertem a szárnyaimat annyira, hogy valahogy elrepkedjek odáig. Így legalább nem kell az emberek között ide-oda lavíroznom. Gondolkodom odafelé, mert hiába repülök, így is hosszú az út. Ez a "megbeszélés" nagyon sok mindent jelenthet. Lehet hogy azt, amit remélek, és akkor semmi baj. De lehet az is, hogy csak le akarja tisztázni, hogy Ő nem akar engem. A gondolataim cikáznak, annyira, hogy kicsit feljebb repülök mint kéne. Belátni innen fentről a Büszkeség egyik oldalát. Rálátok az I.M.P irodaépületére ilyen magasságból. Kevés annál hervasztóbb látvány van a környéken. De hé, én szeretem. Ahogy még tovább fordulok, meglátom Stolas kastélyát, és eszembe jut a sietségem miértje. Ennyire még sosem siettem.

Leszállok Stolas erkélyén, de nem kopogok, mert nyitva van az ajtó. Benézek, hátha itt találom. Meglepetésemre négy vörös szem néz vissza rám. Itt várt. Rám várt. Hű...

- Szia Stols! - mindig szerette ha így szólítottam, mindig pont olyan édesen mosolygott mint most

- Szia! Kérdezhetek valamit? - bólintok - Miért mindig itt jössz? Van ajtó.

- Igen van, de túl sok. Így gyorsabb. - válaszolok, mire picit elneveti magát - Miről szerettél volna beszélni?

- Rendben, hát, kezdjük ott, hogy sajnálom, ahogy múltkor elhajtottalak. - néz mélyen a szemebe. Nem látok benne mást, csak tiszta őszinteséget. Jól áll neki.

- Semmi baj.

- Másodszor, egy idióta vagyok. Tudom, annyiszor mondtam, hogy csak azt akarom tőled, amire a szerződés kötelez, de csak azért mert azt hittem, te máshogy érzel.

Te jóságos Sátán ne hagyj el...Ez most vallomásnak számít? Annak szánta? Remélem...

- Stolas, figyelj, nekem egyáltalán nem volt teher az, hogy minden teliholdkor itt legyek. Én élveztem.

- Komolyan? - kérdezi ragyogó szemekkel. Hihetetlen hogy így néz rám. Rám, aki másfél éven keresztül nem bírta észrevenni a jeleket. Ismerem ezt a nézést. Őszinte és tiszta, benne van minden amit sosem mondott ki, és minden amit érez. Gyönyörű.

- Igen Stolas komolyan. Sőt, vártam is. Nem is kicsit. Szerintem kicsit már kikészítettem Fizz-t, annyiszor hívtam fel telihold előtt.

- Hű...Na jó, most én jövök. Ha már te is őszinte voltál. Tudok spanyolul. Értettem. Azért nem szóltam, mert féltem, hogy valami olyan lesz ebből, amit nem akarsz.

- Oké, ez állati nyálasan fog hangzani, de ha veled vagyok, nincs olyan amit ne akarnék.

- Na jó, várj, akkor, ez köztünk most kölcsönös?

- Persze hogy az, bolond bagoly. - mosolygok rá, és megfogom a kezét

- De ugye tudod, ha bármi több lesz köztünk, abban állati sok munka lesz? Itt a szerződésed, a gyerekek, a munkáink, meg úgy nagyjából minden. Minden ellenünk van. Szerinted meg tudnánk ezt oldani? - aggódik. Aggódik, hogy talán nem tudjuk ezt kezelni. De én tudom hogy ez hülyeség. Hisz ezek mi vagyunk. Valahogy majd lesz, valahogy lennie kell.

- Meg fogjuk oldani. Ígérem. Csak egy dolgot kérek. Szeressük egymást, ameddig csak lehet. Talán utána is. Hogy mindig együtt maradjunk, támogassuk egymást és szerethesselek. Ameddig csak lehet, szeretni akarlak.

- Én is Blitz. Én is. - mondja a boldogságtól remegő hangon, ahogy odahúzódom hozzá. Várhatnék, de nem tudok. Megcsókolom.

Tudom rövid lett,de én élveztem megírni. Remélem tetszett. Nem tudom meddig folytatom, kommentbe kérek ötleteket, mert nekem kisült az agyam...