Aláírt Szerelem || Helluva Boss

11. |Törődés|

~Blitz~

Vége a munkának, de még nem indulok haza. Millie-vel beszélgetünk. Mindig mondta mennyire összeillünk Stolas-sal, ma pedig elmondtam neki meg Moxx-nak is, hogy már együtt élünk. Eddig semmiről sem tudtak. Millie pedig hiperaktívabb még nálam is, így az ő reakciójára nem voltam felkészülve.

- Mióta? Te jó Sátán! És mondtad már hogy szereted? Ő mondta már hogy szeret? Loona hogy van ezzel? Látsz jövőt? Nem gondolod hogy ez kicsit túl gyors?

- Millie, az egyetlen dolog ami túl gyors, az, ami most elhagyta a szádat. Lassíts.

- Oké, bocsi. De ha lassítok válaszolsz?

- Így is válaszoltam volna. De tudom, hogy vagy annyira kíváncsi, hogy megnyugodni is képes vagy, ha muszáj. Szóval...Egy hete, hivatalosan, igen nagyon szeretem, igen Ő is szeret, Loona magához képest boldog, meg tök jól kijönnek Via-val, igen látok jövőt, mégpedig igen hosszút, és igen, szerintem ez pont jó időben történt.

- Hű! Lehetek koszorúslány? - kérdezi csillogó bociszemekkel

- Millie, még azt se tudom összeházasodunk-e. De ha igen, persze, lehetsz.

- És...és mi van a rang különbséggel?

- Stolast nem zavarja, így engem sem.

- Ajj de örülök nektek! - ugrik a nyakamba

- Köszi Millie.

Elindulok haza. Ahogy hazaérek üresen találom az egész kastélyt. Roy, meg a többiek ilyenkor már nem nagyon dolgoznak. Az asztalon találok egy cetlit; "Via meg én elmentünk bulizni. Ne várjatok meg. Loona" Oké, tehát senki nincs itt, (az alkalmazottaknak is van lakásuk, így ők se zavarnak) végre tök egyedül lehetünk. Most tényleg csak arra tudok koncentrálni, hogy végre egyedül mi leszünk, és mindenről is lesz időnk beszélgetni. Meg hát, hosszú az éjszaka szóval más is simán belefér.

*Húsz perccel később*

A vacsi kész, átöltöztem, van bor, van minden ami egy tökéletes estéhez kell. Tudom hogy Stolas perceken belül hazaér, így a nappaliban várom.Vagyis az volt a terv. De nem bírom ki, így kimegyek az előtérbe, és ott várom tovább. Nyílik az ajtó.

- Szia! - köszönök halkan

- Hű! - ez minden amit éppen mondani tud. Na, ha ez ennyire tetszik neki, mi lesz itt mindjárt?

Megvacsorázunk, beszélgetünk, aztán végül a nappaliban kötünk ki. Úgy volt, hogy filmezni fogunk, de inkább beszélgetünk helyette.

- Tudod min gondolkoztam? - kérdezi

- Remélem mindjárt megtudom.

- Hogy meg kellene csinálni Loona-nak az egyik szobát. Úgy is van legalább öt, amit nem tudom mire tartunk. Szeretném ha otthon érezné magát. Ez nekem is fontos.

- Egyre jobban szeretlek. - elfordul. Mindig ezt csinálja ha olyat mondok, ami ennyire zavarba hozza. Nem akarja hogy lássam ha elpirul

- Hé, kértelek hogy ezt ne csináld. Lehet hogy nem mondják, de gyönyörű vagy. És én látni akarlak. Előlem nem kell elrejtened semmit. Én mindenhogy szeretlek. - oké, szerintem életemben nem mondtam még ilyet senkinek. Sose éreztem hogy mondanom kéne, eddig. De neki ezt tudnia kell. Akarom hogy tudja, rám mindig számíthat

Stolas csillogó szemekkel visszafordul hozzám. Átölel. Viszonzom ösztönből. Nem tudom meddig tart, lehet csak egy perc, lehet fél óra, nem érzem az idő múlását. Vele nem. Mert nem az a fontos. Elhúzódik tőlem, és mélyen a szemembe néz. Nyitott a tekintete. Egy szót sem kell szólnia. Látok mindent magamtól is. Megcsókol. Aztán mégegyszer. De ez nem tart olyan sokáig, hiszen nem zavar meg minket semmi és senki. Újra apró darabokra törjük a szerződésemet.

Tyütyű...bocsi, ez nagyon nem az én műfajom, de azért remélem ez a rész is tetszett. Ha igen akkor vote (annyiszor olvasom vissza, hogy már nem tudom én vagyok-e az a kilencven valamennyi olvasás XD...) Nemsokára kövi! <3