Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

V. fejezet

"Az oroszlán harap. A vipera méreggel öl. Az emberek szavakkal"

A hétfő borzalmas volt. Otthon, egyedül, és úgy, hogy a szomszédban van a barátom. Húha. A barátom. A pasim. A szerelmem. Annyira jó érzés ezt ennyi idő után így kimondani! De amíg otthon ücsörögtem, és nem épp Pretty Little Liars-t néztem, addig volt időm gondolkodni.
Először is ott volt nekem Szandi. Szegény, a hétvégén többször is írt, de még nem tudja, hogy tudom. Hát majd hamarosan kiderül, és felrobbantom a kis személyes bombámat. Ő sosem tekintett rám legjobb barátnőként, neki is csak egy gazdag beképzelt tyúk voltam, mint mindenki másnak a környezetemben. Egyetlen szerencsém, hogy nem bízok meg könnyen az emberekben. Akiben már az elején is megbíztam az Levi volt, de ő nem is élt vissza vele. Szerencsére Szandinak nem terítettem ki minden kártyámat, és utólag csak megveregetném a vállamat, hogy több ilyen okos döntést is hozhatnék.

Aztán ott van Levi. Egyszerűen csodálatos érzés, amikor vele vagyok, és hihetetlenül szeretem, mégis teljesen józanul. Úgy értem, nem borít el teljes rózsaszín köd, de imádom, és órák hosszat tudnék róla beszélni. Vagy akkor mégis van rózsaszín köd?
Mindenesetre, jól esik, hogy mindig kapom az üzeneteit.
Egész héten küldözgette őket.
"Szépségem, amint végeztem, átszaladok hozzád, megnézem hogy vagy. Puszi❤"
"Baba, remélem már jobban vagy, hívlak, ha lelépett a tanár. Szeretlek!"
"Lor, péntek este buli van Bencééknél. Megyünk?"
Nagyjából ilyenekkel bombázott. Bár fogalmam sem volt, hogy ki az a Bence, de azért bellegyeztem a buliba, mert tudtam, hogy max miattam nem menne el. Én pedig nem akartam hogy miatta bármiben is változtatnia kelljen. Szóval buli? Benne vagyok.
Ezektől függetlenül a hét baromi lassan telt. Mintha pórázon fogtak volna és csak sétálni szabad. Lábadoztam, természetesen, anyu nem is értette hogy fáztam meg ilyen gyorsan, egészen addig, amíg el nem meséltem neki a teljes sztorit. Utána kávé mellett folytattuk a beszélgetést, és mivel anyától örököltem bőven energiát, ezért alig tudtam befogni a számat. Majd miután nevetve befejeztük a napi beszélgetésünket, felkullogtam a szobámba a telefonom elé, hogy üzengessek a szomszédba.

Aztán következett a péntek, ami sok mindent megváltoztatott. A délelőtt gyorsan eltelt mivel még mindig otthon maradhattam, bár ez már inkább lógásnak számított, de mindegy is. Szandihoz úgyse mentem volna vissza, a héten érkező hívásait és üzeneteit sem fogadtam. Reggel Levi hívott fel, amit három csörgés után fel is vettem, ami nálam gyorsnak számít, mert a telefonom érdekes módon mindig akkor tűnik el, amikor meg kéne találnom.
- Szia! - köszöntem bele jókedvűen a telefonba.
- Jó reggelt Baba! Akkor ma megyünk? - kérdezte, de igazából előre sejtettem hogy erről lesz szó.
- Persze, felőlem mehetünk. Mikorra megyünk? - kérdeztem érdeklődve, miközben a gyomrom görcsben volt, mivel most megyek először Levivel buliba, úgy, hogy újra együtt vagyunk.
- 8-ra érted megyek, az jó?
- Persze, kész leszek. Hiányzol - mondtam, de így utólag belevörösödtem, mivel :
1. Itt van a szomszédban
2. Tegnap este átjött
3. És mert ez telefonon keresztül furán jött ki.
Már csak ezekért az okokért is fejbe csaptam volna magam.
- Baba, ha esetleg kinyitnád az ajtót...- kezdte, de azonnal feltéptem a szobaajtóm és lerohantam a lépcsőn, majd még egy ajtót kivágtam, és a nyakába ugrottam. A reakciómra csak nevetett, majd belepuszilt a nyakamba, mire nekem is kuncognom kellett.
- Levi! Te hogyhogy itt vagy? Nincs nálad a tanár? - kérdeztem döbbenten.
- Nincs, a mai nap le lett mondva, mert valami ügyet kell intéznie, úgyhogy úgy gondoltam, hogy inkább a barátnőmet fogom szórakoztatni a délelőtt folyamán - jelentette ki nevetve, ami nagyon jól állt neki. Kisfiús csínyt vitt az arcába, pedig kívülről semmi olyan nem volt rajta. Sötét haja össze vissza meredezett, tipikus laza "mostkeltemfel" frizurája volt. Amikor a nagybátyámmal kerültek szóba az ilyenek, akkor említette meg a nagynéném ezt a hajtípust, hogy mostanában ez a divat. A nagybátyám furcsán nézett vissza, és megkérdezte, hogy " Ez a lezser őrült professzor fej?". Hát igen. Valami olyasmi. Aztán, miután kielemztem a haját, egyből a szemére tévedt a kilátás. Kék íriszei a lelkemig hatoltak, és teljesen elvesztem bennük. Megunhatatlan az élénk, csillogó tekintete, a huncutság és vidámság keveréke, és egyben valami titokzatosság is, ami hozzájárult a "rosszfiús" kinézetéhez, ahogy ő szokta mondani. Fekete bőrdzseki volt rajta, fekete pólóval, és sima, sötétkék szaggatott farmerrel, plusz egy egyszerű tornacsukával. Szerintem értitek, amikor azt mondom, hogy tuti megragad benne valami, amikor elmész mellette az utcán, és akkor is utána fordulsz, ha tudod, hogy veszéllyel járva közeledés.
Boldogan a nyakába ugrottam, mert baromira örültem, hogy nem kell egyedül itthon lennem. Nem nekem való a csend, így hát beljebb engedtem Levit.
- Éppen sütit sütök, szóval gyere és hasznosítsd magad!- szóltam ki neki a konyhából. Épp a felső polcról akartam levenni egy tálat, ami bonyolult feladatnak bizonyult, tekintve, hogy sosem voltam nagy termetű, inkább csak átlagos. Mindenesetre szórakoztató látványt nyújthattam, mert Levi egyből kinevetett.
- Köszi a segítséget - mormogtam az orrom alatt, majd felé fordultam, és elkezdtem ütni a kezét. Sajnos túl kidolgozottak voltak az izmai az én kis öklömhöz képest, szóval hamar feladtam. Majd egy hirtelen pillanatban magához húzott, és erőteljesen megcsókolt,amit nagylelkűen viszonoztam. Percek alatt a hátam a falhoz ütődött, és pár centi maradt köztem és Levi között. A kezeit a fejem két oldalára tette, így csapdába kerültem. Most már finoman csókolt, lassan ízlelgette a számat, majd mikor levegőhiányban elváltunk, még egy utolsót haraptam az alsó ajkába.
- Ne légy rossz kislány, Lor - mondta mosolyogva, mire én megismételtem az előző tettemet. Erőteljesen szorított a falhoz, a teste minden pontját éreztem, ahogy azt is, hogy mennyire kíván. Halkan felnevetett, majd rekedten a fülembe súgta:
- Bár mindig bejöttek a rossz kislányok...

Aznap nem lettem kész a sütivel, inkább ledőltünk a tévé elé, és arról vitáztunk,hogy mit nézzünk. Aztán kora délután Levi hazament, hogy ő is meg én is készülődni tudjunk, szóval amint kilépett az ajtón megrohamoztam a gardróbomat. Idegesen turkáltam a ruháim között, és mivel állítólag ez valami "sok a vendég sok a részeg" házibuli lesz, ezért elővettem egy egyszerű, fekete, szaggatott farmert, és egy fekete, lenge szabású blúzt egy hosszú, indiános stílusú nyaklánccal. A hajamat besütöttem, így lágy hullámokban omlott a vállamra. Cipőnek egy fehér tornacsukát vettem fel, amiből kilátszott a bokám.
Akaratom ellenére is rossz érzés kúszott fel a gyomromba, de nem tudtam miért. Csak az embernek a hatodik érzéke, hogy itt valami történni fog, és a hang a fülemben, hogy ne menj, ne menj! És az a baj, hogy nekem azok a hangok mindig jót súgtak, és most se volt kedvem ahhoz, hogy összetapossanak, és leöntsenek sörrel, főleg úgy, hogy én nem is iszom, ellentétben Levivel. Na jó, róla se kell azt hinni hogy éjjel nappal önti magába a piát, de ilyen alkalmakon igenis lecsúszik neki. Hányinger kerülgetett, ahogy belegondoltam, mennyire utálom ezeket a bulikat, és a vécében hányó embereket, akiket éppen videóznak.
Ekkor döntöttem el, hogy márpedig én erre NEM megyek el. Sajnálom Levit, de én nem ilyen vagyok. Még volt 3 óra az indulásig, szóval még időben lemondhatom. Gyorsan felszaladtam az emeletre a telefonomért, és gyorshívást indítottam.
- Levi ez nem fog menni - jelentettem ki köszönés nélkül.
- Mi? Mivan Lor? Miről beszélsz? - kérdezte döbbenten.
- A buli. Sajnálom nagyon, én tényleg mentem volna, de tudod hogy ez nem az én stílusom, ez nem én vagyok, nekem ez nem jön be, és bár veled lehetnék de te ott úgy is jól el leszel a haverjaiddal... - hadartam le neki gyorsan a helyzetet, remélve, hogy jól fogadja. Tévedtem.
- Ezt most te sem gondolod komolyan Lorina - mondta, és ez már rosszul kezdődött. Általában akkor hívnak a teljes nevemen, amikor gáz van. - Köszi szépen, de aztán bazi nagy barátnő vagy! Megbeszéltük! Direkt a hét elején szóltam hogy ne érjen meglepetés! Azt hittem örülsz neki! - kiáltotta le telefonon keresztül a fejemet.
- Vegyél vissza, oké?! Biztos összekeversz valamelyik futó kalandoddal, de mindig is tudtad hogy nem bírom a bulikat! - dörrentem rá én is, mivel kezdett idegesíteni.
- Nem, pontosan jól emlékszem hogy te voltál az aki mindig kezdeményezett, hogy buliba menjünk! - ellenkezett teljes erővel.
- Levente, álljál le, most! Elegem van, hogy folyton ilyeneket mondasz! Próbálj meg elfogadni, és ne egy általad elképzelt ideál szerint formálni! Sosem leszek olyan! Ha nem vagyok elég jó, akkor dobj ki, oké?
- Lor... - mondta egy kicsit halkabban - Sajnálom. Tudod hogy nem úgy értettem.
- Nem, Levi. Sajnos nem tudom - mondtam sírva, majd letettem a telefont.

Sziasztok babák! :) újra itt lennék egy új résszel, remélem tetszik nektek! :D ha igen, akkor hagyjatok nyomot magatok után! :)
Emellett várom a kommenteket! Szerintetek kinek volt igaza? Levinek vagy Lorinának? :) szerinted ki fognak békülni? :)

És a másik fontos dolog, hogy már lassan 300-an(!!!!!!) nézitek a blogomat, és kapom a szavazatokat és kommenteket is, NAGYON NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM :D
Legyen szép hétvégétek, puszi❤