Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. VI. fejezet

A veszekedésünk meg a Manus ügy óta eltelt 2 nap. Chris rengeteget énekelt, stúdiózott, emellett én is dalszövegeket írtam, sokszor éjjelekig. Nem bántam, mert jól éreztem magam, és szerettem Chris mellett lenni. Dolgozni is jó volt, végre éreztem, hogy csinálok is valamit, nem csak Chris tartja el az egész hátsó felemet. Clarissa kezd egy kicsit visszahúzódni, aminek egyrészt örülök, másrészt pedig sejtem, hogy ez csak a vihar előtti csend. Chris ma estére randit szervezett, aminek nagyon örültem, hiszen rég voltunk normális randin, kettesben, nyugodtan. A fürdőszobában izgatottan készülődtem. Egy rózsaszín nyári ruhát vettem fel, V nyakú kivágással, és hosszú, több rétegű szoknyarésszel, ami a földig ért. Szőke, rövid hajamat egy kontyba fogtam a fejem tetején. Mosolyogva tettem fel magamra a szempillaspirált, és a szájfényt, majd kiléptem a fürdőből. Chris az ágyon ült, öltönyben, megfésült hajjal, és csodálatos kék szemekkel. Szívem nagyot dobbant, ha van ilyen, akkor igazából újra beleszerettem. Amint észrevett felállt, és felém sétált. Kezét a derekamra tette, és óvatosan megpörgötett.

-  Azt a rohadt... Cica, gyönyörű vagy- mondta őszinte csodálattal a szemében. Amikor ő mondja azt, hogy gyönyörű vagyok, akkor el is tudom hinni.

- Te sem nézel ki rosszul - jelentettem ki, majd végigsimítottam az arca erős vonalán.

- Szeretlek - mondta Chris majd az ajkamra hajolt. Finoman kezdte el csókolni, miközben kezét a hátam tartotta. Én a két kezemmel a hajába túrtam, végigfuttattam az ujjaimat a szőkésbarna tincseken. Mosolyogva váltunk el, megragadta a kezemet, és a lakókocsi ajtaja felé indultunk.

✳❇✳❇

- Csalódtál már valaha hatalmasat bárkiben? - kérdezte tőlem Chris, csillogó zöld szemeivel engem fürkészve.  Egy csodaszép étteremben ültünk egymással szemben, gyertyával az asztalon, és épp a rendelésünket készíthették el a konyhában. Felkaptam a fejemet Chris kérdésére, és egyből a gyomromba költözött egy szorító érzés.

- Igen - mondtam lefelé nézve, idegességemben pedig az evőeszközöket kezdtem el piszkálni. Nem tudom, milyen rég történt már az egész ügy, hisz csak azt tudom hogy senkinek sem beszéltem róla. Nem hiszem, hogy akartam, de ellenkező esetben én is elvárnám hogy Chris elmondja, másrészt pedig megbíztam az előttem ülő szőkeségben.

- Régen, Szandi előtt volt egy barátnőm... Réka. Igazából, imádtam a csajt, és elvileg ő is engem. Legjobb barátnők voltunk, akik tényleg mindent elmondanak egymásnak, szeretik egymást, megbíznak a másikban, és minden ilyesmi. 4 évig minden jól ment, aztán egyszer Csak Réka elkezdett furán viselkedni. Természetesen többször is kérdeztem, hogy mi a baja, de nem mondta el. Aztán az egyik nap üzenetben írta meg, hogy többet nem akar a testvérem lenni,  mert nekem akkor ugye már annak számított.

- Ez olyan mint egy telefonos szakítás? - nevetett fel szemrehányóan Chris.

- Igen, körülbelül - mosolyodtam el én is - Napokig sírtam miatta, már esküszöm az öngyilkosságon is megfordult a fejem. De ő nem. Ő már másnap egy másik barátnőjével találkozott.

- Lor, ezek azok az emberek akikre rá kell adni a kabátot, hadd menjenek - suttogta Chris a szemembe nézve.

- De én nagyon szerettem...

- Tudom. De ez egyikőtök hibája sem - simogatta meg a kézfejemet.

- Szar alak vagyok, Chris. Mellettem senki sem marad hosszú ideig, mert nem lehet engem elviselni. Mindneki rám un, vagy megutál, esetleg félredob mint egy elhasznált papírzsepit - mondtam mosolyogva, ám egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Kicsim... - kezdte, de félbeszakítottam.

- De igazából nem tudok Rékára haragudni. Megtanította, hogy semmi sem tart örökké, semmi sem olyan szél, mint amilyennek beállítja valaki odafentről. Igaz, hogy ez után az eset után teljesen gödörbe kerültem. Nem voltam utána ugyanaz a lány, sokkal kevésbé voltam nyitott, és féltem mindenkitől. 2 emberben bíztam meg összesen, miután ő lelépett. De mégis úgy gondolok rá, hogy igazából a legnagyobb tanítóm mindig a legutóbbi csalódásom. Úgy döntöttem, hogy ráadom a kabátot. Hisz azt akartam hogy neki jó legyen. Ezért döntöttem úgy hogy felszívódok az életéből, és kezdek egy újat, egy sajátot, amiben már megválogatok mindenkit. BLR egyik számában volt hogy "Mégis te maradsz életem tanára", és ezt így is gondolom. A szeretet néha fáj, de ette mindenhol felhívták a figyelmemet, csak nem érdekelt. Viszont Réka boldog lett. Boldog lett nélkülem, és ez nekem is jó volt, csak nem mutattam ki, hisz közben egyszerre nagyon fájt. Annyit sírtam miatta mint még senki miatt. De megérte. Talán ezzel temettem el azt a 4 évet. És itt kezdtek a dolgaim újra felépülni - fejeztem be, de a mellkasom eléggé szorított a sok-sok emlék miatt. Aztán Chris kékes-zöld szemeibe néztem, és újra megnyugodtam. Egy pillantásával segített engem, hogy újra tudjak rendesen levegőt venni.

- Szeretlek Cica. És én soha, semmi áron nem foglak elhagyni. Megígérem - mosolyodott el. Kezeinket összekulcsoltuk az asztalon, és így néztük egymást.

- Én is szeretlek. Nagyon szeretlek - mondtam, majd odasétáltam hozzá, és átöleltem.

- A kaja még messze van. Gyere, táncolj velem - suttogta a fülembe Chris, majd a táncparkett felé húzott. Holley Maher Always Be című száma szólt, a fényfüzérek enyhe fényt adtak a parkettnek. A derekamra csúsztatta a kezét, és lassan kezdtünk el lepkedni a zene ütemére.

Will you always be my love?

Now cars are passing and
birds are laughing as
trees are holding up the sky
in the window
do they feel it,
have they seen it grow
have they been watching us
do they know?

Will you always be my love?

Felnéztem a csillogó szemeibe. Boldogságot és szeretet láttam benne, ami az enyémben is lehetett. Mert mindig van miért élni. Mindig van miért itt maradni, mindig kell valami indíték. Méghozzá egy jobb jövő reménye sokat jelent. Keress egy két embert, akiért érdemes maradni. Értük megtettem én is, és most nem állnék Chris mellett. Réka után tényleg enyhe depresszióba estem, de volt mellettem olyan ember aki segít. Miattuk vagyok itt, nem pedig a világ másik végében, egy lakatlan szigeten.

- Szeretlek Chris, és tudom, hogy ezt rengetegszer mondom, de még senki nem volt számomra ilyen fontos - suttogtam a zakójába, épp csak annyira hangosan, hogy ő meghallja.

- Én is szeretlek Cicám. Nálad jobbat nehezen tudnék elképzelni magam mellett - mosolygott, majd a fülemhez hajolt, hogy belesuttogjon valamit - Mert teljesen, fülig, oda és vissza, mindenhogy ahogy csak lehetséges, beléd szerettem.

Így ringatóztunk tovább a zenére.

A fejem Chris mellkasának döntve.

Keze a derekamon.

Csak mi ketten a táncparketten.

⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐
Helló babák! Késtem a résszel, tudom, és kérlek ne haragudjatok😊 egy kicsit nyugisabb fejezetre sikeredett, most nem ütöttem ki senkit😉 Nagyon remélem hogy tetszik, kérlek írjátok meg a véleményeteket⬇⬇⬇😊😄
Puszilok mindenkit😘😘

Xx. Lilla