Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

X. fejezet

Körülnéztem a szobámban. Felért egy kis lakással. A falak 3 színben pompáztak:fehér, szürke és rózsaszín. Volt benne egy hatalmas, gyönyörű franciaágy, fehér puha paplannal, takaróval és lepedővel, rengeteg díszpárnával és két fehér alvós párnával. A díszpárnák rózsaszín és szürke színűek voltak, így a helység nem ért el kórház hatást. A parketta sötét barna színt viselt, és középen volt egy hatalmas fehér szőnyeg. A gardrób szekrény hihetetlenül nagy volt, vagy egy egész szoba, viszont nekem kábé egy polcra lesz szükségem. Kaptam külön fürdőszobát, és erkélyt. Egyszóval, hatalmas és csodálatos. Az asztalra kiteszem a rajzos füzetemet, és még jobban körülnéztem. Lehuppantam az ágyra, ami baromi puha és süppedős volt. Majdnem elaludtam, amikor rájöttem, hogy Chris odalent valószínűleg engem vár, szóval gyorsan a gardrób és a mosdó felé vettem az irányt.

Gyorsan felvettem egy farmert fehér pólóval, és egy fekete bőrdzsekivel. A hajamat összefogtam egy laza copfba, és felvettem egy egyszerű fekete cipőt. A bőr hátitáskámat a vállamra dobva indultam le az emeletről Chris felé. Rajta zöld pulcsi volt farmerrel, és edzőcipővel, és zöld szeme csak úgy világított. Épp a fekete, lapos Iphone-ján beszélt valakivel.

- Nem! Igen, persze hogy tudom! Jó! Értem! Igen, ez egy dolog, de őszintén szólva szarok bele! - kiáltotta a telefonba,majd letette.

- Rólam volt, szó, ugye? - kérdeztem félve, mire rám tekintett. Arcára kiült egy fáradt mosoly.

- Igen cica. De nincs semmi gáz. Csak a popszakma -mondta nevetve.

- De figyelj! Biztos van valahol a környéken valami mo...- mondtam, de azonnal a szavamba vágott.

- Nem! - kiáltotta, amitől kicsit megijedtem. Ezt észre is vette, majd közelebb lépett, és a kezébe vette az arcomat. A hátam már a falnál volt.

- Cica, nem mész te innen sehová! Jó helyen vagy! Nem hagyom hogy elvesszél ebben a városban! Melletted kell lennem! És melletted akarok lenni! - jelentette ki, mire szégyenlősen elmosolyodtam.

- Köszönöm - suttogtam.

- Nincs mit megköszönnöd. És most indulás!!! - kiáltott egy nagyot a végén, majd nevetve megfogta a kezem, és elindultunk a kocsi felé. Ahol a kezeink találkoztak, jól eső bizsergés futott végig a karomon, amit Chris szerencsére nem vett észre, vagy ha észre is vette, legalább nem tette szóvá. Kinyitotta előttem a fekete hatalmas terepjárónak az ajtaját. Csodás kocsi volt, baromi nagy, és plató is tartozott hozzá. Nagy nehezen felmásztam, de közben Chris mögöttem állt.

- Hé! - mondtam nevetve - Nem hiszem hogy ennyire jó seggem van, szóval szerintem szállj be a kocsiba és induljunk!

Ő is elnevette magát, majd átfutott a másik oldalra, és bepattant. De még mielőtt ráfirdította volna a kulcsot, felém fordult, és a szemembe nézett.
Mondani akart valamit, de inkább csak elmosolyodott, és megrázta a fejét. Az autó elindult, szóval mi is száguldottunk San Francisco utcáin. Színes családi házak, rengeteg virágos mező, majd hatalmas plázák mellett haladtunk el. Nem tudtam lenevenni a szemeimet a tájról, annyira magával ragadott az egész. Egy új, idegen város, más kultúra, más szokások.

- Biztos ennyivel kell menned? - kérdeztem, miközben még mindig az utat kémleltem emellett görcsösen kapaszkodtam az ajtómba. A reakciómra elnevette magát.

- Persze, hogy ennyivel kell.

- De lehet is?

- Részletkérdés, cica. Részletkérdés - mondta, mire elnevettem magam.

- És hova megyünk? - kíváncsiskodtam. Nem tehetek róla. Születésem óta ilyen vagyok. Egyesek idegesítőnek tartanak emiatt, viszont én csak egy érdeklődő természetű embernek.