Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XXV. fejezet

- Cica! Készen vagy? - kiabált Chris a nappaliból. Nálunk hagyománnyá vált, hogy ha szólni akarunk a másiknak, hiába vagyunk a lehető legmesszebb egymástól, ordibálunk, aztán ha még azt sem hallja, akkor míg hangosabban üvöltünk.

Amióta az az ominózus este történt, a tetőn, minden helyreállt. Elfelejtettük a kórházas sztorit, Manut, Levit, aki csodák csodájára most békén hagy... Tehát minden a legnagyobb rendben. Chrissel rengeteget beszélgetünk, sétálunk, kávézunk, illetve futunk. Vagy pedig a bakancslistánknak esünk neki, hirtelen ötletből. Igen, erre is volt már példa, így Chris bakancslistáját ki is végeztük, mivel azon 1 tétel maradt, méghozzá eltévedni egy idegen városban...

☀ Pár nappal ezelőtt ☀

Reggel nyugodtan pakoltam össze a cuccaimat, ugyanis úgy döntöttünk, hogy Chris rövidke bakancslistáját be is fejezzük, aztán minden figyelmünket az enyémnek szenteljük. Egy rózsaszín utazótáskába pakoltam össze pár dolgot, mivel Christian azt találta ki, hogy elmegyünk Dublinba. Én személy szerint rettentően örültem ennek, mivel mindig is el akartam jutni Írországba, csak valahogy sosem sikerült. Miután mindent bepakoltam, felkaptam a táskámat a vállamra, és lefutottam a lépcsőn. A hallban felkaptam magamra a cipőmet, majd kimentem az ajtón és bezártam, mivel Chris adott nekem saját kulcsot. Ő már az autóban ült, szóval bedobtam a hátsó ülésre a táskát, és beültem mellé az anyósülésre. Mosolyogva nézett a zöld szemeivel, majd közelebb hajolt. Mentolos lehellete már az arcomat csiklandozta, zöldes-kék íriszei vágytól izzottak. Még közelebb hajoltam hozzá, úgy, hogy az arcunk között körülbelül egy centi maradjon. És itt elkezdődött a mi kis versenyünk, hogy ki bírja tovább, hogy ne csókolja meg a másikat. Lassan elkezdtem puszilgatni a nyakánál, majd egyre feljebb haladtam. Apró, kis, ártatlan csókokat hintettem az arca minden egyes pontjára, majd beleharaptam a fülcimpájába, ami miatt kirázta a hideg. Leértem a kulccsontjához, és nyálas puszikat hagytam ott. Amikor az érzékeny pontját kezdtem el a nyaka hajlatánál kényeztetni, akkor egy férfias morgás kíséretében magához rántott, és megcsókolt. Átemelt az ülésen az ölébe, ajkaimat egy percig sem engedte el. Pár perccel később lihegve váltunk el egymástól.

- Chris, így sosem fogunk elindulni... - nevettem fel, majd egy utolsó puszit nyomtam a nedves ajkára.

- Igaz. Csüccs vissza a helyedre asszony! - mondta, majd játékosan a fenekemre csapott.

Kinyújtottam rá a nyelvemet, és visszamásztam a helyemre.

Így kezdődött az egész.

Aztán jött a repülőút, amit teljesen átaludtam, miközben Chris vállára hajtottam a fejemet.

A szállás, ami hatalmas, hófehér palota volt, brutál nagy káddal, amit később ki is használtunk. És persze az extra méretű franciaágy, az erkély csodaszép panorámával.

Amikor zuhogó esőben sétáltunk az utcákon, teljesen eltévedtünk, majd bemenekültünk egy galériába.

Aztán a hazaút, ami sehogy sem akart összejönni, szóval Chris mindenkitől kérdezgette, hogy mégis hol vagyunk.

Fürdés, alvás. Illetve, már amennyire aludtunk.

És másnap, amikor újra repülőre szálltunk, és visszarepültünk San Franciscoba. Tehát haza.