Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. III. fejezet

A turné első napja. Chris mellettem fekszik, ruha nincs rajta. Bár rajtam sincs. Szerintem sikeresen felavattuk a lakókocsit. Egyenletes légzése engem is ellazít, és újra le akarom hunyni a szemem. Reggel hét óra van, amint azt az óra is mutatja, szóval vissza is tudok aludni. Chris felé fordultam teljesen, fejemet a vállába fúrtam, és hagytam, hogy elnyomjon az álom. Illetve hagytam volna, feltéve, ha nem kopognak a dupla lakókocsi másik feléről. Egy fehér ajtó választja el a két részét az autónak. Ezek szerint csak Clarissa lehet az, aki kopog, de én baromira nem akarom kinyitni és reggel 8 óra előtt látni azt a nőszemélyt. Komolyan, Lorina? A turné első napján veszekedést akarsz? Ki is rúgnak innen mint a szart.

Nagyot sóhajtottam, magamra tekertem egy törülközőt, ami, mint észrevettem Chris törölközője volt. Nem baj, igazából örülök is neki. Clarissa majd tudni fogja a területét. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, ahol az előbb említett nőszemély állt, takarító eszközökkel a kezében.

- Jóreggelt! - köszönt tettetett kedvességgel, miközben a mosolyán látszott, hogy szívből gyűlöl. Csak tudnám hogy miért...

- Jobbat - mondtam, és felvettem ugyanazt a mosolyt, amit ő.

- Jönnék takarítani.

- Aludnék tovább.

- De rendetlenség van. Nem is tudom hogy nem talált magának Chris egy igényes barátnőt...

- Rend van. És nyugalom - mosolyogtam rá biztatóan - Azért nincs veled, mert keresett egy igényes barátnőt.

- Köcsög - köpte oda nekem vérben forgó szemekkel.

- Ribanc - jegyeztem meg egy vállrántás kíséretében, majd újra elmosolyodtam - A WC piszkos. De gondolom mivel ez a munkád, nem esik rosszul, ha azt mondom hogy sikáld ki.

- Te meg öltözz fel kérlek. Elég volt egész este titeket hallgatni.

Már válaszoltam volna egy csípős megjegyzéssel, de ekkor a hátam mögül szólalt meg egy mély, rekedtes hang.

- Tudod, Clare, ez itt az én lakókocsim. És én Cicával itt azt csinálok amit akarok. És tudod mit? Nem akarom hogy felöltözzön- kelt Chris a védelmemre, de valami nem hagyott nyugodni. Clarissa egy gúnyos szemforgatás kiséretében visszament a saját szobájába, míg Chris mögé lépett, és átkarolt. Egy gyenge puszit nyomott a nyakamba.

- Chris... - mondtam, és egy kicsit arrébb toltam magamtól. Megfordultam és a szemébe néztem.

- Hm?

- Clare? - ejtettem ki bizonytalanul ezt az egy szót, ami nem hagy nyugodni már egy ideje. Chris arcán furcsa dolgok futottak át, de nem tudtam beazonosítani az érzelmeit.

- Csak úgy jött a nyelvemre. Sajnálom - mondta, de nem nézett a szemembe egyszer sem. A padlót vizslatta. Hazudik. Hazudik. Hazudik. Súgta a belső hang.

- Christian Collins, miért érzem úgy, hogy valamit nem mondasz el nekem? - kérdeztem félve. Még mindig a padlót nézte, ami engem tökéletesen szíven ütött. Lelöktem magamról a kezét, felkaptam a cuccomat, és fürdőbe mentem átöltözni. Amikor beértem, egy hangos ajtócsapódással adtam tudtára, hogy nem érdekel, mit akar és mit nem akar mondani. Sírva rogytam le a WC ülőkére. Mindig ez van. Én mindent elmondok, róla meg folyamatosan derül ki hogy csomó mindent nem tudok még. És nem is akarja elmondani. Vagy nem bízik bennem, vagy pedig fél valamitől. De ez így nem jó. Persze este jó vagyok neki, de amikor nappal szavak kellenek, akkor mintha a kis titkai köré egy falat húzna, nehogy észrevegyem. És ez elszomorító.

Az ajtón dörömbölt egyfolytában.
- Lor, engedj be!
- Cica, kérlek!
- Babám, nincs is semmi, amit el kéne mondanom!
- Ne haragudj!
- Csak gyere ki és beszéljük meg kérlek!
- Sajnálom!
- Lor, ne csináld ezt velem kérlek!
- Cica! Könyörgöm!!!

Megráztam a fejemet, és rendbe szedtem az arcomat, majd felvettem egy nagyon rövid koktélruhát, ami épphogy eltakarta a fenekemet, mellrésze a hasamig ki volt vágva, és háta szintúgy a derekam aljáig. Emellett rettentően feszült a ruha, vörös anyaga kiemelte a vonásaimat, mint például a csípőm és a derekam vonalát.

Nem tagadom, célom is volt ezzel. El akartam érni, hogy Chris féltékeny legyen, és hogy megtudja, milyen szar érzés. Mert tényleg az. A rövid hajamat feltűztem, elöl hagytam egyedül pár lehulló tincset, amik keretezték az arcomat. A sminkemet nem vittem túlzásba, egyedül a számat emeltem ki vörös rúzzsal, ami Chrisnél végképp ki fogja csapni a biztosítékot. Mosolyogva vettem magam szemügyre.
Indul a játék.

Kinyitottam az ajtót, ami előtt nem nagy meglepetésemre Chris állt. Amikor észrevett, először tátott szájjal bámult rám, majd tekintetében kis harag tükröződött.

- Így nem mész ki sehová - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

- Dehogynem - nevettem rajta, ami még jobban felbosszantotta. Siker.

- Bazdmeg, nincs rajtad melltartó se! - ordította le a fejem, mire bennem is felment a pumpa.

- Ohh tényleg? Talán zavar?

- Alapjáraton nem zavarna, de most ki akarsz ebben menni emberek közé!

- Féltékeny vagy? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Igen! Kurvára az vagyok! - kiáltotta el magát, majd belevert egyet ököllel a mellettem lévő falba.

- Álljál le! Szerinted én mit éreztem amikor Clarissának azt mondtad hogy Clare? Pedig tudtommal csak egy napja ismeritek egymást? - kérdeztem dühösen, majd egy nagyot taszítottam a mellkasán. Arcán a szavaim hallatán fájdalom futott végig.

- Oh, szóval erre megy ki a játék? Oké, akkor tőlem öltözz kurvának és vonulj ki így az utcára! - kiáltotta, majd amint észrevette, hogy mit mondott, közelebb próbált jönni, de én könnyektől párás szemmel odébb löktem a karját.

- Ne érj hozzám! - suttogtam remegő hanggal.

- Cica... Nem úgy értettem.

- De. Pont úgy értetted Chris.

- Szeretlek Lor. Dühös voltam, és olyanokat mondtam amik nem igazak. Kérlek! - mondta, és láttam hogy ő is lassan sír. Nem akar elveszíteni. Én sem akarom őt. Nem tudnék nélküle élni. Ő a mindenem, hiába bánt meg újra és újra, de nekem ő kell. Mert szeretem, tiszta szívemből, és ő is engem. Szerelmes lettem Christian Collinsba, és nem tudom ellene mit tenni.

Sírva borultam a karjaiba, mire ő rettentő szorosan ölelt át. Kezemet a hajába vezettem, és szorítottam a tincseit.

- Szeretlek Chris - suttogtam.

- Én is Cica... De beszélnünk kell - mondta egy kis félelemmel a hangjában. Nagyot sóhajtottam.

- Beszéljünk.

_________________________________________
Nos, nem törlöm a második évad részeit, hisz ahhoz túl sokan szeretitek a sztorit, én meg túlságosan is szeretlek titeket❤❤❤

És mostantól kezdve több lesz a rész, és gyorsabban hozom, hiszen azt is kértétek😍😘

Egy pár kérdés nektek😍😜😝😄
1. Mit szóltok Clarissához?

2. Szerintetek mit titkol Chris?

3. Vajon mi fog még történni ezen a turnén?

4. Mit szóltatok Lor "visszavágásához"? :))

Puszillak benneteket😍😍😘😘

(amúgy, kaptam egy kihívást, amiben 25 tényt kell leírnom magamról. Szeretnétek látni?😚 mert ha igen akkor hozom, csak az a baj hogy már nem tudom kitől jött a kihívás😓😓)

Xx Lilla ❤❤💞💞