Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XIII. fejezet

A délelőtt lassan telt. Ellával csak később fogok találkozni, szóval zuhanyzás után felvettem egy kényelmes, nagy pólót, szürke cicanadrággal. Itthonra csak ilyeneket hordok, de Chris még így is képes úgy nézni rám mint valami modellre. A hajamat kifésültem, és hagytam, hogy egyenesen omoljona vállamra. Sminket nem vittem fel. Körülnéztem a szobámban. Még mindig csodálatosnak tartottam, és jó érzés volt a saját otthonomnak nevezni. A függönyt elhúztam, hogy fényt juttassak a térségbe. A futás alatt teljesen felfrissültem, szóval boldogan ugrándoztam le a lépcsőn. Chrisre pillantottam, aki ugye miattam már fél hétkor fent volt, és aki most a kanapén eldőlve békésen aludt. Nem bírtam magammal, muszáj volt odamennem hozzá. Leguggoltam a kanapé mellé, ahol a feje volt. Végignéztem az arcán, ami alvás közben nyugodt és békés volt. Szőke tincsei teljesen kócosak voltak, ajkában pedig ott díszelgett az ezüst karika. Fülbevalója fehér kör alakú volt. Sokan nem tudnák ezt a stílust hová tenni, de neki határozottan jól állt. Sőt... Nála helyesebb srácot a világon még nem láttam.

Mivel nem akartam felébreszteni, halkan a konyha felé igyekeztem. Meg akarom lepni valamivel Christ. Mert megérdemli, és mert szeretném. Szóval elővettem mindent. Csináltam neki gofrit, palacsintát, és melegszendvicset, köretnek hoztam mindenféle piros gyümölcsöt, nutellát, tejszínhabot. És emellett még főztem teát és kávét. Ezekkel végeztem, majd szépen megterítettem. Már 8:45 volt, mire végeztem, és pont ebben a pillanatban ébredt fel Chris is. Belépett a konyhába, majd zavartan váltogatta a tekintetét köztem és az asztal között. Végül rajtam állapodott meg, és még mindig kómás fejjel megszólalt :

- Hihetetlen, hogy már veled is álmodok - jegyezte meg az orra alatt, úgy, hogy én is alig értettem meg belőle valamit, csak nagy nehezen. Majd felnevettem, és a sötét kék szemeibe néztem.

- Chris. Nem álmodsz. Jó reggelt - mondtam mosolyogva, és tudtam, hogy ezzel lebukott. Vajon tényleg álmodik velem? Mikor rájött, hogy tényleg nem álmodik, döbbenten nézett körbe, amin nevetnem kellett. Rettentő aranyos így, amikor félig alszik.

- Húha. Ezt miért kapom? - jött közelebb hozzám meg az asztalhoz.

- Miért ne kapnál? Chris, befogadtál, baromi rendes vagy velem, és még senki sem tett ennyit értem. Ez a minimum - mondtam teljesen őszintén a szemébe nézve.
Erre elmosolyodott, és közelebb lépett. A testünket már csak pár centi választotta el egymástól, egy levegőt szívtunk mind a ketten. Én elvesztem azokban a káprázatos, zöld íriszekben. És vártam. Mire? Miért vártam? Azt akarom, hogy megcsókoljon? Igen. Azt hiszem, pont erre vártam.
Ám ehelyett vett egy mély levegőt, közelebb hajolt, mire nekem megakadt az összes levegő a tüdőmben. Idegesen beharaptam a számat, amit Chris követett a smaragd zöld szemeivel, melyek most egyre sötétebbek lettek a vágytól. Már csak pár centi választotta el minket egymástól, orromba kúszott a mentolos, férfias illata. Puha, csókolni való ajkaiban most nem volt ott a piercingje, de ehelyett fekete fülbevalót viselt. Még egy lépéssel közelebb jött, így a térdünk már összeért. Már ennyi érintésbe is beleremegtem, amit észre is vett. A tekintete árulta el, mert még jobban elsötétedett a vágytól, és ajkait egy csibészes mosolyra húzta. Ám ebben a pillanatban, mint minden elcseszett romantikus filmben, megszólalt a telefonom csengő hangja, de a mi csendességünk miatt iszonyat hangosan. Mind a ketten felugrottunk, így már vagy két méter volt közöttünk.
Gyorsan a telefonhoz siettem, és megnéztem, ki hív. Ismeretlen szám.

Erősen gondolkodtam, hogy felvegyem -e, ám végül a zöld gombon landolt a kezem.

- Szécsi Lorina, kivel beszélek? - kérdeztem, és már megszokásból angolul, ugyanis itt mindenhol és mindenkivel angolul kommunikálok.

- Szépségem, kérlek magyarul. Értem én, hogy lelépsz, megszöksz,és akkor most hú de menő vagy. De most az egyszer mondom el, és ha nem érted meg, szét fogom verni a csinos kis pofikádat. EGY KAPCSOLATNAK AKKOR VAN VÉGE, AMIKOR ÉN MONDOM. Világos, Baba? - kérdezte baromi félelmetes hangnemben, fenyegetően. Egyszerűen lefagytam. Nem válaszoltam, de a vonal túlsó végén lévő ember letettea telefont.
Csak egy ember hív babának.
Csak egy embernek van ilyen hangja.
Csak egy ember volt az, akivel komolyabb volt a kapcsolatom.
Csak egy ember van, AKIVEL ÉN szakítottam.
Levi.

A telefon kiesett a kezemből, és hangosan koppant a földön a csendes házban. Egy képernyő mínusz. Nem érdekel. Hogy talált meg Levi? Zaklatni fog? NEM FOG RÓLAM LESZÁLNI. Nem fogja, mert ismerem, és baromi makacs. Rettentő ideges lettem, és egész testemben remegni kezdtem. Nem nem nem nem. Ez lehetetlen. Itt van nekem Christian, én már vele akarok maradni, nem akarom, hogy Levi is képben legyen. Őt örökre el akartam tüntetni az életemből. Erre itt van. Itt van, és itt is lesz. Nem értette meg hogy vége van, ezek szerint nem voltam elég világos. De igazából sejthettem volna az egészet.
Azt kérdezi bárki is, hogy miért?
Azért, mert túl sok jó dolog történt velem mostanában. Volt egy "fantasztikus" barátom, akiről kiderült hogy nem is az. De aztán az ég egyből az orrom elé nyomta Christ. Christian Collins, aki majd talán a végzetemet jelenti, de már ebben se vagyok biztos. Aztán Chris befogadott. San Franciscoban vagyok. Szereztem egy barátnőt, Ellát. Chris bír engem. Kedves, aranyos, nagylelkű, sportos, helyes. És VÁR rám. Nem tudom miért, de vár rám. Lehet hogy beleszerettem. De ez mind porrá fog omlani. Tudom. Érzem. És az, hogy Levi visszatért, az csak a kezdet.
És lehet hogy Christian nem akar mellettem maradni ezekben az időkben. Miért akarna? Csak teher leszek neki...

Ezekből a gondolatokból egy érintés ragadott ki. Chris érdeklődve simított végig az állkapcsom mentén lüktető idegen. És akkor nem bírtam tovább. Kitört belőlem egy hisztérikus zokogás. Ismerem Leventét, nincs vége ennek. Ha rajta múlik, idejön, és megerőszakol, miután megvert. Mert ő már nem ugyan az az ember.
Chris szorosan átkarolt, és én a vállába fúrtam a fejem, nem törődve azzal,hogy összekönnyezem. Chris csitítgatott engem, majd miután kicsit megnyugodtam, arrébb tolt, hogy a szembe nézhessen.

- Bármi is zaklatott fel ennyire, ne feledd, én itt vagyok melletted. Kérlek, meséld el nekem - nézett a kék szemeivel az enyémekbe. Aztán a könnyeimmel küszködve elmeséltem neki mindent. Az életemet, Levit, a családomat... Chris figyelemmel hallgatta végig, itta minden szavamat. Majd a végén újra a karjaiba zárt és a hajamat simogatta gyengéden. Furcsa, de úgy éreztem biztonságban vagyok. Otthon vagyok.
Aztán meghallottam a fülemben a hangját, amitől hideg futkosott a hátamon, és jól eső borzongás kísérte minden egyes mozdulatát.

- Cica, én itt leszek melletted amíg csak tudok. Megvédelek az ilyen alakok elől. Nem hagyom hogy bármi butaságot csinálj, vigyázok rád. Mellettem biztonságban vagy, rendben? Bírlak, kicsi lány. De ezt most visszaszívom. Nem ilyen állapotban fogok neked ilyeneket mondani, és lassítunk. Vettem, cica.

Ez volt az, amit mindig is hallani akartam. Még jobban szorítottam magamhoz Christ. Nekem ebben a pillanatban csak ő kell.

- Reggeli? - kérdezte mosolyogva. De most nem nagyképű, huncut, vagy csibészes volt az a mosoly. Nem. Hanem őszinte, kedves, és édes.
Törődő.

Nagyot bólintottam, és leültünk az asztalhoz, és a körülményekhez képest boldogan megettük a kajákat amiket összedobtam.

Sziasztok babák! :) Most hamarabb hoztam ezt a részt, viszont kérlek írjatok, véleményt, kritikát, bármit nekem, mert engem leginkább a hozzászólások visznek előre, és a kedvetekre szeretnék tenni, javulni :D
Köszönöm a sok sok megtekintést, már 2000 felett járunk❤ imádlak titeket!!!
Xx. Lilla