Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. X. fejezet

Nem szoktam idepofátlankodni a sztori elejére, de előre szólok hogy a következő rész káromkodást tartalmaz. Felelősséget nem vállalok😂😂😂

✖  C H R I S    S Z E M S Z Ö G E  ✖

Tudtam, éreztem hogy figyel, miközben én csak magamat sanyargattam, nem törődve a külvilággal. Csakhogy az őrök ebbe is közbeszóltak, mikor egy határozott mozdulattal felrántottak a földről, és a kordon túlsó végére cipeltek. Amikor utoljára felpillantottam Lorra, még mindig figyelt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy elmondjam hogy szeretem, és meg is tettem.

"Szeretlek Kicsim" - tátogtam, mire alig észrevehetően megcsillant a szeme, és legördült egy könnycsepp az arcán. Egy durva mozdulattal letörölte, és hátat fordított mindennek.

Hátat fordított nekem, a világomnak, a turnénak, az életemnek, a közös életünknek és emlékeinknek. Figyeltem a távolodó alakját, miközben bennem csak gyűlt és gyűlt a harag, amit magam iránt tápláltam. Egy dühös kiáltás kíséretében ököllel a padlónak estem, és egy nagy ütést mértem rá. Csak tombolni akartam, kitölteni valakin vagy valamin a dühömet. Az egyetlen ember, akit szerettem, elhagyott, mert egy baszott nagyot hibáztam. Clarissa megjelent, megláttam a domborulatait egy másnapos állapotban, megmozdult bennem minden, aminek meg kell, és hát ha egyszer nekem esett... Tök kómás voltam, fel sem fogtam hogy Lor ott van mögöttem, és ezzel elbaltáztam mindent. Amikor meg beült Manu kocsijába... Azt hittem helyben összeroppanok. Tudom mit gondolt Manu, és mit érzett régen, és nagyon nem bíztam benne.

*Pár hónappal ezelőtt*
*Lor kórházban van Magyarországon, miután majdnem öngyilkos lett*

Idegesen járkáltam fel-alá a kórház folyosóján, hogy végre beengedjenek az egyetlen kis Cicámhoz. Tudtam, hogy az én hibám, hisz összevesztünk, én álltam a lépcső tetején, nem küzdöttem érte, ő pedig elment. De arra nem gondoltam volna, hogy úgy érem utol a bocsánatkérésemmel, hogy életveszélyes állapotban fekszik egy kórházi ágyon.
A fehér folyosó szinte teljesen üres volt, csak az én ideges lépteim adtak hangot az épületnek ebben a szárnyban. Hamarosan beengednek, és újra láthatom Őt - gondoltam, mire csak még izgatottabb lettem.

A következő percben Manu bukkant fel a sarkon. Egyszerű, fehér póló volt rajta, egy kockás inggel, farmerrel. Barna haja tökéletesen volt beállítva a feje tetején, kék szemei aggódva csillogtak. Amint meglátott, egyből nekem rontott, és egy nagyot taszított rajtam.

- Te meg mi a faszt csináltál??? - ugrott nekem, mire bennem is felment a pumpa.

- Semmit baszki! Eret vágott! - emeltem fel a kezemet védekezésképp, pedig tudtam, hogy nincs igazam.

- Hülye vagy? Gondolom nem csak szórakozásból csinálta? Már megint megbántottad? - kérdezte vádlón.

- Bassza meg, csak veszekedtünk! Mindneki veszekszik, aztán kibékülnek! Én sem erre számítottam!

- Persze. Mert te kurva könnyen bántasz meg mindnekit igaz? Szánalmas vagy Collins. Hányszor akarsz még belé rúgni? Jól láthatóan őszintén szeret, te pedig ekkora vadbarom vagy! - mondta lemondóan.

- Te csak álljál le, oké Rios? Bőven sok volt már belőled is! Mi a szart ugatsz bele az életünkbe? Fogalmad sincs semmiről! Mit akarsz még Lor közelében? Akadj le rólunk te segg! - kiáltottam le én is a fejét, mert kellőképpen felhúzott. Láttam rajta hogy ő is teljes mértékben kiakadt. Nem törődve azzal hogy az egyik ápolónő ránk szólt, mi tovább folytattuk.

- Hogy mit akarok a közelében? VAK VAGY BAZDMEG? - nevetett fel - Szeretem, tudod? Nem, nem te dehogy tudod! A nagy Christian Collins nem tud semmiről, mert simán megkapott egy olyan csajt, aki nem terem minden bokorban! Tudod mit, leszarom! Csinálsz amit akarsz Collins, tőlem fel is dughatod magadnak - mondta, majd hátat fordított és elviharzott a folyosón. Döbbenten álltam még pár másodpercig, és próbáltam feldolgozni a szavakat.

Még mindig nem tudom, hogy akkor, anno, jól tettem-e, hogy nem mondtam el Lornak azt hogy Manu a kórházban volt.

A reptérről hazafelé vezetve újra átgondoltam mindent, és rájöttem,hogy abszolút nem tudom hogy mi legyen. Abban egyedül biztos voltam, hogy szeretem Lort, és sehogy valahogy vissza kell szereznem. És mivel teljesen tanácstalan vagyok, a legjobbnak azt gondolom ha elmegyek a drága egyetlen testvéremhez, Crawfordhoz, aki velem tartott a turnén, de valamilyen szinten külön, így most is egy horvátországi kis lakásban tölti az idejét.

✳❇✳❇

- Ahoy öcskös - kiáltottam, amint beléptem az ajtón. Nemrég külön költözött anyuéktól, egy lakásba, be a belvárosba a nyüzsgésbe. Azt mondta ismerkedni akar a világgal, és egyedül is helytállni. Én nem hibáztattam, sőt, inkább támogattam, hisz én is egyedül élek. San Francisco egyik legzsúfoltabb részén bérel lakást Craw, ami kicsi, kupis, ugyanakkor teljesen otthonos.

- Chris, tesó, azt hittem sosem látlak többet! A csajod eléggé lefoglalta az idődet - kacsintott, majd megölelt.

- Ex-csajom - nevettem fel kínosan, mire Crawford összeráncolt szemöldökkel beljebb invitált.
Leültem a fekete, bőr kanapéra, és a vendéglátómat figyeltem, ahogy két sörrel a kezében besétál a nappaliba, és lezuhan a mellettem lévő helyre.

- Mesélj Chris. Megint mit csesztél el? - kérdezte, miközben kinyitotta a sörét, és az enyémet a kezembe nyomta.
Elkezdtem Crawfordnak mesélni,mindent, a legelejétől. Figyelmesen hallgatott, néha hümmögött, ráncolta a szemöldökét, vagy elmosolyodott. Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt, majd miközben hátradőltem a kanapén kifújtam. Idegesen a hajamba túrtam, majd Crawfordra néztem.

- Hát... - kezdte, majd újat kortyolt a sörből - Ezt jól elcseszted tesó.

- Újat mondasz... - motyogtam szarkasztikusan magamnak. Kétségbeesetten néztem a barna szemeibe.

- Figyelj Chris, szedd össze magad, mert ezt a csajt percek alatt le fogják csapni a kezedről. Állj már a talpadra te balfasz, és ne itt szerencsétlenkedj és siránkozz, mint valami páviánseggű buzi gyerek - nevetett fel, majd kivette a sört a kezemből.

- Kösz Craw, tökre igazad van - álltam fel a kanapéról, majd átöleltem, megveregettem a vállát, és kiviharzottam az ajtón.

Bepattantam a kocsimba, és a reptér felé kezdtem el hajtani. Kezemmel idegesen doboltam a kormányon.

Észre sem vettem, hogy a reptérre érkeztem, csak akkor, amikor leparkoltam a hatalmas, nemrég látott épület előtt. Gondolkozni kezdtem, miközben néztem a reptéren járkáló méretes tömeget. Lor nem akar látni, és ezt a tudtomra is adta. Mindent a tudtomra adott, én meg nem merek elmenni hozzá. Félek hogy visszautasít, ami pedig mostanában megtörténhet, igazából bármikor, elég nagy eséllyel.

Szeretem őt.

De már elbúcsúzott. Neki én már csak a múlt vagyok.

Nem tudom.

Talán itt követtem el életem legnagyobb hibáját, amikor kitolattam a parkolóból, és a turné buszok felé vettem az irányt.

🇹🇴    🇧🇪    🇨🇴🇳🇹🇮🇳🇺🇪🇩
🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉🍉

Hey ho, gyerekek💝 MEGÉRKEZTEM az új résszel, nagyon remélem hogy tetszett, ha igen akkor kérlek írjatok nekem kommentet😊❤
És gondolom kicsit érzékelitek, hogy közeleg a történet vége, még 2-3 fejezettel számoljatok😢😢😢

VOTE, KOMMENT, PUSZIIIIII😍😍😍😍😍😍😍😍😍
Xx Lilla