Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. IV. fejezet

- Hallgatlak Chris. És mindent tudni akarok, amit még nem tudok, a kapcsolatunk elejétől.

- Cica, két fontos dolgot nem mondtam el - mondta Chris lehajtott fejjel, amikor a lakókocsiból kiszálltunk. Horvátországban voltunk, egy tengerparton. A mólóhoz sétáltunk, és leültünk egymás mellé, miközben az őszre kiüresedett tengert néztük, ami hidegen hullámzott. A nap már teljesen narancssárga volt, és épp a horizonton süllyedt lefelé a tengerbe. A lábunkat lelógattuk a víz felé, így néha a nagyobb hullámok felcsaptak a hűvös bőrünkre. Kirázott a hideg.

- Hallgatlak - suttogtam inkább a tengernek, mint a mellettem ülő szőkeségnek.

- Emlékszel amikor apukád kórházba került? És mi olyan nagyon durván összevesztünk?  Nos, én akkor utánad akartam menni, csak lekéstem a repülőt, ezért nem túl felnőttes módon hazamentem, és a sárga földig ittam magamat. A nővéremnek telefonáltam, aki átjött segíteni az egyik barátnőjével. Talán Sarah volt a neve. Sajnos annyira részeg és kanos voltam, hogy lefeküdtünk. Másnap természetesen mindent megbántam, és mentem hozzád, békülni. Nem akartalak elveszíteni, ezért nem mondtam. Mert szeretlek. Aztán amikor kórházban voltál... Jézusom, Lor, én nem akarom azt újra átélni. Sajnálom. Sajnálom a Sarah-s ügyet is - mondta végig lehajtott fejjel. A tengert kémlelte, ahogy a kék hullámok fehér habban végződnek, ami felcsapnak a sziklákra, a mólóra, és tisztára mossák a partot.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de nem vettem észre, csak amikor a móló hideg betonján észrevettem a sötétebb kicsi foltot. Kirázott a hideg, ezért összehúztam magamon a fekete bőrdzsekimet. A hajamba állandóan belekapott a szél, így hiába volt rövid, azt lebegtette. Valahogy ez a hideg hangulat illett az egész szituációhoz.

- Tehát megcsaltál - suttogtam elhaló hangon. Nem voltam mérges, inkább csak csalódott.

- Nem Cica! Annak tűnik, de igazából akkor ilyen se veled se nélküled volt a kapcsolatunk, és te a világ másik felén voltál, én meg full részeg állapotba kerültem - mentegetőzött Chris. Én még mindig a tengert figyeltem. Nem akartam a szemébe nézni.

- Nem mentség, Chris. Nem foghatod a saját hibáidat mindig másra, hisz állandóan ezt csinálod. Bűnbakokat keresel. És nem próbáld meg azt máshogy definiálni, hogy a hátam mögött, miközben még együtt voltunk mással keféltél. Mert az apám kórházba került, érted??? - kiabáltam a végére. A csendes nyaralókörnyéken az én hangom visszhangzott. Felálltam, és ideges a lakókocsi felé mentem volna, de Chris megállított.

- Cica... Még nincs vége - mondta szomorúan. Elnevettem magam.

- Hát persze hogy nincs vége, hisz Clarissával is van valami gond - Montana kicsit hisztérikusabban, mint szerettem volna.

- Ülj vissza - nézett fel rám a ragyogó kék szemeivel, amik most a szomorúságtól csillogtak. Már majdnem megsajnáltam.
Nagyot sóhajtottam, és visszaültem az eredeti helyzetembe.

- Clarissa az exem.

- Hazudtál!

- Nem hazudtam!

- Ó, kapd be Collins! Elegem van! Hazudozol össze-vissza! Hogy bízzak meg így benned? Azt mondtad hogy új takarítót vettetek fel, közben végig tudtad, hogy valójában az exed! És lazán a mellettünk lévő lakókocsiban van, mellesleg amikor bemutattál engem elég feltűnően nézted! És "Clare"? Annyira hazug vagy! Én tényleg szeretlek, és mindent tudsz rólam! Olyan érzésem van mint akit kihasználnak, hisz te mindent tudsz rólam én meg semmit rólad Collins! - kiabáltam vele.

Dühös voltam, és tehetetlen. Emellett úgy éreztem hogy átvertek. Mielőtt Chris szólásra nyitotta a száját, Clarissa nézett ki a lakókocsi ajtaján.

- Chris, tudnál nekem segíteni egy percre? - kiáltott a mólóig, ahol mi álltunk Chrissel egymással szemben, egy veszekedés közepén. Gúnyos mosoly kúszott az ajkamra, és kíváncsian lestem, hogy Christian mit csinál. Itt marad velem, és megbeszéljük a legfontosabb dolgot kettőnk között, vagy megy, és segít "Clare"-nek valamiben, mert az a nő meg olyan szerencsétlen mint egy palotapincsi.

- Chris! - jött újra a kiáltás a lakókocsiból. Chris ijedten nézett hol rám, hol a lakókocsira. Végül felállt, és hátrébb lépett egyet.

- Cica, mindjárt jövök és megbeszéljük. Egy perc az egész - jelentette be, mire elnevettem magam. Persze, menjen csak. Ha Clarissa csettint, ő ugorjon.

Én visszaültem a móló peremére, és gondolkozni kezdtem.
Mi lenne ha elnyelne a tenger? Ha csak süllyednék, és nem állnék meg. Ha sokáig lent maradnék. A hajam az arcon körül lebegne, szemeim csukva lennének. Vajon keresne valaki a halálom után? Hiányoznék valakinek? A háborgó tenger nyelné el a szívemet és a lelkemet. Halk és békés lenne. Csak a kék víz, a víz által megszűrt fénysugarak, és én. Én és az agyam kattogása, ami egyre lassabban működne. Milyen egyszerű lenne...

Megráztam a fejemet. A hidegtől már libabőrős lett a kezem, úgyhogy elindultam a lakókocsi felé, ahol a két ember tartózkodott. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, kevés zajt csapva.

- EZ MEG MI A SZENT SZAR? - kiáltottam el magamat, amikor beértem.

Hogy mit láttam? Chris félmeztelen volt, és előtte Clarissa ugrált össze-vissza egy mérőszalaggal a kezében, majd leguggolt, és megmérte Chris csípőjét. De nem csak ennyit csinált, ugyanis ezután végigsimított az előtte álló srác férfiasságán, ami már jól láthatóan kidudorodott a nadrágból, majd egy jó nagyot belemarkolt, ami Chrisből egy hatalmas, állatias nyögést váltott ki. Ekkor ordítottam el magam, mire Chris és Clarissa is felém kapta a fejét.

- Cica ez nem az amire gondolsz! - mondta Chris gyorsan, majd lelökte Clarissa kezét a nadrágjáról, így felfedve a még nagyobb dudort.

- Tudod mit Collins? Elmész te a k*rva anyádba! - csúszott ki a számon, majd felpofoztam. Kezem nagyot csattant az arcán. Sírva rohantam ki a lakókocsiból. Könnyeim elhomályosítottak mindent. A hátam mögül még hallottam, hogy Chris ordít utánam, hogy menjek vissza. A nagy szart. Dugd meg az exed, én nem akarok zavarni.

Nem tudom miért tettem, de nekifutásból beleugrottam a vízbe a mólóról. A szemeimet összeszorítottam, és csak éreztem, hogy a testem minden pontját elönti a víz. Nem láttam semmit, nem éreztem semmit. Olyan voltam mint egy kiüresedett báb, nulla érzéssel. Hisz én tényleg szerettem azt a fiút.

-Akkor hát, jóéjt mindenkinek - mondtam magamban, és még mélyebbre süllyedtem.

Amikor már alig éreztem valamit, egy erős kéz rántott ki a vízből. A jóleső hideget felváltotta a dermesztő fagy, amit a tengerből kiszállva.

A betonra fektettek, miközben a ruhámról csöpögött a víz. A hajam az arcomra tapadt, és fulladozva, köhögve vettem a levegőt. Chris arcát láttam meg először. Durván ellöktem magamtól, miközben mindig köhögtem fel a vizet.

- Utállak! Látni se akarlak! - köptem a szavakat az arcába, miközben kiabált nekem.

- Lor! Cica! Kérlek, Cica! Lor!!!

- Lor! Cica! Kérlek, Cica! Lor!!!

A sötétséget lassan pislogtam ki a szememből. Nem értettem, mi ez, és hol vagyunk. A mólón feküdtem, viszont teljesen szárazon.

- Chris? Mi ez? Mi történt? - kérdeztem, miközben körülnéztem.

- Összevesztünk, aztán hirtelen elájultál. Nem tudom miért, Cica, majdnem megint elvesztettelek! Kérlek, kérlek, hidd el nekem hogy szeretlek és hogy csak téged! Nem érdekel Clarissa, nem érdekel senki, csak te! Szeretlek!

- Én is szeretlek Collins - mondtam majd megcsókoltam.
Ezek szerint mindent csak beképzeltem... Ideje lesz orvoshoz menni.

_________________________________________
Bæs, egy napot késtem a résszel, sajnálom😞 de remélem ez elnyerte a tetszésetek 😍 várom a véleményeket😊😍😍😘
Xx Lilla