Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XIV. fejezet

Reggeli után Chris felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet, mivel én úgy is csak délután fogok találkozni Ellával, szóval még volt időnk. Gyorsan elmosogattunk, majd felmostunk, mert Collins nem éppen a mosogatás nagymestere. Aztán miután ez benne is tudatosult, elkezdett fröcskölni, összehabozott mindent, egyszóval, szép kis disznóólat csináltunk a konyhából.

- Mit nézzünk meg? - kérdezte Chris, majd lepattant a hatalmas bőr kanapéra, majd odanyújtott nekem egy pokrócot. Én is leültem mellé, bár maradt köztünk egy kicsi hely. Összerogytam szemöldökkel nézett rám, és a gyönyörű zöld szemeivel kutatta az enyémeket. Majd elnevette magát.

- Cica... Gyere közelebb nyugodtan. Nem harapok - mondta, de aztán láttam valamit megcsillani a szemében - Vagyis, csak akkor harapok, ha te is akarod - jelentette ki egy kacsintás kíséretében. Nevetve a karjára csaptam.

- Perverz vagy - nevettem ki, majd közelebb húzódtam, és hozzá bújtam. A testéből áradó meleg hatására jóleső borzongás futott végig a hátamon, és még közelebb nyomódtam hozzá, mire felnevetett.

- Cica, össze fogsz nyomni.

- Bocsi - mondtam vörös fejjel, majd kicsit arrébb húzódtam, illetve húzódtam volna, de egyből visszarántott olyan helyzetbe, amiben a legutóbb voltam.

- Nem azt mondtam, hogy rossz, Szépségem - suttogta a fülembe, és meleg lehelletébe beleremegtem. Chris látta a reakciómat, amit egy győztes mosollyal nyugtázott, majd a tévé felé fordult.

- Te választasz, Hercegnő - jelentette ki. Haha. Ezt rosszul tetted, életem.

- Biztos? - kérdeztem sunyi mosollyal.

- Igen - felelte hátra se nézve. Hát jó. Nem én akartam.

- Szerelmünk lapjai - mondtam magabiztosan, mire megfordult, és olyan fájdalmas tekintettel nézett rám, hogy muszáj volt röhögnöm.

- Cica, most ugye szívatsz - kérdezte félve, majd közelebb jött, és megállt előttem a kanapénál. Lehajolt, és a kanapé háttámláján megtámasztotta a két kezét, így csapdába ejtve engem. Nagyon, de nagyon közel volt, a gyomromban pillangók ezrei, sőt, tízezrei csapkodtak. Kékes-zöld szemei átváltottak eggyel sötétebb árnyalatú zöldre. A szemem automatikusan letévedt a szájára. Most. Csókolj meg. A francba is, Collins, csókolj már meg!!!
Egyre közelebb és közelebb hajolt, de láttam a szemében a kérdést: Szabad?

Na nem. Ezt az alkalmat nem hagyom elveszni, nem úgy mint a múltkorit.

Megfogtam Christ a tarkójánál, és közelebb húztam magamhoz. Lassan kezdett el csókolni, finoman, mégis már ezzel bombákat robbantva bennem. Apró puszikat adott mindenhol a számra, mintha csak ismerkedne vele. Aztán mikor ezt megunta, elkezdte mélyíteni a csókunkat. Nyelve bejutásért esedezett, amit azonnal meg is adtam neki. Ezt egy mosollyal nyugtázott. A mosolya íze a számban... Csodálatos.
Hihetetlenül jól csókolt. Nem állt meg, egyszerűen vonzott magához, és én még többet akartam. A kezemet a kócos, dús szőke hajába vezettem, és beletúrtam, majd a tarkójánál lévő haját kezdtem el simogatni, néha néha belemarkolni. Nyelvünk őrült táncot járt, és csak jó pár perc után szakadtunk el egymástól levegő hiány miatt. Tekintete a lelkemig hatolt. A most zafír kék szemei csillogva kutatták az enyémet. Mosolyra húztam az ajkamat, mire ő is ugyanezt tette.

Aztán minden egy pillanat alatt történt. Az arcán átsuhant valami, talán az ijedtség? Vagy a félelem. Talán valami hasonló. Azonban emiatt az érzelem miatt, ami úgy tűnik így hirtelen megrohamozta, ellökte magát a kanapé háttámlájától, és távol ment tőlem. Mint aki szellemet lát. Miért? Miért csinálja ezt velem mindenki?