Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XVIII. fejezet

Chris mellett ébredtem. Karjait védelmezőn fonta a testem köré, csak úgy áradt belőle a jól eső forróság. Tegnap közelebb kerültünk egymáshoz, mint bármikor máskor, és ez egyszerre volt felemelő, izgalmas érzés, és egyszerre volt ijesztő és új. Még teljesen tapasztalatlan vagyok ilyen téren. Levivel nem jutottam el még idáig, bár akkor nem egyszer megfordult a fejemben. Ám Chris más. Vele már várom a következő alkalmat, azt, hogy hamarosan újra ilyen közel kerüljünk egymáshoz. Bízom benne, úgy, mint ezelőtt senkiben. Tegnap úgy döntöttem, megbocsájtok. Nem tudom, miért. Talán csak azért mert szeretem. De ezt nem akarom még hangosan kimondani.
A kapcsolatokban furcsán működik a "szeretlek" szó. Várjuk, hogy a másik mondja ki előbb, de te már mégis majd' szét szakadsz a vágytól, hogy a szemébe mondd ezt a 8 betűs szót. Sokszor ez annyira magától értetődő, hogy néhányan nem is mondják ki. Van, aki fél kimondani, vagy még sosem érzett ilyet. De itt a lehetőség, hogy megismerje azt, amit eddig nem tudott, vagy nem akart. Szerethet. És az embereknek muszáj szeretniük. Nem bújhatnak el egy könyv társaságába egész életükben.
Ezeken gondolkodtam, mire egy puszi keltett ki a gondolataimból.

- Cica - mondta Chris rekedtes, álmos hangon, mire megfordultam, és felé néztem. Kék szeme ragyogott a nap rá vetődő sugarai miatt. Arcvonásai lágyak voltak, ajkában most nem ékeskedett a piercingje. Lágy puszit nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.

- Elmegyek futni, oké? - kérdeztem tőle. Szép szemei most szomorúan csillogtak, az ajkát is lebiggyesztette.

- Oké - egyezett bele végül mosolyogva- De bármi van hívj! Addig lemegyek próbálni - mondta, majd kikeltünk az ágyból.

- Lor! - húzott vissza egy pillanatra, és az ölébe pottyantam.

- Hm? - néztem fel érdeklődőn az zöld szemeibe.

- Kérek egy csókot Baba - nézett rám mosolyogva.
Boldogan eleget tettem a kérésének, majd kipattantam az öléből, és lerohantam a konyhába. Alaposan körülnéztem, minden egyes fiókot kihúztam, kinyitottam, becsuktam, de el kellett fogadnom a tényt, miszerint nincs kaja.

- Collins! Nincs itthon semmi kaja! - ordítottam neki, ugyanis azt hittem, hogy még fent lustálkodik. Ehelyett amikor a konyhaajtóban szólalt meg, kisebb szívinfarktust kaptam.

- Szeretem, amikor azt mondod hogy itthon - nézett rám mosolyogva.

- Igen. Itthon, ahol nincs kaja - mondtam nevetve - Gyere! Meghívlak valahova - jelentettem ki egy kacsintás kíséretében. Erre csak összeráncolt szemöldökkel nézett, mire odafutottam, és lepusziltam a ráncokat. Egymásra vigyorogtunk. A gyomromban pillangók ezrei tomboltak, és úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább.
Megfogtam Christ a tarkójánál, és lerántottam magamhoz. Amint az ajkaink találkoztak, egy enyhe áramütés cikázott végig a testemen. Nyelvével óvatosan végigsimított az ajkaimom, mire azok vágyakozva elnyíltak.
És itt volt az, amikor muszáj volt csókot kezdeményeznem. Akartam Christ, érezni akartam minden egyes pontját a testének.  Ajkaimat az övéére tapasztottam. Durván faktuk egymást rengeteg ideig. Én már a konyhaasztalon ültem, Chris a lábaim között állt. Levegő hiányában lassan elváltunk egymástól, de még utoljára adtam a szájára egy cuppanós puszit, mire felnevetett.

- Menjünk - mondta rekedtesen, aminek hallatán egy önelégült mosoly kúszott fel az arcomra. Én váltottam ki belőle ezt a reakciót. Nem pedig az a ribi a kocsmából.

Felkaptuk magunkra a kabátot, és elindultunk a hűvös utcákon. Hirtelen fordult ilyenre az idő, egyre inkább éreztem, hogy itt az ősz. A házak előtt a fák már mind narancssárga és barna színben pompáztak. A hideg levegő az arcomba csapott, aminek hatására ki is pirultam. A kezem is egyre jobban kezdett fázni.
Hihetetlen, de csak pár nap kellett, és teljesen hozzászoktam San Franciscohoz. Úgy érzem, hogy itthon vagyok, nem is tudnék innen elmenni. Viszont amint újra a fakó barna faleveleknek szenteltem a figyelmemet, ismét rá kellett jöjjek: hamarosan el kell majd mennem. Itt kell hagynom magam mögött mindent. És legfőképp Christian Collinsot. Mert mindenki jól tudja, hogy ő nem fog velem jönni, nekem pedig el kell végeznem a sulit. Le kell hogy érettségizzek. Neki pedig a karrierjét kell építenie, amit, ha bár soha nem vallaná be, de csak hátráltatnék. De ez még messze van. Rengeteg mindent fogunk addig csinálni. Például befejezzük a bakancslistánkat.

Gondolataimból Chris rántott ki.
- Hol jársz, cica? - kérdezte azokkal a káprázatos, zöldes-kék íriszekkel a szemembe nézve. Csak mosolyogva megráztam a fejemet, jelezve, hogy semmi bajom.

- Akkor min agyaltál? - nézett rám úgy, mint aki mindent tud.

- Tényleg nem fontos, Chris. Felejtsük el - mondtam neki annyira őszintén, amennyire csak tudtam.
Tovább sétáltunk a kihalt, őszies utcákon a kávézó felé. Kertvárosi részen voltunk, és a hűvös, őszi szél meglebegtette a hajamat. Kicsit kirázott a hideg, amit Christian is észrevett, ezért óvatosan megfogta a kezemet. Ez automatikusan mosolyt csalt az arcomra, tehát boldogan kulcsoltam össze az ujjainkat. A kezem aljából jól eső bizsergés futott végig az egész testemen, amit Ő ért el.
Mind a ketten levakarhatatlan vigyorral sétáltunk végig az utcákon, míg nem elértünk a kávézóig. Boldogan löktem be az ajtót, és léptem be a a terembe. Kerestünk egy külön eső boxot, és leültünk egymással szemben.

- Hogy tetszik? - kérdeztem a szemébe nézni érdeklődően.

- Hihetetlen ez a hely. És az is, hogy te előbb találtad meg - nevetett.

- Hát, az egyik új barátnőm mutatta - mondtam büszkén, mire egy kérdő tekintetet kaptam. Elmeséltem neki, hogy hogyan történt ez az egész. Mosolyogva, érdeklődve hallgatta végig a sztorit. Boldogan, önfeledten beszélgettünk, nem törődve senkivel. De mint már tudhatjátok, nálam a jó dolgok, nem mindig tartanak sokáig.
Az egész úgy kezdődött, hogy még mindig meséltünk egymásnak, és pont röhögtünk azon, hogy Chris 14 évesen frontálisan ütközött egy oszloppal, mert előtte egy órát aludt, és így betörte az orrát az egész suli láttára, akkor volt az, hogy jött a pincér.
A pincér, tehát Manu.

Igen.

Manu Rios.

Akinek Chris már a nevét is utálja.

Mi lesz ebből?

________________________________________
Babák, ez sajnos egy rövid és unalmas rész lett :( Sajnálom, remélem azért valamennyire tetszik! :/
Xx Lilla 😔