Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XIX. fejezet

Chris és Manu bátran szemeztek egymással, amikor megállt a barna hajú srác az asztalunknál. Az azúr kék és a smaragd zöld szemek csak úgy felnyársalták egymást. Le kell állítani őket, még most.

- Öhm... Manu, szerintem rendelnénk- szólaltam meg bizonytalanul, mire rám kapta a fejét, amit a mondatom után meg is rázott.

- Oké - sóhajtott egyet ismét a szemembe nézve - Mit szeretnél?

- Ketten vagyunk öcskös - szólalt meg Chris. Már csak ez hiányzott!

- Leszarom - motyogta Manu az orra alatt. Erre a mondatra Christian felpattant az asztalhoz, és odalépett Manu elé. Arcukat csak pár centi választotta el, a feszültség miatt pedig már én is éreztem a felforrósodott levegőt. Gyorsan felugrottam, és beálltam közéjük, még mielőtt itt, ezen a helyen csinálnak fesztivált.

- Nyugodjunk le. Chris, baromi gyorsan ülj le a seggedre, és maradj is ott, Manu, mi pedig rendelnénk. Ketten - jelentettem ki határozottan, amit úgy tűnik mindkét srác megértett.
Higgadtan ültünk vissza a helyünkre, és kértük ki a reggelinket. Collins rántottát kért, kólával, én pedig salátát, kávéval. Furcsa összeállítás, de egyelőre vigyázok az alakomra, mert egészséges és fitt életmódot akarok folytatni, a kávé nélkül meg nem élném túl a napot.
Manut egyszer fejbe fogom csapni a pofavágásai miatt, amiket produkált a pult mögül, később az asztalunknál is. Kihozta a kaját, majd szerencsére magunkra hagyott, ezzel elkerülve a konfliktust. Hah. Gondoltam én.
Merthogy az oké, hogy viszonylag csendesen elfogyasztottuk Chrissel a kajánkat, de aztán ez az egész nem maradt annyiban. Merthogy Manut láttam, ahogy leveszi a kötényét, és odajön hozzánk. Leült, így már édes hármasban lettünk. Chris a tekintetével megölte Manut, míg az utóbbi csak boldogan vigyorgott.

- Mi újság ifjú gerle pár? - kérdezte egy arrogáns mosoly kíséretében.

- Semmi, Manu, semmi - mondtam viszonylag higgadtan. Nem akartam, hogy Collins beszéljen, mert annak bunyó lenne a vége.

- Ti most együtt vagytok? - kérdezte, felváltva pillantva rám és Chrisre. Éreztem, hogy ökölbe szorul a kezem az asztal alatt.

- Igen Manu. Együtt vagyunk - néztem a szemébe magabiztosan.

- Tényleg?

-Igen.

- Miért?

- Mert szeretjük egymást - feleltem egyre ingerültebben, de láttam, hogy már Chris se bírja sokáig.

- Persze. Meg gondolom a nagy, híres Christian Collins is ezért szedett fel, mi? Mert szeret? Ne röhögtess. Talán szereti megdug...- mondta, majd itt csattant el az első bal egyenes. Chris dühös arccal nézte Manut, aki az arcára tapasztotta a kezét. A kávézóban körbenézve észrevettem, hogy most már tényleg mindenki minket figyel. Hatalmas csend uralkodott, kivéve a kávéfőző hangját, ami most fülsüketítően hangosan hatott a lesokkolt házban.
Manu egyből felpattant a székről, és egy váratlan pillanatban egy újabb csapást mért Chrisre, akit az állán ért az ütés. És így kezdődött az, hogy percekkel később már a földön feküdve püfölték egymást. Tanácstalanul álltam az asztalnál, de aztán gyorsan rájöttem, hogy tiszta szerencsétlen vagyok, mert hogy miattam van ez, és csak állok és bámulok ki a fejemből mint egy balfék. Gyorsan odaszaladtam hozzájuk, és próbáltam őket szétválasztani, mikor Manu ökle az arcomon csattant. Mindenki lefagyott, még én is. Még soha, senki nem ütött meg. Véletlenül sem.
Lassan felálltam kettejük között, és a pirosló arcomat megérintettem, hogy biztos legyek abban, hogy ez tényleg megtörtént. Hangos trappolás ütötte meg a fülünket. Jön a kávézó tulajdonosa. És így aztán soha többet be nem tehetjük ide a lábunkat.

⭕Chris szemszöge ⭕

Az a balfasz megverte. Az én egyetlen cicámat tényleg megverte. A pillanat még mindig a szemem előtt van, hogy a lányt, akit a legjobban óvni szeretnék, pont ez a szerencsétlen üti meg. Nem érdekel hogy véletlen volt, vagy sem. De ezért egyszer még kiverem belőle a szart is.

Talán abban a pillanatban, amikor Mandulasegg azt mondta, hogy nekem csak arra kell Lor, eldurrant az agyam. Ő nekem nem papolhat erről, mert sosem tennék ilyet egy nővel. Nem egy kicseszett játékszer egyik sem. Vörös köd lephette el az agyamat, és már adtam is neki az elsőt. Egyből visszaütött a kis köcsög, ami nekem felhívás volt a keringőre. Egy pillanat alatt a padlón voltunk, és úgy püföltem, hogy csodálom, hogy nem szakadt ki a bele. Bár megérdemelte volna. Aztán jött a cicám, aki megpróbált minket szétválasztani, csak sajnos kevés sikerrel. Amikor láttam, hogy ütés ért, megijedtem, hogy az én öklöm volt, de hamar rá lehetett jönni a szomorú igazságra. Mégpedig, hogy Manu ezért meg fog halni.
Már most tovább folytattam volna az egészet, de erőteljes lépteket hallottam a pult felől. Egy fiatalos, kigyúrt, 20-30 év körüli pasas jelent meg előttünk, ingben és farmerben. A haját tüsire nyírta, cipő helyett egy katonai bakancsot viselt.

- Csókolom, hölgyeim és uraim. Megkérnélek bennetek, hogy most azonnal fáradjanak ki innen, és ha lehet ne is tegyék be többet ne is jöjjenek vissza. Manuel, e-mailben küldöm a felmondási nyilatkozatot. És emberek! Ez nem játszótér, sem pedig ring. Az ide járó emberek békére, nyugalomra, csendességre vágynak. Viszont látásra, uraim - mondta mély, halk, ugyanakkor határozott hangon. Láttam Lort, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán kifelé menet, de erősnek akart tűnni, ezért minden erre utaló nyomot egy másodperc leforgása alatt eltüntetett. Mosolyogva fordult Manu felé, amit nem értettem. De hamar sikerült beazonosítanom azt a mosolyt, ami csak álca volt a letörtség, és a harag mellett.

- Manu. Gondolom sejted mit akarok mondani. Még egyszer, egyszer a jó büdös életben a közelembe jössz, nem állok jót magamért, okés? - kérdezte fenyegetően. Én is megijedtem a saját csajomtól, ugyanakkor tetszett ez a harcias cica. Lorina felém fordult, ott hagyta a lesokkolt Riói Mandulát, és megragadta a kezem. Így mentünk, némán, szótlanul hazáig. Lorban szerintem érzések tömkelege kavargott, ami simán le is lehetett olvasni az arcáról. Már most sajnáltam, hogy be kellett húznom annak a kis buzinak, ezzel fájdalmat okozva Lornak, akinek az arca még mindig piros volt, és a kedvenc kávézójából. Nem ezt érdemelte, és járunk kábé egy napja. Egy hatalmas farok vagy, Collins.

Otthon Lor lerúgta a cipőjét, és felfutott a lépcsőn át a szobájába. Azonnal utána mentem, mert ott kell lennem mellette. Bekopogtam a szobáján, ahonnan nem hallottam hangokat, szóval benyitottam. A cicám ott feküdt az ágyán, arccal a másik irányba fordulva, az ablakon kívüli világot nézve. Pólója kicsit felcsúszott a derekán, ami azonnal beindította a fantáziámat, de le is álltam rögtön.
Odasétáltam csendesen az ágya mellé, és befeküdtem mellé. Hátulról átöleltem, és belepusziltam a hajába, ami most eper illatot árasztott. Közelebb húzódott hozzám, és kiskifli-nagykifli pózban elaludtunk, nem törődve azzal, hogy szinte most keltünk fel. És az, hogy most egymás karjaiban voltunk, talán többet jelent minden szónál.

_______________________________________

Babáim, hát jó sok késéssel, de itt az új rész. Kérlek ne haragudjatok, hogy csak most hoztam :( remélem azért elnyeri a tetszéseteket, kérlek szépen írjátok meg nekem kommentben, mert neke. Azok jelentenek a legtöbbet, na meg persze a sok vote meg megtekintés. Köszönöm nektek, és ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után!😘
Xx Lilla
(itt egy számláló, hogy lássátok, menyire hihetetlen számokat érünk el)