Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XX. fejezet

Délután keltem fel, Chris mellett. Átaludtuk a napot, pedig nem voltunk annyira fáradtak. Bár, Manu eléggé összezavart mindent, és nem akartam mondani Chrisnek, de az is nagyon bántott, hogy nem mehetek többet abba a kávézóba. De nem akarom, hogy hisztis libának tartson, hisz ő a védelmünkben verekedett. Legalábbis azt hiszem. Álmosan pislogtam, próbáltam megszokni az erős napsugarakat. A másik oldalamra fordultam, hogy a szöszim arcát is lássam. Békésen feküdt, arca kisimult, de azért ott volt egy lilás színű monokli a szeme alatt. Elhúztam a számat. Persze, hogy sajnáltam, hogy  nem mehet vissza a kávézóba, viszont Chris miatt most jobban aggódtam. Remélem nem tört el semmije, mert belőle kinézem, hogy magában tartsa, csak hogy én ne legyek szarul miatta. Mosolyogva néztem körbe a szobámban, amit immár sokadik alkalommal használom éjszakánként. Anyámnak minden nap adtam helyzetjelentést, hogy Christian még nem ölt meg, és hogy jól vagyok. Minden egyes telefonbeszélgetésünk alkalmával mondta, hogy menjek már haza, de nem ment. Nem tudnám itt hagyni Christ, nem akarom hogy vége legyen. Mintha hallaná, hogy mikor jár ő a fejemben, szépen lassan kinyitotta az álmosságtól tompán csillogó szemeit. Mosoly ült ki az arcára, amint észrevett.

- Mióta vagy fent Cica? És hány óra? - kérdezte rekedtes hangon.

- Mostanában keltem fel. És most van 4 óra - jelentettem ki.

- Cica, ez remek hír! Akkor nekikezdünk a bakancslistánknak! Az enyémről kettő ki is van húzva: találtam valakit, aki nem csak a sztárságomért szeret, és leittam magam a sárga földig. Tehát marad a híd alatt éjszakázás, Bungee Jumping, és eltévedni egy idegen városban. Melyikkel kezdjünk? - kérdezte egy ördögi vigyor kíséretében. Ha arra számított, hogy meghátrálok, akkor ki kell jelentenem, hogy tévedett.

- Hm... Bungee Jumping! - mondtam bátran, mire a szemében meglepettség tükröződött. Én továbbra is bátran álltam a tekintetét.

- Mikor indulunk? - vigyorodott el végül, egy huncut mosoly kíséretében, ami teljesen a szívembe lopta magát.

- MOST! - mondtam, majd kipattantam az ágyból a meleg teste mellől, és a szekrényhez szökdécseltem. Kiválasztottam egy egyszerű szürke pólót, semmi mintával, farmerrel, és egy fekete tornacsukával.  A hajamat kifésültem, majd összefogtam egy copfba. Épp felvenni készültem a kiválasztott ruhákat, amikor rájöttem, hogy Chris még mindig mögöttem van, fekszik az ágyban és engem néz. Lassan felé fordultam.

- Chris! Kimennél? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem - kacsintott rám.

- Miért?

- Láttalak már fehérneműben, Cica, hát nem emlékszel? - kérdezte, majd kacsintott egyet. Elvörösödve hajtottam le a fejemet, majd egy pillanattal később pedig rájöttem, hogy rólam van szó, én pedig nem adom fel ilyen könnyen. Vigyorogva néztem fel, és mélyen a zöld szemeibe néztem. Ő csak érdeklődve nézett, ugyanis észrevette, hogy valamire készülök. Mosolyogva vártam egy pillanatot, majd lenyúltam a blúzom aljához, és lehúztam a fejemről. Csak a fekete csipkés melltartóm védte a felsőtestemet. Christian lélegzete egy pillanatra elakadt, de azért nézett tovább. Szépen lassan levettem a cicanadrágomat, és eldobtam. Hátat fordítottam Chrisnek, aki így hátulról is jól megnézhetett magának. Mikor úgy gondoltam, eleget húztam már az agyát, besétáltam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót.

Pár perc múlva hallottam Chris dörömbölését az ajtón, és kiabált be hozzám, hogy engedjem be.

- Lor, ne tedd ezt velem - könyörgött nekem, mire nevetve nyitottam ki az ajtót, immár felöltözve. Ezt egy csalódott mosollyal konstantált. Adott a számra egy puszit,  és elszaladt a szobájába öltözni. Igazából boldog voltam Chris mellett, de nagyon.