Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. IX. fejezet

Manu a reptéren tett ki. Magam után húztam a hatalmas épületbe a rózsaszín bőröndömet, hátamon a hátizsákomat cipeltem. Hajamat kibontva hagyta, így a szőke tincseim a vállamat verdesték a kereszthuzatban. Az emberek körülöttem egymással nem törődve mentek a dolgukra, fel-fel lökve mindenkit. Sok bőrszín, és származás keveredett egymással, különböző nyelvek folytak össze folyamatos beszédbe. Számomra már soknak bizonyult a nyüzsgés, szóval inkább bedugtam a fülhallgatómat, és zenét indítottam, miközben anyumnak üzentem.

"Anyu, 1 óra múlva felszáll a gépem és megyek haza Mo-ra. Ne aggódj. Szeretlek"

Igyekeztem nem figyelembe venni a rengeteg üzenetet Christől, de mégis annyira hajtott a kíváncsiság, hogy egyesével megnyitottam őket.

"Lor, én szeretlek, te vagy a mindenem, ne haragudj"

"Kérlek ne menj el! Forduljatok vissza! Szükségem van rád"

"Nem érzek semmit az ég világon Clarissa iránt! Csak téged szeretlek!"

"Hülye voltam, megint. És el foglak veszíteni, talán már el is veszítettelek"

"Kérlek Cica! Könyörgöm, adj egy utolsó esélyt, hogy mindent helyrehozzak! Szeretlek, jobban mint bárkit"

"Gyere haza. Szeretlek. Hiányzol. Sajnálom"

"Lor, tudom hogy látod ezeket az üzeneteket, szóval még így utoljára annyit üzennék, hogy nem fogom ezt hagyni. Veled megfogtam az Isten lábát, és nem foglak elengedni, hogy más karjaiban aludj el. Mert neked mellettem a helyed. Szükségem van rád, nem bírnám ki nélküled. Szeretlek, és szeretni foglak akkor is, ha ezt esetleg te már nem viszonzod. Szeretlek Cica. Jobban mint bárkit"

Ahogy ezeket olvastam, miközben a The Neighbourhood Cry baby című száma ment a fülemben, akaratlanul is lefolyt az arcomon az első könnycsepp. Barna szemeimet az ég felé irányítottam, ami jelenleg az épület plafonja volt. A szívem eszeveszett tempóban dobogott, ugyanakkor szorított a benne tátongó űr miatt. Hisz nézzük a nyilvánvalót: szeretem Christ, de így nem jó. Mintha míg mindig csak egy kis gyerek lenne, aki nem tudja hogy két szék között a pad alá lehet esni. Hiába járok vele, szeretem, ha egyszer ő fogja magát és lesmárolja az exét. Én egyszer sem léptem félre, pedig kezdem úgy érezni hogy lett volna rá okom. Mégsem csókoltam meg egyszer sem Manut. Nem akartam kimeríteni a szánalmas kategóriát, de Chris megtette, és ezzel vége a kapcsolatunknak. Manu és Rianahh szépen egymásra fognak találni, mi meg megyünk szét Chrissel. Ha eddig minden szép volt akkor most ömlik a szar a nyakamba, az biztos.

A gondolataimból a bemondó hangja rántott ki. A járatom hamarosan indul, ideje becsekkolni. Annyira kómásan tettem meg ezeket a dolgokat, hogy így visszagondolva arra sem emlékszem, hogy hogyan jutottam el a poggyász szalagig, ami már a kordon mögött volt.

- Cica! - kiáltott valaki nagyot a hátam mögött, valahol a reptér bejáratánál, de észre sem vettem. Biztos ezer más embert szólít így a párja. Hülyeség lenne azt hinnem hogy Chris utánam jött, bármi okból is. Köztünk vége szinte mindennek, és ez el is dőlt már Clarissa színre lépésekor. Mégis vagyok olyan szánalmas hogy halucinálok, és azt képzelem, hogy Christian Collins mégis engem akar.
Minden erőmmel a poggyászaimra koncentráltam, és a kedvesen mosolygó, segítőkész nőkre és férfiakra figyeltem. Elmerültem a saját kis világomban, egészen addig, amíg valaki hatalmas balhét rendezett a hátam mögött. Az összes őr egyszerre rohant oda egy sráchoz, aki átugrotta a kordont, és olyan helyre lépett ahova nem szabad. A rendőrök és biztonságiak teljesen eltakarták tőlem az illető arcát és testét, szóval mit sem törődve fordultam meg, de néha hátra-hátra néztem. Pár másodperc után az én amúgy is kevés türelmem lejárt, és a mellettem álló kínai nénihez fordultam, akitől angolul kérdeztem.

- Elnézést... Nem látta esetleg hogy az illető, aki átugrotta a kordont hogy nézett ki?

- Alul barna haj, felül szőke, és valami kék vagy zöld szeme volt, erős arcvonásokkal. 20 év körüli lehet a srác - mondta mosolyogva, mire én mindent otthagyva fordultam meg extra sebességgel, és az őrökhöz futottam, akik még mindig körülvették Christ. Félrelöktem mindenkit, egészen addig hogy már Chris előtt álltam, és döbbenten néztem. Az egész reptér csendes volt a balhé miatt.

- Te meg mi a szart csinálsz itt? - kérdeztem a torkomban dobogó szívvel, mire rám emelte a zöldes szemeit, ami annyiszor csalt mosolyt az arcomra 

- Cica, sajnálom ezt az egészet. Hülye vagyok, mert te vagy a mindenem. Nem akarlak elveszíteni.

- Mégis ez történik! - csattantam fel, mire ismét az egész reptér elcsendesült.

- Lor, én ezt nem így akarom. Egyszerűen nem értem magamat, hogy mi történt, amikor Clarissával...- akadt el.

- Chris - tettem a vállára a kezemet, és lejjebb vittem a hangerőmet, szinte már suttogtam - Ha te sem érted meg magad, akkor hogy várod el hogy én megértselek?

- Szeretlek - nézett rám teljesen összetörten. Talán még sosem láttam, hogy ennyire padlón lenne.

- Én is szeretlek - mosolyodtam el - De te nem szeretsz még annyira Chris. Ha igazán szeretnél, akkor ez máshogy alakult volna. Szeretlek, de te még nem szeretsz annyira hogy ennek érezd a súlyát - suttogtam, miközben újabb és újabb könnycseppek gördültek le az arcomon.

- Lor, ez nem így van! Kérlek higgy nekem! Szeretlek, mindennél jobban - mondta, de már ő is a sírás határán.

- Menj el - suttogtam magam elé. Nem mertem a csodálatos kék szemeibe nézni, amiben annyi szomorúság csilloghatott, hogy azonnal zokogva estem volna a földre.

- Ne mondd ezt! - suttogta ő is, és az államnál fogva felemelte a fejemet. Tekintetünk összekapcsolódott.

- Chris. Hatalmas karrier áll előtted. A turné, a koncertek, a zenélés, az életed. Csajozás, bulizás. Nem érzem azt, hogy elég erős lennél ahhoz, hogy ezt velem vészeld át. Én csak egy lánc lennék amitől szabadulni próbálsz, aki útban van, és nem hagyja hogy szabadságot kapj. Sajnálom Chris. Te vagy a mindenem, szeretlek. Szeretlek, mindenkinél jobban. Felforgattad az életemet, ugyanakkor még sosem tanultam ennyit. Soha nem foglak elfelejteni, de még nem most van a mi időnk. Nem vagyunk még ehhez elég komolyak és felnőttek. Szerintem én mást akartam mint te. Szeretlek, és szeretni is foglak Christian Josiah Kirk Collins - mondtam félig mosolyogva, félig sírva, majd közel hajoltam, és az ajkaira tapasztottam az enyémet. Lágyan csókoltuk egymást, óvatosan, hisz mind a ketten törékenyek voltunk. Nyelvünk lassú táncot járt, mintha csak feltérképeznénk egymást, hogy örökre az emlékezetünkbe véssük. Kezemet a hajába futtattam, és beletúrtam a selymes tincsekbe. Az ő keze a derekamat tartotta, és így préselődtünk egymásnak. Percek után váltunk el, és könnyes szemekkel néztük a másikat. A szívemben egy hatalmas, gyógyíthatatlan seb keletkezett, amikor hátat fordítottam, és a repülő felé igyekeztem. Még egyszer utoljára muszáj volt hátranéznem, hiába nem kellett volna. Chris térdre rogyva a reptér padlóján ült, fejét a kezeibe temette, az őrök sokkoltan álltak egy félkörben, majd a földön lévő srác felé fordultak, hogy a karjánál fogva visszategyék a kordon mögé. Még utoljára felpillantott rám, de már nem tudtam elkapni a tekintetemet.

Én akkor törtem össze teljesen, amikor még utoljára eltátogta a "szeretlek Kicsim" szavakat.

✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇✳❇

AHOY BABES❤❤❤❤❤❤❤❤
Pls don't kill me😅
VAN KÖVETKEZŐ RÉSZ, MINDENKI NYUGODJON MEG❤
Viszont akár akarjuk akár nem közeleg a sztori vége....... 😩😥
Én még nem tudom hogy fogom elengedni ezt a történetet, annyira a szívemhez nőtt.
PUSZILOK MINDENKIT, ÉS VAN EGY FONTOS KÉRÉSEM!!!!!!!!!

Kérlek írjátok le hogy hogyan tetszett ez a rész, meg úgy mindent, ami bennetek van, vagy gondoltok a sztorival kapcsolatban 😉

Xx. Lilla