Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

VI. fejezet

"Nem hiszem, hogy felfogod, mit is művelsz velem"

Miután letettem rá a telefont, csak leültem az ágyamra és zokogtam. Annyit sírtam, hogy már úgy éreztem teljesen kiszáradtam. Ugyanakkor vokt időm átgondolni ezt az egész hülye helyzetet. Tényleg nem bírtam volna ki ennyit? Egy bulit kellett volna csak kibírnom. Hihetetlenül őnzőnek és szemét barátnőnek éreztem magam. Mert az is vagyok! Bár, miután pár perccel később a szomszédból ajtó csapódást hallottam, azonnal rohantam le a lépcsőn, és néztem ki a nappali utcára néző ablakán. És ott volt Ő. Az ajtóhoz rohantam és vártam. Vártam, hogy jöjjön, kopogjon, és azt mondja, hogy beszéljük meg. Percek telhettek el, mire meguntam és kinyitottam a bejárati ajtót. Anyuék nincsenek itthon, mivel valami üzleti utazás jött hirtelen közbe. Amint körbenéztem, a tekintetemmel mozgást kerestem, ám csalódás ért. Sehol semmi. Szóval Levi lelépett a buliba nélkülem is.
Miután háromszor bevertem a fejem a falba, felmentem a lépcsőn. Magamra aggattam egy egyszerű farmert egs laza pólóval, és indultam is. Hogy hova? Természetesen Levihez, bocsánatot kérni. Mert ha most nem megyek, akkor egy örök életre elcseszem az egész kapcsolatunkat. Márpedig én szeretem őt, tiszta szívemből.

A fekete bőr hátitáskámat a vállamra dobva indultam ki a házból. Gyorsan leellenőriztem az ablakokat, lámpákat, majd felkaptam a kulcsomat és elindultam kifelé. A kapun kilépve a hideg levegő arcon csapott, és a szél se állt az én oldalamon. Ilyen ritka alkalmakkor jó dolog a facebook, mert egész egyszerűen eseményt hoztak létre ennek az egész bulinak. Sikeresen megtudtam hogy 15 perc alatt oda lehet érnem gyalog,ami egy kifejezetten jó dolog, tekintve azt hogy még nincs jogsim. Az utolsó előtti utcát futva tettem meg, mert már éreztem az adrenalint a testemben. Idegességemben már az ujjaimat tördeltem, ám mikor megláttam a következő kereszteződést, tudtam,hogy az kell nekem. Lassítottam egy kicsit a tempómon, majd elindultam az utca felé. Befordultam a sarkon, és beleütköztem valami keménybe. Természetesen egy ember volt az, de a sötétben alig láttam a srácot. Gyorsan bocsánatot kértem, és indultam tovább a buli helyszínére. Ám mielőtt nagy mozdulattal siettem volna tovább keresni Levit, erősen megszorították a csuklómat, és visszarántottak. Annyira megijedtem, hogy a folyamat mellé még sikítottam is egy kicsit, viszont akkor szembetaláltam magam egy gyönyörű szép kék szempárral, ami még a sötétben is szinte világított. Az arcán megjelent egy hatalmas vigyor, amikor észrevette, hogy ki is áll vele szemben.
- Baba... - suttogta - Csak nem hozzám jössz? Akarsz valamit mondani esetleg? - kérdezte nagyképűen mosolyogva. Ahogy láttam teljesen józan volt, hála a jó égnek.
- És te merre mész drága? Még csak most kezdődhetett el a buli... - vigyorogtam rá vissza, mert most én akartam megnyerni a szócsatát.
- Baba, kérdésre kérdéssel válaszolsz? Ez nem méltó hozzád - jegyezte meg csipkelődve. Akkor hát kihívás elfogadva Levente!
- Nem tudtad, hogy a nőknek elsőbbsége van a szavak terén? - kérdeztem döbbenten, ám a szememben mosoly játszhatott.
- Nem, nem tudtam - mondta, majd a derekamnál fogva magához rántott,így az arcunkat csak pár centi választotta el. Éreztem a mentolos lehelletét az arcomon, és lefagytam. Halkan suttogtam a következő szavakat, még mindig a hatása alatt állva.
- Csaló- jelentettem ki rekedtesen. Ezen halkan felnevetett, majd még közelebb húzott. A testünk között nem volt levegő, egymásnak préselődtünk, ami mindkettőnket felforrósított.
- Mire vársz Lor? - kérdezte a fülemhez hajolva és belesuttogva. Majd visszatért az arcom elé. Kb egy hajszál választott el minket. Csak azért is makacsan néztem a szemébe.
Erre megszorította a derekamat az izmos kezeivel, és az ujjai felcsúsztak a pólóm alá és a bőrömet kezdte el simogatni, amitől kirázott a hideg (persze jó értelemben). Kihívóan nézett a szemembe, hogy mikor adom fel, de még kitartó voltam. Egészen addig, ameddig a kezei el nem érték a fekete csipkés melltartóm szélét. Akkor már nem bírtam tovább, magamhoz rántottam a hajánál fogva, és durván megcsókoltam. Tele voltam vággyal és tűzzel,hihetetlenül akartam az előttem álló fiút,akibe teljesen beleszerettem. Nagylelkűen viszonozta a csókomat, és imádtam érezni őt. Ajkaimmal lassan megharaptam az alsó ajkát, amit egy jóleső morgással díjazott, engem ismét felfűtve. A nyakánál fogva visszahúztam, hogy még egyszer és még egyszer megcsókoljon. A sötét járdán nem látott minket senki, az emberek még rég a buliban voltak, köztünk meg az este ellenére is izzott a levegő.
- Levi, te miért indultál el vissza felé? - kérdeztem, mikor már levegőhöz kellett jutnunk.
- Hozzád mentem Baba. Nélküled el vagyok veszve, és ez előtted sosem volt. Mindig kereslek a tömegben, és ilyeneket mondok neked, mint most. Sosem voltam romantikus lélek, most se vagyok az, a rosszfiús imázsomat is rombolom, de miattad megéri, Lorina. Mert szeretlek - mondta ki a legszebb sorokat rekedtesen. És a végén lévő szótól megállt bennem a levegő. Annyira jó volt hallani! Talán egyszer vagy kétszer mondta már, de ez valami fantasztikus dolog.
- Mondd ki még egyszer! - néztem fek rá csillogó szemekkel. Pontosan tudta, mit szeretnék.
- Szeretlek Baba - ismételte meg mosolyogva, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Én is szeretlek. Remélem tudod. És tényleg, őszintén, bár elég sokat veszekszünk, és még fogunk is, de mindig is szerettelek. Amióta először megláttalak a szomszédban - mondta mosolyogva. A szemében nem is tudom, mi tükröződhetett. Szeretet? Vágy? Boldogság? Valami ilyesmi, ami engem egy újabb csókra bátorított fel.

Lassan sétáltunk hazafelé. Levi hirtelen megszólalt, ami miatt ijedtemben nagyot ugrottam.
- El tudtad kérni valakitől a sulis anyagot? Amit ott vettetek?
- Jézusom! Megijesztettél! - mondtam vádlón.
- Baba, talán rossz a lelkiismereted? - kérdezte tőlem Levi nevetve. Kék íriszei csak úgy csillogtak, és kutatta vele az arcomat.
- Haha. Vicces vagy. Amúgy nem. Nem tudtam elkérni senkitől, mivel alig vagyok jóban valakivel.
- Baba, biztos jó ez így? - kérdezte óvatosan.
- Nem, Levi. Ez sajnos sosem volt jó. Hidd el, minden nap bemegyek, a tanárok "véletlenül" mindig engem feleltetnek, és a folyosón is ne hidd, hogy nem lökdösnek. Egyszer -kétszer kigáncsolnak. De hogy már a legjobb barátnőm sincs mellettem...
- Lor, ennek nem kell így lennie. Nem muszáj... Nem szeretsz innen senkit, mindenki átver, és hiába igyekszel, ez nem lesz jobb - mondta Levi megválogatva a szavait.

És ekkor tényleg elgondolkodtam rajta, és valami szöget ütött a fejembe. Aminek a megvalósítására nem kellett sokat várni.

Sziasztok!! Kicsit késtem ezzel a résszel, és szerintem nem is lett olyan jó, plusz rövid :( sajnálom, igyekszem összeszedni magam! Viszont köszönöm a 450!!!megtekintést, a sok voteot, és kommentet :) remélem írtok nekem még, további szép hétvégét babák!😊😊