Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. VII. fejezet

"Ha tudtam volna, hogy akkor beszélünk utoljára, akkor valami jobbat találok ki"

Reggel Sarah hangjára keltem. Hát nem ilyen ébredést képzeltem el és akartam. Meztelenül feküdtem Chris karjaiban, ő pedig védelmezőn átkarolt, és tartott maga körül. Sarah még mindig az ajtón kopogott, és kezdtem tőle agybajt kapni, de Christ nem akartam felkelteni. Végül már annyira dörömbölt az ajtón, hogy megsimogattam a mellettem fekvő szépség arcát.

- Chris... Az ajtó... Sarah...- mondtam halkan neki, mire lassan kinyitotta a szemét. Egy dühös sóhaj kíséretében az ajtóra pillantott. Szinte éreztem az exe iránt érzett haragot, amit táplált. Felkapott egy alsógatyát, így rálátás nyílt a csodás testére. Kidolgozott kockái újra a szemem elé kerültek, és minden beugrott az előző éjszakáról. Még mielőtt nekiláttunk volna mindennek, vagy két üveg erős bort megittunk, szóval a legfőbb emlékem hogy mind a ketten tök részegek voltunk. Bár Chris szerintem még most reggel is tök másnapos, ahogy a mozdulatain és a szemén láttam. Az ajtó felé indult, még mindig szinte teljesen meztelenül. Én csak még jobban magamra húztam a takarót, és csendesen figyeltem hogy mi fog történni. A barátom keze a kilincsre tévedt, majd szépen lassan ki is nyitotta volna, ha Sarah a túloldalról nem lök egy nagyot rajta, így felgyorsítva a folyamatot. Ám ami ez után következett, azt nem akartam látni, talán soha. Sarah akkora sebességgel teperte le Christ, hogy azt még egy traffipax se tudta volna lemérni. A testéhez simult, és durván a szájára tapadt. A testét lökte, folyamatos mozdulatokkal Chris testének csapta, miközben kezei a fiúm meztelen testén járkáltak fel alá. Rózsaszín műkörmei végigsimítottak a kockáin, a hátán, majd egyre lejjebb ment. És hogy Chris mit csinált? Az elején ellenkezett, tolta el magától, viszont szépen fokozatosan ő is beleadta magát a csókba. Mintha egyre jobban kezdett volna feloldódni, és egyre jobban lángoltak volna fel benne a Sarah iránt érzett érzelmei, amik lehet hogy el sem múltak, ezek szerint. Visszacsókolt. Láttam a nyelvét átsiklani Chris szájába, és itt éreztem ahogy belül szilánkokra török. De egyikőjük sem vette észre magát, tovább folytatták. Aztán amikor főleg eldurrant az agyam, az akkor volt, amikor Sarah keze lesiklott Chris boxerének a felső csíkjáig, majd még mindig kívül maradva még lejjebb haladt, és rámarkolt Chris férfiasságára. Ha ez nem lett volna elég, akkora nyögés hagyta el a szöszim torkát, hogy alig hittem el.

- Elég! - kiáltottam, mire Chris és Sarah is ijedten fordult felém. Abban a pillanatban hányni tudtam volna, amikor megláttam, hogy Chrisnél igenis elért valamit ez a kis markolás. Az alsógatyája jóval kisebbnek tűnt. Idegesen magam köré tekertem a törölközőt, felálltam,és eléjük sétáltam.

- Sarah! Tőled nem vártam többet - mondtam, majd egy laza mozdulattal, teljes hidegvérrel pofon vágtam, mire sírva elrohant - Chris... Másodjára élem át ugyanazt az életemben. Csalódtam benned - mondtam, majd kigördült az első könnycsepp.

C H R I S S Z E M S Z Ö G E

- Chris... Másodjára élem át ugyanazt az életemben. Csalódtam benned - mondta előttem állva az egyetlen szerelmem, akit most veszítettem el, nagy valószínűséggel örökre. "Csalódtam benned" - visszhangzott a fejemben ez az egy mondat, miközben Lor megfordult, és az ágyunkhoz sietett. Felkapta magára az első pólót és nadrágot, ami a kezébe akadt, és a szanaszét szórt cuccait elkezdte összedobálni a bőröndjébe. A szívem kihagyott egy ütemet amikor ezt megláttam. Nem élem túl, ha elhagy a Cicám. Azt már nem.

- Lor, ugye nem mész el? Cica! - ragadtam a karja után, amikor a fürdőbe igyekezett. Dühösen kirántotta a kezét a szorításomból, és jeges, dühös, könnyektől csillogó barna szemeivel figyelt rám.

- Eressz el. Én aztán nem szállok be az édes hármasba - köpte az arcomba, ám a mondat közepénél megbicsaklott a hangja. Összetörten roskadtam az ágyra miközben néztem, ahogy életem szerelme pörög - forog körülöttem, és csomagol, hogy messze kerüljön tőlem. Hát ezt durván elcsesztem. Amikor Cica összehúzta a bőröndjét, már ordítani tudtam volna.

- Cic... - kezdtem volna halkan, suttogva, de Lor félbeszakított.

- Nem. Ne mondj semmit kérlek - mondta fájdalommal teli, ugyanakkor határozott hangon. Felállt a bőröndje mellé, majd még egyszer utoljára körülnézett.

- Chris... Hol a telefonom? - kérdezte, viszont volt a hangjában valami végleges. Ez volt az a hangleejtés, amit soha nem akartam volna hallani. Letörten az éjjeliszekrényre mutattam, ahol ott lapult az eszköz, aminek a segítségével még távolabb menekülhet tőlem. Ebben egy hangos dörrenést hallottam. Lor zavartan nézett rám.

- Ugye most nem szórakozol? - kérdezte, mire én védekezőn a magasba emeltem mindkét kezemet. Következő percben újabb csattanás, hatalmas dörgés kíséretében, majd valósággal leszakad az ég. Lor csalódottan nézett az ablakra, ahonnan át láttuk a kinti helyzetet. Az eső által alkotott függöny miatt alig lehetett látni valamit, és a jégeső az ablakot verte.

- Klassz - motyogta az orra alatt Lor, majd kezébe vette a telefonját, és tárcsázott valakit, aki pár másodpercen belül fel is vette a telefont.

- Szia. Igen, úgy is mondhatjuk. Gyere értem kérlek. Haza kéne vinni. Igen, miatta. Igen, haza haza, vagy minimum a reptérre. Kérlek, ez fontos. Köszönöm - sóhajtott a végén, de beszélgetés közben láttam, hogy a keze végig remeg. Lor lassan rám emelte a pillantását, amiből mindent ki lehetett olvasni. Szeretetet, dühöt, csalódottságot, fájdalmat, haragot. Hiányt.

- Cica... Kérlek beszéljük meg - léptem elé, mire a lábát kezdte el vizslatni. Ujjaimmal az álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét. Szemében könnyek csillogtak, és egy "nem"-et intett a fejével.

- Viszlát Christian Collins - suttogta rekedten.

- Ezek szerint ennyi volt? - kérdeztem elkeseredetten, mire csak egy dudaszó volt a válaszom. Életem szerelme, akiért mindent megadtam volna, elhagyott, mivel egy hatalmasat hibáztam.

A telefonom a falnak csapódott, és darabokra tört, amikor Lorina beszállt Manu kocsijába, és elhajtottak.

🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽
Babes, végeztem a résszel, amit sajnos csak nagyon későn hozok😞 Kérlek ne haragudjatok, csak mostanában ért negatív kritika is, és nehezebben viseltem😢 Mindegy, lényeg a lényeg, hogy van új rész😍😍 remélem tetszett, kérlek hagyjatok nyomot magatok után, és írjatok, hogy mennyire tetszett💘💘
Xx Lilla