Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. I. fejezet

◀A turné kezdete előtti éjszaka▶

Este hat óra körül a konyhában ültem, és kávét ittam, mivel este nem hiszem hogy fogok aludni. Chris konyhája olyan volt, mint amikor itt hagytam. A narancssárga, lemenő nap besütött az ablakon, a lehúzott redőnyön keresztül, így mindenhol sárgás pöttyök voltak. Szőke, immár rövid hajam hullámokban omlott a vállamra, mivel amikor levágattam, és ilyen hosszúságúra hagytam, sokkal jobban hullámosodik. Chris azt mondta, hogy jobban áll mint a régi. Bár ezt lehet hogy csak azért mondta, hogy ne kelljen érezzem magamat rosszul.

Amikor visszajöttem ide, mivel a szüleim megengedték, hosszas harcolás után, akkor mindneki kedvesen fogadott, és tartottunk egy zárt körű 17. születésnapot. Itt volt Daniella, Hannah, Manu, és Manu új barátnője. Emellett Crawford, Karisma, és Kirsten. Igazából nálunk gyűltünk össze, és csak simán pizzáztunk, tortáztunk, pezsgőztünk, tele volt minden lufival és konfettivel, emellett Chris sütit is sütött. Igen, jól halljátok. Chris sütit sütött nekem, a két kezével. Nem mondtam neki, hogy nagy valószínűséggel kihagyta a sütőport, hanem mosolyogva ettem az amúgy borzalmas csokis sütijéből. Az ajándék gyűrűjét mindig hordom, minden egyes nap.

És most itt tartunk. Én fejvesztve rohangálok a házban, nehogy valamit itthon felejtsek a 6 hónapos turnéra. Chris beküldte a menedzserének és a lemezkiadó cégének a dalszövegeimet, ahonnan kaptam egy szép hosszú visszajelzést:
Kedves Szécsi Lorina!
Ezennel ebben a levélben tájékoztatjuk Önt arról, hogy sikeresen eljutottak hozzánk a dalszövegei, amiket megnéztünk, lektoráltunk, lepróbáltuk. Hivatalosan is köszöntjük köreinkben Christian Josiah Kirk Collins dalszerzőjeként. A részleteket későbbiekben személyesen megtárgyaljuk, mint például ár, helyszín, elvárások, feladatok, és további fontos adatok.
Tisztelettel: Xenius stúdió

Tehát ezek után hivatalosan is Chris dalszerzője lettem. Most pedig tényleg már ott tartok, hogy hamarosan turné. Pár óra múlva indulunk. Több bőröndöt is viszek, emellett utazótáskákat, meg kisebb hátitáskákat. Szeretném, hogy minden rendben legyen.
Ha minden igaz, Chrisnek nem lesz rendes turnébusza, hanem egy lakókocsi, ami ha azt vesszük, sokkal jobb. Természetesen én is vele leszek, és mivel ez ilyen dupla-lakókocsi, ezért az egyik részében leszünk mi, a másikban pedig a menedszere és a takarító (nem tudom minek).
Ma délelőtt már elbúcsúztam Elláéktól, akik a lelkemre kötötték, hogy hívjam őket ahányszor csak tudom. Chris abban a pillanatban szökkelt le a lépcsőn, amikor én a konyha felé igyekeztem. A szőkeségem utánam szaladt, a derekamnál fogva felkapott, és megpörgötett hátulról. Én sikítva kapálóztam, hogy tegyen le, és közben nevettem. Amikor letett, annyira szédültem, hogy majdnem eldőltem oldalra, mint egy krumpliszsák, de Chris hála istennek megtartott. Természetesen ügyelt arra, hogy a csuklóimra vigyázzon, ugyanis amiatt még mindig magát hibáztatja, bármennyire is mondom neki hogy nem ő a hibás. De hát amilyen makacs...

- Elpakoltál mindent Cica? - kérdezte Chris a szemembe nézve, miközben lazán a hajába túrt. Szőkésbarna tincsei kócosan meredeztek mindenfelé.

- Persze - mondtam neki mosolyogva, mivel most tényleg úgy éreztem hogy mindent eltettem.

- Akkor gyere - mondta, majd megfogta a kezemet, és az ajtó felé kezdett húzni.

- Hova megyünk?

- Meglepetés. Legyen elég egyelőre annyi, hogy sétálni - nevetett fel, majd felhúzta a cipőjét, ahogy én is. Egy vékony kabátot magamra kaptam, és kiléptünk az ajtón. Chris meleg kezei az én kezemre kulcsolódtak, és egymás mellett sétáltunk San Francisco utcáin. Annyira hiányzott, hogy itt legyek, hogy most a szívemet ismerős melegség töltötte el. Itthon vagyok. Csak az otthon nem San Franciscot jelenti. De nem ám. Az otthonom Christian Collins.