Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

Epilógus

A patak partján lévő események óta eltelt egy fél év. Fél éve újra együtt lehetek a szerelmemmel, aki otthagyta a karrierjét, hogy hozzám költözzön, Magyarországra, hogy együtt legyünk.
A barátaim csodálkoztak, még Norbi is, hogy hogyan fogtam ki magamnak egy félistent, és hogy nekik miért nincs ilyen helyes pasijuk. Anyuék nem örültek annyira - hisz féltettek engem - de idővel elfogadták, hogy Chrissel vagyok. Chris meg... Maradt az én Christianom, csak egy egy kicsit több komolysággal, hűséggel és odaadással.

Jelenleg épp egy parkba igyekeztem, ahol van egy hatalmas csónakázó tó, és ott fogunk Chrissel újra randizni. Hihetetlen, hogy ez az ember képes elérni azt hogy minden randi előtt úgy izguljak, mintha csak először találkoznánk. Izgatottan parkoltam le, majd a park felé vettem az irányt, a kocsimat beriasztva.

- Chris! - kiáltottam, amint megláttam az egyik mólón állni. Sietve odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Egy hosszú csókkal üdvözöltük egymást, majd Chris karon ragadott.

- Mehetünk?  - nézett rám mosolyogva, zöld szemeiben izgatottság tükröződött.

- Persze - vidultam fel egyből, majd a móló vége felé vettük az irányt, ahol egy csónak ringadozott a vizen.

Óvatosan beleereszkedtünk, majd indultunk a tó közepe felé. Chris velem szemben ült, és evezett befelé. Minden egyes tekeresnél látszódott, hogy mennyit edzett azóta, amióta szétváltak az útjaink. Pedig már akkor is voltak kockái.
Út közben beszélgettünk, mindenféle témáról. Például érdeklődtem Manu felől, ő pedig elmesélte, hogy összejött Rianahhval, és már vagy 3 éve együtt vannak. Manu nem beszélt velem már 3 éve, de ha boldog, akkor annak így is tudok örülni. Fájt, hogy nincs többé az életemben, hisz a bátyámnak tartottam. Beszélgettünk még az elmúlt évekről, és minden fontosabb dologról, ami csak eszünkbe jutott. Sokszor nevettünk, én pedig ismét melegséget és szeretetet éreztem a szívemben, ha csak ránéztem, és arra gondoltam hogy itt van mellettem.

Soha többé nem akartam elengedni.

- Cica, merre jársz? - ébresztett fel a gondolataimból Chris.

A tó közepén megálltunk, és csendben ringatóztunk a vizen. Mosolyogva néztem a velem szemben ülő szőkeséget.

- Csak elkalandoztam - nevettem fel. Egy egyszerű, fehér csipkés ruhában jöttem, hosszú szőke hajamat oldalra fontam. Arcomat is csak minimálisan festettem ki.

- Rólunk? - nézett mélyen a szemembe.

- Rólunk - mosolyodtam el. Chris kezével a szőke hajába túrt, és rendkívüli ügyeséggel felállt a csónakban. Újra és újra végigfuttattam rajta a tekintetemet, és rájöttem, hogy szívdöglesztően néz ki a fehér pólójában, és fekete farmerében.

- Chris, mit csinálsz? - néztem fel rá nevetve, mire a hátsó zsebéhez nyúlt, és kihúzott belőle valamit.
Válaszul csak rám kacsintott, én pedig türelmesen vártam, hogy most mi lesz.

Chris lassan fél térdre ereszkedett előttem.

A kezét előre húzta a háta mögül.

És felpattintotta a piros kis bársony dobozkát.

Meglepetésemben a számhoz kaptam a kezem, a szemembe könnyek szöktek, úgy néztem az előttem térdelő fiút.

- Cica... Nagyon sok mindent éltünk át együtt, és rövid idő alatt az életem részévé váltál. Rengetegszer megbántottalak, szemét módon viselkedtem, és mindent elrontottam, de te mégis mindig visszafogadtál. A külön töltött idő alatt nem voltam önmagam, nem éreztem jól magam, mert hiányoztál. Ha tetszik, ha nem, magaddal vitted az egyik kis részemet, ami nélkül nem nagyon tudok élni. Szeretlek, és tudom, hogy gyerekes és meggondolatlan voltam, de változok. Ígérem, hogy jobb leszek Cica, és mindezt miattad. Mert szeretlek, és ezt nem tudom elégszer hangoztatni. Szóval, lenne egy kérdésem. Szécsi Lorina, miután sikeresen elraboltad a szívemet... Hozzám jössz feleségül? - kérdezte, csillogó kék tekintete mentazöldbe váltott át, talán a remény miatt. Én már sírtam, könnyeztem, de összeszedtem magam annyira, hogy kimondjam a jó választ.

- Igen Chris. Igen - mondtam, majd a nyakába ugrottam és úgy öleltem. A csónak kicsit megbillent, de nem dőlt fel. Hátrébb mentem egy kicsivel, így mind a ketten, egymással szemben térdeltünk. Chris kivette az arany gyűrűt, és a az ujjamra húzta. Boldogan csókoltam meg, akkora hévvel, hogy vízszintesbe kerültünk a csónakban. Életem egyik legszebb és legboldogabb napja volt ez.

- Szeretlek Collins - suttogtam az ajkaira, mire elnevette magát.

- Én is szeretlek Mrs. Collins.

T H E     E N D

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

Ígéretemhez híven érkeztem még egy epilógussal nektek, búcsúzásképp. Hamarosan jön a köszönetnyilvánításom, avagy egy kis írói utószó, amit általában senki sem szokott elolvasni😄

Köszönök nektek mindent❤
Xx. Lilla