Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XXIV. fejezet

Miután hazaengedtek, még plusz két bent töltött nap után, egyből hazamentünk. Chrissel még nem beszéltük meg teljesen a dolgokat, de én szeretném. Szükségem van arra, hogy tiszta lappal kezdhessünk, de látom Christianon, hogy fáj neki amit velem tett. Szóval egyelőre arra a döntésre jutottam, hogy még halogatom egy kicsit a dolgokat.
Chris elmesélte, hogy a szüleim itt voltak, és hogy csak annyit tudnak, hogy balesetem volt, és ezt ennyiben is fogom hagyni. Még csak az kéne, hogy hazamenjek idő előtt. Így is 1 hetet elvesztegettünk Chrissel.

- CHRIS!!! - kiabáltam neki az emeletről, mivel nem találtam meg a kedvenc pólómat.

- Itt vagyok - esett be az ajtón lihegve. Csapzott kinézete mosolygásra késztetett.

- Hol a fekete 5SOS pólóm? - kérdeztem, miközben a szekrényem előtt álltam, és dobáltam ki belőle a cuccokat türlemetlenségemben.

- Nálam.

- Nálad?

- Nálam.

- Oké, ezt vettem. De miért van nálad a pólóm? Szerintem nem egy a méretünk, de te tudod... - mondtam neki nevetve.

- Tudom, de annak volt a legjobban Cica - illata - jelentette ki mosolyogva, és közelebb sétált. Kezeit a derekamra tette, de észrevettem, hogy megremegett a mozdulat közben.

- Mi a baj Chris? - kérdeztem a zöld szemeibe nézve. Válaszképp a kezét a tarkómra tette, majd kicsit feljebb csúsztatta, és elért a ragtapaszomig, ami most a hajam aljánál helyezkedett el. Szomorúan felsóhajtott.

- Sosem akartalak bántani. Mégis megtettem.

- Chris... Semmi gond, csak kérlek szépen bízz bennem! Te vagy az, aki mellett nap mint nap felkelek, te vagy az, akit csókolok, ölelek, puszilok, neked mondom azt, hogy szeretlek. És te ezek ellenére azt hitted, hogy megcsallak Manuval! És ez fáj! Bízod kellett volna bennem! - mondtam neki halkan, könnyekkel küszködve.

- Tudom, Lor! Cica... Meg tudsz nekem bocsátani? - kérdezte, és már mind a ketten sírtunk. Nevetve, könnyezve borultunk egymás nyakába. Öleltem őt olyan szorosan, amennyire csak tudtam. Fejemet a nyakába temettem, miközben ő a hátamat simogatta.

- Szeretlek Chris - suttogtam a fülébe.

- Én is szeretlek Cica - mondta mosolyogva.

- Viszont ma nem itthon éjszakázunk - kacsintott rám, én pedig összevont szemöldökkel néztem rá.

- Mi? - kérdeztem hitetlenül nevetve.

- Tudod, van egy bakancslistám. Először, ha már elkezdtük, akkor befejezzük az enyémet, amiben már csak az van, hogy híd alatt éjszakázni, és eltévedni egy idegen városban - jelentette ki nevetve.

- Te meghibbantál! Híd alatt fogunk éjszakázni? - néztem rá tágra nyitott szemekkel.

- Pont ott.

- De Chris... Ugye tudod, hogy ott nincs semmi elektronika? - kérdeztem nevetve.

- Lesz ott elég áram meg forróság Cica- mosolyodott el, egy perverz kacsintás kíséretében.

- Chris! - csaptam egyet a karjára, mire ő nevetve színlelte azt, hogy összeesik, és elterül a padlón. A kezemet felé nyújtom, hogy felsegítsem, de ő helyette leránt magára.

- Ugye tudod hogy az orvos azt mondta hogy pihenjek? - kérdezte mosolyogva, mire rám pillantott a csillogó, kékes-zöld szemeivel.

- Vigyázok rád, Cica. Az életem árán is - mondta, majd lehajolt és megcsókolt. Nyelvét végigfuttatta az alsó ajkamon, majd a nyelve bejutásért esedezett, amit nagylelkűen meg is adtam neki. Finom, mentolos íze volt, nyelveink  kíméletlenül gyötörték egymást. Én még mindig Chris testén feküdtem.