Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XXVIII. fejezet

☀ Chris szemszöge ☀

Amikor Lorina elment, akkor döbbentem rá, hogy egy hatalmas balfasz vagyok. Hagytam elmenni azt a lányt, akit életemben először igazán szerettem, és ő is tiszta szívből szeretett engem, nem azért, mert Christian Collins vagyok. A Cicám volt a mindenem, és most elcsesztem az egészet. Azt reméltem, hogy örökre itt fog velem maradni, és hogy soha nem megy vissza San Franciscoból. Köteleztem volna, hogy itt maradjon, miközben tudom, hogy neki ott a családja, meg az otthona Magyarországon.
És most elrontottam mindent. Amikor mondta, hogy hazamegy - megjegyzem tök jogosan, mivel az apja életveszélyes állapotban volt - Én pedig egy hatalmas seggfejként hagytam, hogy mindneki szó nélkül kilépjen azon az ajtón. Amikor ránéztem az órára, 11:40 állt a számlapon, Lor gépe pedig 11:50-kor száll fel. Idegesen téptem fel a szobám ajtaját, majd magamra kaptam a cipőmet, felvettem az asztalról a telefonomat meg a kulcsaimat, és kiléptem a kapun. Bepattantam a fekete terepjárómba, ami annyi sok szép emléket idézett fel bennem. De most koncentrálnom kell, ugyanis muszáj elérnem a gépet, hogy én is hazautazzak Lorral. Sikerülnie kell. Tudnia kell annak a szegény lánynak, hogy én tényleg szeretem őt, és sajnálom hogy ilyen szar alak vagyok.
Egyáltalán nem érdemlem meg, viszont most mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy újra velem legyen. San Franciscoban tudni kell, hogy hétköznap elég nagy a forgalom, alig lehet haladni. Én is sikeresen dugóba kerültem. Idegesen néztem az órát, ami már 11:46-ot mutatott. Feszülten nyomtam meg a dudát, majd megelégeltem, és félre álltam az út szélére. Kipattantam a kocsiból és futni kezdtem, ahogy csak bírtam. Az embereket, akik nyugodtan sétáltak a színházak, múzeumok előtt, simán félrelöktem mindegyiket. 2 percem maradt, dr már közel jártam a reptérhez. Sprinteltem, mintha az életem múlna rajta. De talán így is volt. Az életem múlt rajta.

A reptéren már elég sokan ismertek, így volt aki alapjáraton is félreállt, volt viszont olyan is, akit én löktem fel. Átmentem az ellenőrző pulton, és megálltam a szalaggal elkerített részen. Túl nagy volt a tömeg, és nem láttam. Nem láttam sehol a szőke tincseket, bármennyire is forgolódtam. Végül pedig feladtam, és kifelé igyekeztem a fotocellás ajtókon. Sétálva indultam vissza a kocsimhoz, amikor hallottam, hogy egy repülő felszáll. Pontosan felettem repült el, az a gép, ami Magyarországra megy.

Mivel elég szar érzés fogott el ezzel kapcsolatban, visszamentem a kocsimhoz, és hazavezettem. Otthon becsaptam az ajtót, és idegesen járkáltam körbe egyedül a házban, ahol Lor nélkül túl nagy volt a csend.

- Bassza meg! - kiáltottam, majd a falhoz vágtam egy tányért. Hihetetlenül ideges voltam, az ereimben pumpált a vér.
Ebben a pillanatban csengettek. Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, de amint megláttam az illetőt, aki az ajtóban áll, azonnal bevertem neki egy hatalmasat.

Levi az orrát fogva tántorodott vissza. Én pedig tárcsáztam a rendőrséget. Eleget zaklatta szegény cicámat, megérdemli, hogy börtönbe kerüljön.

~Két órával később~

Az ágyamon ültem, és a második üveg piát bontottam fel. Már alig láttam, és fogadjunk, hogy ha felállok akkor el is ájulok. Gondolataimat még részegen is Lor kötötte le. A harmadik üvegnél már éreztem, hogy nincs rendben minden velem. Kicsit kótyagos volt minden körülöttem, és természetesen mit tesz ilyenkor a részeg ember? Nem, nem elmegy aludni, hanem felhívja a testvérét.

- Karisma - nevettem bele a telefonba.

- Mit akarsz Chris? - kérdezte kedvesen, ám a hangja mögött bujkált valami olyasmi, hogy most nem éppen a legjobbkor zavarom.

- Gyere át és takargass be - nevettem szüntelenül.

- Chris, mi van veled? - kérdezte Karisma egyre idegesebben.

- Gyere már! - kiáltottam rá - Etesd meg a halakat, mert meg fognak dögleni! És a te lelkeden fog száradni! Száradni, érted, mert eddig vízben voltak - röhögtem egyfolytában.

- Chris - sóhajtott fel a húgom a telefonba - Nincs is halad.

- Akkor ne gyere! Hanyagold csak el at egyetlen testvéredet!

- Ahj, Chris, pont a barátnőmnél vagyok... Oké, mindjárt megyek - mondta idegesen a testvérem, majd letette.

Addig felbontottam egy újabb üveg whiskyt.

Nem tudom, mikor jöhettek a nővéremék, de egyszer csak előttem voltak. Karisma, és egy fekete hajú, fekete szemű vékony, csinos lány.
Kacéran mosolyogtam a csajra. Full részegen csak egy dolgon járt az eszem.

- Karisma, honnan hoztad ide ezt az angyalt? - kérdeztem vigyorogva. A lány is kacsintva nézett rám.

- Ő itt Sarah. Neki is van barátja, és neked is van barátnőd, mellesleg Sarah az én legjobb barátnőm, és ezt nem teheted tönkre - jelentette ki a húgom ellentmondást nem tűrően.

- Oké, csak fektessetek le - mondtam, mert közben már kitaláltam a tervemet. A lányok nagyot sóhajtottak, és fektámogattak az emeletre. A húgom lement nekem egy pohár vízért, így csak én maradtam és Sarah. Amikor a takarót húzta rám a fekete hajú csaj, a tarkójánál fogva magamhoz húztam, és durván, szenvedélyesen megcsókoltam. Sarah visszacsókolt, ő sem finomkodott. Tetszett az a durvaság, még ha nem is csókolt annyira jól ez a lány, mint Lor. De nem! Nem gondolok rá! El kell felejtenem! És már tudom is hogy hogyan. A csajt a derekánál fogva lerántottam magamra. Ráült a derekamra, és lehajolt hozzám.

Ezek után el tudjátok képzelni mi történt. A történet közepén benyitott a nővérem, és gyorsan ki is ment. Nem éreztem egyelőre nagy bűntudatot.

Hanem reggel.

A reggel borzalmas volt, de komolyan. Felkeltem, és a szívem fájt, de rettentően, és az a baj, hogy ez lelki fájdalom volt. Ilyenkor eszembe jut az a mondta, amit az egyik régi haverom mondott:
A fizikai fájdalom rossz, meg is öl egy idő után... De a lelki fájdalom rosszabb, az nem öl meg, hanem kényszerít, hogy te öld meg magadat.
Így éreztem most én is. A mellettem szuszogó fekete hajú lányra néztem. Igen, szívtelen szemét alak vagyok, de tényleg csak kihasználtam. Bár nem is nagyon emlékszem sok mindenre, csak arra, hogy durva voltam vele. Nagyon durva, Cicával sokkal finomabb, odafigyelőbb, kedvesebb voltam, mégis Sarah fel sem ért Lorral.

Ami pedig őt illeti.
Egy hatalmas balfék vagyok, amit helyre kell hoznom. Nem tudok nélküle élni.

Talán ezért is fogtam magam, és mentem le az emeletről, ki az ajtón a kocsim felé, a reptérre, miután felöltöztem.

Most helyre fogok hozni mindent.

Ha Lor nem bocsátana meg...

Akkor simán öngyilkos lennék.

- gondoltam, majd ezekkel a szavakkal szálltam fel a Magyarországra tartó repülőgépre.

Remélem a nővérem kiteszi Saraht a házamból.

________________________________________
Köszönök nektek mindent! 30K a nézettségem, ami hihetetlen, lassan 2K a csillagozás, és rengeteg kommentet kapok, emellett díjat is (eggyel még lógok, hamarosan kiteszem).

Szóval köszönök nektek mindent, viszont most el szeretnék mondani pár fontos dolgot.

1. Nem tudom, mennyire észlelitek, de én úgy veszem észre, hogy közeleg a vég. Kérdéses, hogy szeretnétek-e majd második évadot😄😀

2. Kérlek írjátok le nekem ez alá a rész alá, hogy mit gondoltak a könyvemről, az írásomról, és rólam :) nagyon sokat jelentene, ha ezt esetleg egy hosszabb, részletesebb komment formájában kifejtenétek ❤❤

Egyszóval emberek, köszönök mindent, amivel támogatottok.

Szeretlek titeket, puszi, kitartás, már csak pár nap van hátra a suliból, aztán VAKÁCIÓÓÓÓÓÓ😄😍

Xx Lilla