Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

XXI. fejezet

Boldogan, nevetve estünk be a házba, egymásba karolva. Valaki így meglát minket, tuti részegeknek titulál, pedig mi csak boldogok voltunk, és kész.
Az adrenalin ugrás közben teljesen felszökött, hihetetlen érzés volt. Értem, miért szeretik annyian az extrém sportokat.
Ledőltünk a kanapéra, de abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
Az alapértelmezett hangon szólalt meg, tehát valószínűleg nem ismertem a számot. Odamentem az dohányzó asztalhoz, és lenéztem a mobilra. Megállás nélkül csörgött, méghozzá egy ismeretlen szám.
Rossz érzésem volt, sejtettem hogy mi lesz ebből. Kérdőn Chrisre pillantottam, aki csak értetlenül meredt rám. Kék szemeiben aggodalom tükröződött, és ekkor döntöttem úgy, hogy felveszem a telefont, és ha esetleg Levi lenne, akkor megmondom neki, hogy a következő lépés felőlem az egy távoltartási engedély lesz.

- Igen, tessék? Ki az? - kérdeztem a telefonba magabiztosan, miután elhúztam a zöld gombot jobbra, ezzel a hívást fogadva. Nevetést hallottam a vonal másik végéről.

- Kisbabám. Csókollak. Mi újság? Látom nem vagy kispályás, fel tudsz kapaszkodni a ranglétrán, főleg sztárok segítségével. Könnyű, hogy eltartják a seggedet, ugye? Amúgy van egy kis ajándékom az ajtó előtt. Puszillak Baba - nevetett bele gonoszan, én meg csak azt vettem észre, hogy sós, forró könnycseppek lehullanak az arcomon. Levi letette, válaszra sem várva. Az ajtóhoz siettem, és azt feltéptem a helyéről. A küszöbön egy újság volt letéve, piros szalaggal átkötve, egy masnival a tetején. Egy fehér rózsa is bele volt csúsztatva. Egy sárgás cetlit vettem észre a szalaggal együtt, fekete tintával a felületén. Jól olvasható, mégis egy bonyolult macskakaparást találtam. Bárhol felismerem.

Szia Baba! Meglepetés! Mindenhol te vagy újságban, meg az újdonsült szerelmed. Hamarosan meglátogatlak, és sírva fogsz nekem könyörögni... Fehér rózsa. Pont olyan elhasznált dolog, mint te.

Sírva rogytam térdre az ajtóban. Az újságról ne is beszéljünk. Tele volt a ma reggel készült képekkel. A szöveget már nem voltam képes elolvasni. Nem vagyok képes felfogni, hogy Levente ennyi mindent kiderített, megtudott, és most itt tartunk. Ott tartunk, hogy ez a barom ide fog jönni, és megfenyegetett. El is felejtettem, hogy Christian végig itt volt mellettem. Ölelt, törölte a könnyeimet. Szavak nélkül és éreztem, hogy itt van velem.

- Cica, el kéne mennünk a rendőrségre, és feljelenteni. Ez zaklatás - mondta nekem halkan, mire megfagyott a vér az ereimben.

- Nem! Csak azt ne, kérlek! Könyörgöm! Nem állok még készen erre az egészre - suttogtam erőtlenül, könyörögve. Nem tudom, miért teszem ezt. Talán hittem benne, hogy Chris mindig mellettem lesz, és meg tud védeni minden rossztól. Visszagondolva, itt tévedtem életemben talán a legnagyobbat.

Chris lassan, beleegyezőn bólintott. Láttam rajta, hogy nincs ínyére a dolog, de hát nem tudok mit tenni. Még túl nagy kérés lenne ez tőlem. Félek, nem akarok előtte állni, főleg nem a bíróságon.

- Chris, elmegyek sétálni, oké? - kérdeztem félve, mert sejtettem mi lesz a válasza.

- Jövök veled! - jelentette ki.

- De Chris, épp ez az. Egyedül szeretnék egy kicsit lenni. Ki szeretném szellőztetni a fejemet. Kérlek! - néztem rá, a mai nap már sokadszorra úgy, mint egy elveszett kiskutya. Összeszorította azokat a gyönyörű ajkait, és bólintott egy alig észrevehetőt, de én láttam, és értettem, hogy belemegy, bár nem szívesen.

- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy csókot a szájára. Apró puszinak indult, de ő ezt nem hagyta, még közelebb húzott, és gyengéden, mégis akaratosan megcsókolt. Puha ajkai az enyémnek nyomódtak, percekig csókolt. A térdeim remegtek, de ő a derekamnál fogva megtartott. Mikor befejezte a csókot, adott egy-egy puszit a még mindig sírástól nedves arcomra. Mosolyogva búcsúztam el tőle, majd kiléptem a hűvös levegőre. Ennyi idő alatt besötétedett, amit nem is csodálok. A karórámra pillantottam, ami 9 órát mutatott, de az egész utca még narancssárga színben tündökölt. Itt még tart a nyár, bármennyire is ősz van igazából. Lassan lépkedtem az utcán. Néztem a gyerekeket, akik kint játszanak az utcán. Ha jól látom színcápáztak, hatan. Mosolyogva figyeltem őket. Amikor autó jött, gyorsan félreugrottak. Elhaladtam mellettük, majd tovább sétáltam. Ám körülbelül egy perc után éreztem, hogy valaki megrángatja a szürke ballonkabátomat. Lenéztem az előző szőke, göndör hajú, kék szemű mosolygós kislányra.