Gyere Velem (Chris Collins ff) [BEFEJEZETT]

2. VIII. fejezet

M A N U    S Z E M S Z Ö G E

Lina hívása után egyből a kocsimba ültem, és vezettem a megadott címig, ahol Chris seggarc Collins lakókocsija parkol. Miközben a szerpentineken haladtam a háborgó tenger felett, leszakadt az ég. Az eső egyenletesen verte a kocsim ablakát, én pedig folyamatos mozgásra állítottam be az ablaktörlőt. Idegesen kotortam a kesztyűtartóban, de nem találtam meg a pénztárcámat, helyette viszont egy pár csomag óvszer kiesett az ülés elé a földre. Lepillantottam, és észrevettem, hogy az egyik pont olyan feliratú, hogy "Ami Horvátországban történik, Horvátországban is marad". Elnevettem magam, hiszen Rianahh, a volt csajom pont 4 napja szakított velem, mivel állítása szerint megcsaltam. Pedig az igazság az, hogy nem léptem félre, viszont az tény, hogy nem szerettem Rianahht igazán, úgy, ahogy azt ő elvárta volna. Én tudtam, hogy mire kell nekem, és anno abban a buliban könnyen kaphatónak tűnt. Szőke, egyenes, derékig érő haj, égkék szem, ami teljesen eltűnt a sok fekete szemceruza, tus, szemhéjfesték, műszempilla és alapozó miatt. Ruhái rózsaszín és lila színben pompáztak, és egyik sem takart túl sokat. Szegény lány azt hitte hogy az esetem. Pedig sokkal jobban bírom egy lány a természetességével fog meg, ha többet takar, és hagy erőt a képzeletnek. Ezeken tanakodtam, de észre se vettem hogy közben telik az idő, és leparkolok a móló mentén, ahol a lakókocsik sorakoznak. Láttam Linát és Christ beszélgetni, vagyis inkább vitatkozni az ablakban. Fúrta az oldalamat, hogy vajon mi történt, de annyiban hagytam, hisz Lina úgyis elmondja. Ellenben dühös voltam, hogy ez a barom megint megbántotta ezt a törékeny lányt. Christian állandóan ezt csinálja. Meggondolatlan, hirtelen cselekszik, és nem mindig foglalkozik az emberek érzéseivel, hiába tűnt egy ideig úgy, hogy ez Lorinával pont az ellenkezőjére fordult.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az emberek nem változnak. Próbálkoznak elrejteni a valódi személyiségüket, amivel gond van, de senki sem tud más emberré válni. Hiába ássa el a homok alá egy-egy tulajdonságát, mindannyian tudjuk, hogy ha a szél felerősödik, akkor a szemcsés takaró alól kibújik az az elrejtett, eltitkolt jellem.

Lina kicsapta a lakókocsi ajtaját, majd azzal a lendülettel lökte is vissza, és szaladt a kocsim felé a szakadó esőben. Könnyeit még a záporon keresztül is láttam. Kinyitotta a kocsimat, és beült mellém. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, de ő csak megrázta a fejét.

- In - dul - junk — mondta szaggatottan, mire én beindítottam a kocsit, és kifaroltam a hatalmas kocsik elől. Talán 10 perc telt el csendben, amikor már nem bírtam a némaságot.

- Oké. Mit szeretnél hallgatni? Nirvana? The Neighbourhood? Three Days Grace? Vagy valami más kívánság? - néztem érdeklődőn Linára. Már tudtam hogy mit fog választani, szóval előre kivettem a kesztyűtartóból.

- The NBHD - mondta mosolyogva.

- Tudtam - nevettem fel, és elindítottam a CD-t. Lina halkan dúdolgatott mellettem, én pedig koncentráltam, nehogy megcsússzunk az esős úton.

- Lina, meg kell majd állnunk tankolni - pillantottam a műszerfalra, ahol a benzint jelző kis ábra már világított. Lor simán bólintott egyet, én pedig lekanyarodtam a következő kitérőnél.
Amint beértünk a benzinkút teteje alá, az eső már nem verte az ablakot, hanem egy kis nyugalomban volt részem. Az Afraid megtörhetetlenül szólt a zenelejátszóban, Lina csak üveges tekintettel nézett ki az ablakon. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd kiugrottam tankolni. Figyeltem, ahogy pörög az óra, majd amikor már jelezte hogy teljesen tele van a tank, kihúztam a csövet, visszaakasztottam a helyére, és beindultam fizetni, miközben még mindig Linán gondolkoztam. Teljesen felforgatta az életét Chris, viszont most itt hagyott neki egy kupac elrendezetlen szart, egy összezavart állapotot.

A pénztárnál elég sokan álltak előttem, így a színes csomagolásban lévő rágókat és cukrokat figyeltem. Mögöttem egy kéz hirtelen megérintette a vállamat, mire ijedtemben nagyot ugrottam. Először azt hittem hogy Lorina, de miután hátrafordultam nem győztem nézni amit látok. Nem hittem el hogy ez ugyanaz a lány.

- Rianahh? - kérdeztem óvatosan, mire rám emelte égkék tekintetét.

- Igen? - kérdezett vissza kicsit flegmán, csalódottan, és sok sok keserűséggel a hangján.

- Gyönyörű vagy! - ámultam el, és tátott szájjal néztem végig a négy-öt napja még ribancként viselkedő lányra. Szőke haját barnára festette, amilyen eredetileg volt. Nem vasalta többet, hanem lágy hullámokban omlott a vállára. Egy egyszerű, szürke pólót viselt, fekete, térdnél kiszakított hosszú nadrággal, és fehér tornacipővel. Gyönyörű, kék tekintetét simán csak egy kis szempillaspirállal szépítette, emellett egy minimális alapozót láttam az arcán. Alig hittem a szememnek.

- Manu? - kérdeztem óvatosan, mivel nem tudta hogy mi a bajom, amiért percekig csak bámulom.

- Hogy...? Mármint, mi történt veled?

- Az hogy szakítottál, és a négy nap elég sokat jelentett. Rájöttem hogy van, akiért megéri változni, és gondoltam újra felszínre hozom az eredeti stílusomat és énemet. Hisz én ilyen vagyok, nem is tudom hogy eddig miért viselkedtem úgy mint egy k🌈rva, már bocsánat a kifejezésért. Szóval... Úgy döntöttem új lappal indítok az életemben. Ez egy másik Rianahh. Nem akarok már olyan lenni mint régen. Ilyen akarok lenni - fejezte be mosolyogva. Nem tudtam hogy ilyen okos! Nem tudtam hogy ilyen szép, és természetes, és hogy nem is felszínes! Teljesen félreismerten, ez tény.

- Uram? - szólt nekem a pénztáros csaj, mire gyorsan észbe kaptam és fizettem. Félreálltam, és megvártam amíg Rianahh is fizet. Miután ez is megvolt, a fotocellás ajtó felé indultunk.

- Hé, Rianahh... Tudom nem sok napja történt ez az egész, és sok volt, gyors és nehéz... De mi lenne ha újra tudnánk kezdeni? Elvinnélek randizni, vacsorázni... - mondtam magabiztosan, mert biztos voltam a dolgomban.

- Hát, Manu... - húzta el egy kissé a száját - Nem tudom. Nehéz volt nekem ez az egész, és most először ki akarom ismerni magamat. Azt szeretném hogy én tudjam, hogy milyen vagyok igazából. Értesz engem? - kérdezte óvatosan, mire elmosolyodtam.

- Természetesen megértelek.

- De? - nevetett fel, mert itt érezte hogy lesz még egy "de" szócska.

- De ez nem azt jelenti hogy addig nem találkozgathatunk - mondtam mosolyogva, majd egyel közelebb léptem a lányhoz, aki tűsarkú nélkül egy fejjel alacsonyabb volt nálam.

- Igen - mosolyodott el, majd a szememet kezdte el nézni. Lábujjhegyre állt, és egy puszit nyomott az arcomra.
Vigyorogva indultam el az autó felé, majd beültem Lorina mellé. Az arcomon még mindig jókedv tükröződött, viszont Linából kiszakadt a sírás.

- Megcsalt. Megcsalt, ráadásul az orrom előtt, a szobában, az exével - sírta el nekem, mire én erősen gondolkoztam azon, hogy visszaforduljak-e szétverni azt a seggfejet.

🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽🔼🔽
Hahó babák! Sikeresen befejeztem az új részt, ugyanis a kórházban fekve voltak unalmas óráim. Szóval remélem tetszett ez a rész,kicsit más volt mint a többi, ugyanis kitekintettem a mellékszálakra is, de ha igen akkor csillagozzatok ⭐ írjatok 💬 és ilyesmi😊😄
UI: Tudom hogy még nem válaszoltam az összes kommentre, amint lesz időm, meg WiFim, mindenkiére válaszolok ❤

FONTOS!!!
Még mindig van facebook csoport, Gyere Velem Wattpad Ofisöl néven, vagy valami hasonló, ahova bármikor csatlakozhattok, hisz ott jobban elértek, kérdezhettek, és hamarabb értesültök az infókról 😊😄

PUSZIIII
Xx. Lilla