Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Már legalább két perce feküdtem az ágyon amikor Barni belépett a szobámba aggodalmas arcot vágva. Egszerre felültem és enyhe rémülettel az arcomon fürkésztem őt, hátha látok valami másfajta érzelmet az arcán. Hát nem igazán jött össze. Ebbe még bele kell jönnöm.
-Jól hallottam, hogy Köcsög Métékával beszéltél? - kérdezte olyan nyugodt hangon, hogy csodálkoztam azon, hogy tutdja még tartani magát és nem borult el az agya.
-H-hogy? Igen vele beszélgettem. Felhívott, hogy bocsánatot kérjen. Pedig direkt halkan beszéltem nehogy felkeltselek titeket. - keztem magyarázkodni, mert tényleg nem akartam, hogy nagyon elboruljon Barninak az agya, úgy mint akkor amikor megtudták, hogy Máté............ megcsalt. Örjöngtek otthon. Szinte mindent szétvertek ami csak a kezük ügyébe került én meg csak néztem őket könnyes szememen keresztül. Aztán egyszer csak megindultak az ajtó felé. Mind a kettőjük szemében éggett a bosszú vágya. Attól függetlenül, hogy mekkora egy barmok tudnak lenni néha, tudom, hogyha rólam van szó, képessek mindent megtenni, csakhogy én ne érezzem rosszul magam. Ilyenkor mindig életre kel bennük az "anyatigris". Akkor este eléjük álltam és megkérdeztem tőlük, hogy hova mennek. Csak annyit feleltek. hogy megadják annak a bizonyos személynek( aki nem tudná, hogy kiről van szó akkor Mété) amit megérdemel. Marci óvatossan arrébtolt az ajtóból és kimentek. Később tudtam csak meg, hogy jól elverték Mátét és megmondták neki, hogy ne merjen még egyszer a közelembe jönni. Onnantól kezdve kapta meg a két fiú a suliban a "rosszfiú" jelzőt, amit azóta is boldogan erősítenek. A lányok egyszerüen bomlanak értük.
-Kinga papír vékonyak itt a falak. Még akkor is meghallottam volna, hogyha esetleg bemész a fürdőbe beszélgetni. - mondta olyan ridegen, hogy kezdtem megíjedni. Tudtam, hogy nem engem fog bántani, hanem inkább attól tartottam, hogy esetleg most nem állnak meg és mondjuk Máté kórházba kerül. Nem bírtam a srácot sőt egyenesen gyűlöltem de nem akartam többet vele összetűzésbe keveredni.
-Ki beszélt kivel és mit mondott ki kinek? - lépett be még mindig kómásan Marci a szobába és amint meglátta Barni arcát egyszerre kipatantak a szemei. - Ne mond Kinga, hogy az a szarházi genyaláda megint hivogat? - kérdezte eléggé nyugodtan és ha nem ismerném el is hittem volna, hogy nem húzta fel magát. De szerencsére jobban ismerem ezt a két idiótát mint bárki más és még a levegő vételéből is rájöttem, hogy nem fogja sokáig bírni.
-Igen. ő volt az. - lehajtottam a fejem, mert jobbnak véltem, hogyha inkább a zoknimat tanulmányozom. - De nincs semmi baj elintéztem. Nem hívott azóta. Megmondtam neki, hogy nem akarok vele lenni. Próbált bocsánatot kérni de nem igazán foglalkoztam vele. Nem érdekelt. - mondtam ki őszintén a gondolataimat, meg az egészet amit erről gondoltam. A két fiú arca kezdett látszólag megenyhülni de tudtam legbellül, hogy ezt nem fogják annyiban hagyni.
-Nagyon ügyes vagy hugi. Büszke vagyok rád. Kezdesz tényleg felnőni. Lassan majd ránk se lesz szükséged. - miközben ezt kezdte el mondani odalépett hozzám és megpuszilta a homlokomat. Felnéztem Barnira aki a következő pillanatba, megjátszott szomorúsággal letörölt egy nemlétező könnycseppet a szeme sarkáról. Ezen nem tudtam nem nevetni. Irigylésre méltóan gyorsan tudtak megnevettetni amire a suliban nagyon sokan irigyek is volta. Pusztán azért mert miután elkezdtem Mátéval járni a többi fiú is elkezdett érdeklődni felém. Amit persze a bátyáim nem szívesen vettek észre, mert elég volt nekik Mátét néha elrendezni. Nemhogy egy egész focicsapatnyi fiút.
-Nagyon szépen köszönöm. - mondtam miközben szinpadiassan meglóbáltam a kezem és meghajoltam. - És csak úgy kijelenteném, hogy én mindig a hugotok leszekés nincs olyan, hogy nincs rátok szükségem. - a mondat végét gonosz vigyorral az arcomon mondtam amitől mind a ketten tetetett félelemmel néztek rám. Olyan hülyén néztek, hogy ne bírtam tovább komolyan nézni rályuk és elröhögtem magam. Nem sokkal később már eggyüt nevettünk. Mindig is jól kijöttem a hülyékkel. Talán azért mert lehet, hogy legbellül én is az ő táborukat erősítem csak ezt náha jó méllyen elrejtem a kölvilág elől. Gyors kiosztottam a feladatokat, hogy azért csináljunk is valamit, míg a nagyiék meg nem jönnek. Barni füvet nyírt, és amikor eszrevette az utcán a lánytömeget, nemes egyszerűséggel levette a pólóját, a farmere hátsó zsebébe nyomta és úgy fojtatta a "munkát".
-Nemááááááár. Miért ő nyírja a füvet? Nekem sokkal jobb a felső testem! - Nyávogott nekem Marci a ház előtt megsemmisülve mközben a testvérét bámulta. Bizonyítás képpen fel is húzta a polóját, aminek hatására a lánytöneg egyszerre odakapta a fejét és csak olyanokat lehetett kihallani mint "ahhwww" vagy "ohhh de jóóó" de pl. az egyik elkezdett visítani és azt kiabálta, hogy :"Te jó ég! Te is látooood?????". Olyanok voltak első ránézésre mint egy marhacsorda.
-Ne nyafogj már! - szidtam le a bátyámat, majd folytattam - olyan vagy mint egy óvodás. Neked is lesz dolgot. - kezdtem bele és körbenéztem a kertben, majd észrevettem a sövényt, amit már jó régen nyírtak meg. -Látod azt a sövény bokrot? - kérdeztem, mire csak bólintot jelezvén, megtalálta. - Na az lesz a te dolgot. Fogod és normális formát varázsolsz neki. Oké? - kérdeztem az arcát fürkészve. Valamin nagyon gondolkodott, aztán kinyögte, hogy mi nyomta eddig a lelkét.
-De ugye én is levehetem a pólóm? - kérdezte félénken, én meg teljesen lesokkoltam.
-Tőlem még alsó gatyában is lenyírhatod azt az átkozott sövényt, csak legyen meg. - forgattam a szemeimet és a homlokomhoz nyúltam mert kezdett fájni a fejem. Marci arcára kiült az a milliárdokat érő mosolya. mire az egyik lány elájult a tömegben. Kikerekedett szemekkel néztem a lányra, aki a földön feküdt. Közben Marci levette a polóját és a mozdulatnak köszönhetően megfeszült minden szépen kidolgozott izma.
-Csak ki ne nyírj senkit. - néztem rá röhögve, mire mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra és ennyit mondott:
-Aztán vigyázz, nekem ne történjen veled semmi, mert anya élve megnyúz minket. - pedig olyan szép testvéri pillanat lett volna és ezt is képes volt elcseszni csak azért, hogy megóvja a seggét a szétrúgástól. Beleboxoltam eggyet a vállába és elindultam. Még egyszer odaintettem egyet Barninak aki visszaintett, majd fojtatta tovább a dolgát. Elindultam a boltba. Körülbelül öt percet kellett sétálnom és a terepet meg a bevásárló listát felmérve nem kellett sokat cipekednem. Beléptem a bolta és egy kicsit megborzongtam, mert a kinti meleghez képest itt kifejezetten hideg volt. Mindegy. Mentem és összeszedtem az összes cuccot, így elindultam a pénztár felé. Szépen kifizettem, mint a jókislányok és a zacskóba bepakolva elindultam kifelé. Az utca sarkán befordulva, kicsit élesebben vettem be a kanyart, így nem láttam, hogy jön-e valaki ezért telibe belementem egy srácba. Elég erős tartása lehetett mert megsem mozdult, ennek következtében én mint kisebb személy, lepattantam a mellkasáról és seggre huppantam. Hirtelenjében fel sem fogtam, hogy mi történt csak anyit éreztem, hogy valami baromira fáj a fenekem. Két erős kar ragadta meg a csuklómat és gyengéden mégis nagyon gyorsan talpra állított. Még mindig nem néztem fel rá, amikor is megszólalt. Egy mézédes, mégis enyhén mély szexi férfi hang ütötte meg a fülemet.
-Te Jó Ég. Jól vagy? - kérdezte aggodalmas hangon, mire felemeltem a fejem, és így találkozott a tekintetünk. Nem hiszem el. Ez nem lehet. Komolyan velem szemben áll? Teljesen ledöbbentem. Aztán eszembe jutott, hogy válaszolni kéne, mert egyre furábban nézett rám és válaszra várva az arcomat fürkészte.
-P-persze. N-incs s-semm-mi b-baj. - dadogtam teljesen összezavarodva, mire pimasz mosoly ült ki az arcára. Gonodlom a bénázásom miatt, de nem érdekelt. Mert ott állt elöttem.
-Jajj de hülye vagyok. - kezdte még mindig engem nézve és az az idióta vigyor nem akart lehervadni az arcáról. - Segítek elvinni a cuccokat. - miközben ezt kijelentette, elkezdte felszedegetni a dolgokat a földről, amiket miatta ejtettem el. Még mindig megsemmisülve néztem rá. Aztán fojtatta, mivel én nem szóltam rá semmit. - Haza kísérlek, nehogy megint eless. Még a végén nagyobb bajod lesz, mint az, hogy fáj a feneked. - mondta még mindig mosolyogva és a mondat végén kacsintott, amitől én még jobban piros lettem. Erre felbátorodva, még jobban vigyorgott. Aggrr. Már most utálom. De annyira....... aggrr. Barni és Marci biztos ki fog akadni, hogy ő felbukkant.
-Köszi. - nyögtem ki végül, mert csak ennyi jött ki a torkomon, mire bólintott és elindultunk a lánycsorda felé. Hát azt mondhatom, hogy mindenki nagyon meglepődött, amikor ada értünk.
