Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Egyszerre az jutott eszembe hogy anya és apa elfognak válni. Ezért meg sem vártam hogy anya befejezze mert idő közben erőt vett magán de én ahejett hogy megvátam volna, hogy befejezze, felrohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Az arcomon csak úgy folytak a könnyek, mintha dézsából öntenék. Valaki kopgott az ajtón.
-Ne gyere be! Most hagyjál békén légyszives. Had sajnáljam magam kicsit. - kiabáltam még mindig bőgve, de az illetőt nem igazán hatotta meg, mert még mindig hajthatatlanul kopogott. Ráadásul egyre erősebben, úgyhogy végül kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam anyával.
-Nem szeretnék beszélgetni. - ismételtem saját magam, de láttam hogy ez anyát nem igazán érdekli és anélkül, hogy bármit szólt volna, bejött, és leült az ágyamra. A mellettelévő üres részt kezdte el paskolni, jelezvén nekem, hogy üljek le mellé és akkor szólásra nyitotta a száját:
-Kinga. Drágám. Nem hagytad hogy befejezzem. Azt akartam mondani,hogy apáddal szeretnénk egy kicsit kettesben lenni, ezért a tavaszi szünet további részét Kecskeméten, a nagyszüleiteknél fogjátok tölteni. - nem hiszem el, hogy ezért kellett akkora felhajtást csinálni. Te jó ég. Komolyan? Én meg már azon gondolkoztam, hogy anyukám csalta meg apukámat, vagy esetleg fordítva, vaaaaagy ha jobban belegondolok ez tényleg hülyeség. Hiszen attólmég, hogy sokat veszekednek, elválasztatatlanok.
-Komolyan? Kecskemétre megyünk? De miért nem lehetett ezt előre megbeszélni, mert ha elmondtátok volna akkor nem tábláztam volna be az egész szünetet Grétával. Most mondhatom le az egészet. - egy kicsit elszomorított, hogy nem tudom a szünetet legjobb barátnőmmel Grétával tölteni, viszont annak nagyon örültem hogy anyáék nem válnak. És az hogy a nagyszüleimnél kell eltöltenem két egész hetet, na az piskóta. Bárki kibírná. Na igen de akkor més senki nem tudta, hogy Kecskeméten mi vár ránk.
