40. fejezet

66 5 0
                                    

Távozz.

Külső szemszög:

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Külső szemszög:

8 kerek nap telt el a baleset óta. Barnabás ma érkezett haza. Testvérével szorosan megölelték egymást, majd egymásra vigyorogtak miután szét váltak. Barni megölelte egyetlen kis húgát is, majd boldogan fordult szülei felé. Örült, hogy végre otthon lehet a családjával. Az iskolai feladatokat szerencsére nem kell bepótolnia mert mindenki megérti. A szülei és testvére még nem közölték vele, hagy a következő hetet, már nem a régi iskolában kezdik. Még tudatlanul vigyorog Marcellal és Kingával. Szülei a megfelelő pillanatra várnak, hogy közöljék fiúkkal a rossz hírt. Kinga azóta is találkozgat Mátéval. A családja még nem tud róla. Szépen lassan akarja tudtukra adni. Jelenlegi állapotuk, nem engedi meg, hogy így rájuk zúdítsa az egészet. Mindenkinek vannak titkai. Nikoletta, édesanyjuk feszülten néz maga elé, majd nagy nehezen ráveszi magát, hogy megszólaljon.

-Gyerekek. Kérlek szépen üljetek le a nappaliban. - mondta. Hangja halkan csengett, mégis mindenki felfigyelt rá. Férje ijedten nézett rá. Arckifejezése mindent elárult. Arnold még nem akarta elmondani. Mindenki átvonult a nappaliban. A gyerekek még mindig tudatlanul ülnek, de Marci már sejt valamit. Csak ő tudja, hogy kirúgták őket a suliból. Tudja, hogy apja azóta sem bocsájtott meg neki, és azt is, hogy nagyon meg fogják bánni. Biztos, valami hülye suliba fogják őket küldeni.

-Tudjátok. A beleset napján, beszélgettünk az igazgató nővel. Mivel ez egy nagyon nagy húzás volt tőletek....

-Niki ne ködösíts! Az a lényeg Barni, hogy kirúgtak titeket az iskolából. Az utóbbi pár napban beszéltünk a nagyszüleitekkel és nagyapátok mondott egy nagyon hatásos iskolát. - hangzottak el azok a mondatok amiket Marci oly rég várt már. Megkönnyebbülten sóhajtott. Barni értetlen fejjel nézett, hol édesanyjára, hol édesapjára. Képtelen felfogni azt a tényt, hogy kicsapták. Kinga kikerekedett szemekkel nézett. "Biztos, hogy nem mennek messzire". Futott át az agyán a gondolat és máris mosoly terült el az arcán. Viszont látták szüleiken, hogy még nem fejezték be.

-Az a helyzet, hogy ez a suli Miskolcon van és nem kimondottan iskolai dolgok vannak ott.......Hogy is mondjam....Ez egy katonai iskola. - fejezte be Arnold és fiai reakcióját várta. Marcell elszörnyülködve nézett édesapjára, Kinga meglepődve, de inkább szomorúan cikáztatja szemét a családon. Hirtelen nevetés töri meg a csendet. Az egész család egyszerre kapja, az egyetlen komolytalan emberre a tekintetét. Barnabás hahotázik.

-Huhh. Halljátok. Ez egyszer elment. Jó vicc volt. Komolyan. Hogy csináljátok ezt a fapofát? - kérdezte még mindig nevetve.

-Kicsim. Nem vicceltünk. Ez komoly dolog. - mondta édesanyja mézédes hangon. Barni egyszerre abba hagyta a nevetést és megrökönyödve nézte a szüleit.

-Ezt nem tehetitek. - csak ennyit bírt kinyögni. Nem jött ki hang a torkából. Hitetlenkedve nézett körbe még egyszer, de most megakadt a szeme Macin, aki megpróbált ártatlan arckifejezéssel nézni testvérére.

Minden a legelején kezdődik!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora