Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Már korán reggel felkeltem, mert segíteni szerettem volna a nagyinak, ezért hihetetlen nagy gyorsasággal lezuhanyoztam majd mivel nem tudtam, hogy mit vegyek fel, kinyitottam az ablakot, hőmérséklet megállapítás céljából és boldogan csuktam be mert meleg volt. Ennek a csodálatos hírnek az örömére, fogtam és felnyitottam a szekrényemet, kivettem belőle egy farmer rövidnadrágot és a hozzá tartozó lenge ingszerü ujjatlanomat. Gyors magamra kaptam és már futottam is ki a szobából, le a lécsőn, be a konyhába amit üresen találtam. Csak az étkező asztalon találtam két darab cetlit fúlra írva. Az egyik listaszerüen volt migírva, úgyhogy megfogtam a másikat és elkezdtem olvasni. Ez állt rajta:"Gyerekek nagyapával kimentünk a piacra már korán reggel, úgyhogy mire ti felkeltek nem leszünk otthon. Nincs semmi baj. Leírtam egy listára, hogy mi kell a boltból. Kinga drágám a boltot légyszives te intézd, mert a tegnapi kutyás ügy után nem igazán szeretnénk semmit rábízni a fiúkra. Puszi Mama és Papa". Leraktam a lapot és a konyhába lépve a konyhapulton megláttam a pénzt amit valószínüleg a nagyi rakott ki, hogy tudjak mivel fizetni. Végignéztem a listán és semmi olyan nem volt rajta amit ne tudtam volna megtalálni egy élelmiszer boltban. Miközben csináltam magamnak egy bögre kakaót a tegnap este jutott eszembe de gyorsan el is hesegettem a perverz kis gondolataimat, hogy a nagyanyám mit csinálhatott azzal a Györgyel, amikor fiatal volt. Mingyárt hányok. Már a gondolatától is borsózik a hátam. Hallottam az emeletről, hogy csörög a telefonom, úgyhogy felszalattam és megnéztem, hogy ki hív. Privát szám. Habár elég ismerősek voltak a számok de valahogy sehogy sem akart beugrani, hogy ki lehet az, úgyhogy felvettem.
-Halo? - kérdeztem kicsit csendesebbre véve a hangomat, mert nem akartam, hogy a tesóim felkeljenek és már kora reggel elkezdjék szétszedni a házat.
-Kinga. Te vagy az? - kérdezte az idegen, aki már hirtelem nem is volt olyan idegen, mert egyszerre felismertem a búgó férfias hangját. De miért zaklat állandóan?
-Igen én vagyok. És én kivel beszélek? - kérdeztem és próbáltam nyugodt maradni, nehogy kihallja a hangomból, hogy ideges vagyok.
-Na ne mond, hogy nem ismered meg a hangom Kinga. Pedig eleget hallgattad. De hogyha még mindig nem tudod, hogy ki vagyok, vagy továbra is játszani akarod azt, hogy nem ismersz, akkor egy kicsit felfrissítem az emlékeidet. Máté vagyok.Így jobb? - TUDOM KI VAGY IDIÓTA. Legszivesebben belekiabáltam volna a telefonba. De végül nem tettem csak fintorogva válaszoltam.
-Jaaaaaaa! Te vagy az a balfék aki elhitette velem, hogy szeret aztán pedig a hátam mögött megcsalt és elmondott mindenfélének. Hogyis felejthettem el. De kis butus vagyok. - ironizáltam és hangomból úgy áradt a cinizmus, hogy még a hülye is észrevette, hogy gáz van. Jahjjj dehát ti leis vagytok maradva. Az úgy kezdődött hogy egy évvel ezelött, új osztálytársunk lett. Ő Máté, az emlitett balf*sz volt. Első látásra szerelem volt és ezt mind a ketten tudtuk. Mégis meg akartuk elötte ismerni egymát. Így mielött összejöttünk volna, fél évig csak bolondítottuk egymást. Aztán azon a karácsonyi estén, megcsókolt a házunk elött. Az volt az első csókom. Aztán telt múlt az idő, mi meg egyre jobban osszenőttünk. Mindenki azon a véleményen volt, hogy mi voltunk a suli legcukibb párja és hogyha mi egyszer szakítunk (ami meg is történt) akkor világ vége lesz. De még mindig van élet a földön, nem volt atom robbanás sem napkitörés. Minden a helyén van csak mi nem vagyunk együtt. Nyár közepe lehetett, amikor Mátéval azt beszéltük meg, hogy kimegyünk a strandra de neki elkellett intéznie valamit, így külön mentünk. Azt hittem én fogok elöbb odaérni. Bár el sem idultam volna. Na mindegy elkezdtem a sztorit be is fejezem. Odamentem a medencéhez és ott volt három 9.-es csajjal. Az egyiknek a seggét markolászta az átlátszó vízben a másikal meg éppen nyálat cseréltek. A harmadik meg fényképezte öket és nagyokat röhögött. Aztán cseréltek. Kemény csajnak véltem magam akkor is és most sincs másképp, úgyhogy odamentem, krákoktam egyet kettőt, így mind a négyen engem néztek. Máté poénosra vette és azt mondta, hogy jó, hogy jöttem mert kellett még egy ribi a csapatba. Fogtam pofonvágtam és bevallom, nagyon is jólesett. Megmondtam neki, hogy köztünk mindennek vége és elmentem onnan. Ott és akkor még röhögött a kirohanásomon de szerintem azóta már sokat gondolkozott a dolgokon és megbánta amit tett. Biztos most bocsánatot akar kérni. Nem tudom, hogy megérdemli-e a bocsánatomat, viszont annyit tudok, hogy ezek után, nem fog második esélyt kapni. Amit egyszer megcsinált azt megcsinálja máskor is.
-Kingaaa!! Itt vagy még? Vagy elájultál a szívdöglesztő hangomtol? - duruzsolta a telefonba.
-Itt vagyok. - Nem kívántam vele beszélgetni.
-Meghallgatsz, vagy el se kezdjem? - kérdezte félénken.
-Mi mást tehetnék? Hogyha lerakom újra felhívsz. - mondtam ki az igazságot, mert egyszer kétszer már próbálta nekem leadni a gondolatait, csak engem akkor nem érdekelt. És most is pont ugyan ennyire érdekel, mint akkor.
-Oké. De akkor ne szólj bele, jó?
-Jó nem szólok bele, de akkor kezd már el az ég szerelmére, mert soha nem lesz vége.
-Jó rendben. Kinga annyira sajnálom. Nem kellett volna akkor azt tennem amit tettem. Tudod mennyire megbántam ami akkor történt? És, hogy mennyire megváltoztam, azóta? Kinga, miután elhagytál, nem volt egyetlen egy barátnőm sem végig hűen kitartok melletted, addig, míg meg nem enyhül a szíved és vissza nem fogadsz. - ohhhh milyen hős szerelmes lett itt hirtelen valaki. Már majdnem elhittem, aztán mégse.
-Ohhh. Valóban? - kérdeztem
-Kinga érted még a csillagokat is lehoznám. Csak azért, hogy ujra a karjaimban tudhassalak. - Pfujjjj ez már most tiszta nyál.
-Máté. Ami köztünk volt, az a múlté. Nem pedig a jelené. Én már túlléptem, azon, hogy egyszerre három lánnyal csaltál meg. Ráadásul a mi randinkon, elöttem és akkor semmi bűntudat nem volt benned. Nem szeretném veled ezt folytatni. Érted? Nagyon sajnálom én is, mert valóban nagyon jó páros voltunk, de az már elmúlt. Lépj túl rajta. És csak úgy mondom, hogy akkor életed végéig kitarthatsz mellettem, csak teljesen feleslegesen, mert engem még egyszer a karjaidban senki nem fog látni, főleg nem te érezni. - ez lehet, hogy egy kicsit errős volt, dehát az is az volt, amit velem csinált.
-Máté! Én most leteszem és légyszives a közeljövőben ne hivogass, mert nem fogom felvenni. - és letettem a telefont, meg sem várva a reakcióját. Elterültem az ágyon és az én nyomorult, szerelemmentes életemen gondolkodtam. Mit tettem azért, hogy ezt érdemeltem? Mert úgy gondoltam, semmit rosszat nem csináltam. Vagyishát olyan rosszat, hogy az anyatermészet ennyire megutáljon és megimertesse velem Mátét. A telefon kijelzőjére meredtem. Nem hívott vissza. Furcsa. Lehet, hogy megértette és végre békén hagy? Lehet. De akkor miért érzem magam hirtelen olyan egyedül? Hiszen egész eddig ez akartam. Hogy békén hagyjon végre és élhessem tovább az életemet. Nélküle. Mi van velem? Mert ez kezd egyre furább lenni!!!
