Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A Balázséknál folytatott beszélgetés után elindultam hazafelé. Nem azért jöttem el olyan "drámaian", hogy utánam jöjjenek, hanem azért, mert ezek után, ennyit én is megérdemlek. Furcsálltam, hogy Ábel egész végig nem szólt semmit, csak hallgatott. Amikor beszélgettünk nem volt ennyire visszahúzódó. Lehet, hogy megijesztettem? Kétlem, hogy pont én ijesztettem. Nem az a stréberke. Mindegy. Jobb is, hogy nem szólt bele, mert valószínűleg beszóltam volna neki valamit, amit én is megbántam volna. Mert én már csak ilyen raj gyerek vagyok. Balázzsal úgy veszekedtünk, mintha minimum két éve járnánk. Amikor megláttam, hogy azzal a csajjal smárol,(aki jobban néz ki mint én) pont az az érzés fogott meg, amit akkor éreztem, amikor Máté megcsalt. Igaz, hogy ez nem volt olyan erős, mit azelőtt, de hasonlított rá, és ez már önmagában rossz dolog. Nem lehetek szerelmes Balázsba, amikor ő bármikor eldob, ha kedve tartja. Nem leszek még egy embernek a babája. Amikor ott voltam, akkor is olyan szétszórt volt. Biztos akkor is az a szőke lány járt a fejében. Balázs nem hülye. Ha volt annyi esze, akkor megkérdezte a lány nevét. És akkor, ha nem is keresi fel élőben, facebookon meg fogja találni. Egy ilyen facebook kurva mindenhol ott van. De én mi a szarért gondolkodok azon, hogy Balázs érez-e valamit a lány iránt, amikor nem is járunk? De még nem is tetszik. Vagy igen? Ahhjjj. Még magam sem tudom. Ábel. Ő biztos nem dobna el magától. 4 év van köztünk. Biztos nem menne bele ebbe az egészbe. Ha nem kellett volna eljönnöm, akkor most valószínűleg Grétával néznénk valami király filmet, vagy javában pasikat keresnénk. (természetesen nekem) Ehelyett itt szenvedek egy olyan srác miatt, akit kerek 4 napja ismerek. Ennyire nem lehetek kétségbeesett. Este fel kell hívnom Grétát. Azóta nem beszéltünk, mióta elindultunk. Akkor is inkább össze vesztünk, minthogy beszélgettünk volna. Közbe oda értem a házhoz, ahoz, amit valaki otthonnak nevez. Engem inkább egy börtönre emlékeztet, ami az összeomlás határán van. Rányúltam a kilincsre, és lenyomta azt.
-Szevasztok köcsögök! Most kinyalhatjátok magatokat, vagy tőlem egymást is. Kinek, hogy tetszik. - mondtam, és megindultam a nappali felé, ahol a két bátyám javában nyomta az x-boxot. - Nagyiék, megint nincsenek? - kérdeztem.
-Az előző megjegyzésedet, elnézem húgocskám. De csak azért, mert most jó kedvemben találtál. Ha nem lennék abban, te már rég az udvar végében lévő kaka dombot ékesítenéd, és ha úgy hatásozol akár ki is nyalhatod. Nekem mindegy. Amúgy nemrég mentek el. Úgy egy jó óra múlva jönnek. - mondta Barni és egy pillanatra rám nézett, majd vissza.
-Kedvességed határtalan bátyám, de én túl lusta vagyok most ahoz, hogy megkeressem a végét. Ezért, hálám örökké üldözni fog, csak sosem fog utolérni. - mondtam neki rezzenéstelen arccal.
-Ehez, húgi kevés vagy. mint zsákbamacskában a dorombolás. - fordult felém hirtelen és letette a konzolt. Ebből szócsata lesz.
-Tudod, mit? Játszunk ökrös szekeret. Én leszek a szekér, te pedig önmagad. - mondtam a szemébe és egy kicsit közelebb léptem hozzá. Ő is tett egy lépést, és lehajolt hozzám.
