Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kinga:
~Vissza emlékezés~: (külső szemszög)
~Kinga még csak 14 éves volt, amikor a nagybátyja elvált és talált egy másik nőt. A megszokott nagycsalád egyszerre megváltozott, amikor a karácsonyi vacsorán, a nagybácsi megjelent ÚJ családjával. Melani már ránézésre is furcsa volt, de ha Fredy-nek ez kellett, akkor nem állhatott elé a család. Épp jöttek be, amikor Kinga érdeklődve figyelt kifelé. Nem látványosan, de éppen annyira, hogy Marci megbökje a kezét. Ettől a lány egyszerre elpirult. Zavarta, hogy lebukott. Azt gondolta, hogy nem csinálhatta olyan észrevehetően. Marci ezen csak mosolyogva rázta a fejét. Ismerte a kishúgát, és ő már tudott a jövevényről. Amikor beléptek az étkező részbe, Kinga szeme elé tárult az, amit meg akart látni. Benedek szorosan anyja mellé állt. Egy kicsit feszengett, mert nem szerette, ha figyelnek rá. Körbe nézett és amikor végig ért, szemei vissza vándoroltak Kingára. "Még soha nem láttam hozzá hasonlót. Olyan gyönyörű.". Gondolta. Kinga is érdeklődve méregette a fiút. minél előbb beszélgetni akart vele. Annyira belemerültek egymás nézésébe, hogy észre sem vették, hogy Melani bemutatkozott és leült. Benedek viszont még mindig ott állt ahol az előbb és a lányt figyelte. Nem szemeztek, nem kacsintgattak. Csak nézték egymás szemét.
-Telepatikusan mond már meg neki, hogy üljön le. - suttogta Marci, Kinga füléhez hajolva. Kinga a szája elé kapva halkan kuncogni kezdett. Szemei újra vissza vándoroltak a fiúra és most mosolyogva nézte az értetlen tekintetet. Benedek közben észbe kapott és leült Kingával szemben, mert ott volt már csak hely. Mondjuk, ha nem szemben ül vele, is őt nézné. Így csak a saját dolgát könnyíti meg.
-És Benedek, hova jársz suliba? - a kérdés és a neve hallatára a fiú kiesett a komfortzónájából és kénytelen volt válaszolni.
-Szolnokra a Széchenyi István gimnáziumba. - válaszolta vonakodva a fiú. Próbált vissza esni a saját kis burkába, amit az évek során kialakított, viszont érezte, hogy még nincs vége a kikérdezésnek. "Helyes és még okos is.". Futott át Kinga agyán a gondolat és ettől mosolyogva meredt maga elé. Reménykedett, hogy édesanyja nem említi meg.
-És, hogy megy? Könnyű? Kinga is gondolkodik rajta, hogy megjelöli. Ugye kicsim? - kezdett bele Niki a vége láthatatlan beszédnek. Mosolyogva nézett lányára. Benedek is oda fordult a lányhoz és érdeklődve nézte őt. Várta a választ. A család többi tagja is beszélgetett, de a hangjuk eltompult. Csak a kérdés zakatolt a fejében. "Ugye?". Most mondjon igazat? Vagy azt, hogy meg gondolta magát? Végül válaszolnia kellett.
-Igen. Gondolkoztam rajta. csak a sorrend nincs még meg. - mondta diplomatikusan. Benedek halvány mosollyal díjazta a mozdulatot.
-És hány éves is vagy? - szólt közbe Arnold, a Simon család fő embere.
-16. - válaszolta a fiú szűkszavúan. Arnold bólintott, majd témát váltott. Benedek szépen lassan kifújta a levegőt, és vissza szállt magába. Sokkal jobban érezte magát. Felemelte a fejét, mert érezte, hogy nézik. Nem Kinga volt az, hanem a testvére. Marci erősen koncentrált Benedekre. azt akarta, hogy tudja, nem akarja, hogy megbántsa a húgát. Benedek erre a nézésre, csak megvonta a vállát. Kinga érdeklődve hallgatta a felnőttek beszélgetését. Nem szólt bele. Csak halhatta. Nem vette észre a két fiú közötti eszmecserét sem. Közben elfogyasztották az ebédet, és még órákig beszélgettek.Kinga nem nézett rá Benedekre. Nem akarta, hogy túlon-túl érdeklődőnek higgye a fiú. Benedek is levette róla a szemét. Azt gondolta, ha ő nem, akkor ő sem. Nem beszélték meg, hogy nem folytatják. Egyszerűen, csak nem akartak semmit. Estefelé, elindultak haza. Búcsúzás képen, mint ahogy szokták, arcra puszit nyomnak. Amikor Kinga, Benedekhez ért, Elpirult és lehajtotta a fejét. Benedek lehajolt hozzá, és nyomott két puszit az arcára. Majd a lány füléhez hajolt.
