Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Amikor Gréta letette a telefont, nem is tudtam, hogy mire gondoljak először. Vagy egyáltalán, mit kéne csinálnom. Először elmenjek hányni, és utána hívjam vissza, vagy fordítva. Nem. Nem fogom felhívni. Tiszteletben tartom azt, amit kért. Mondjuk nem tudom, hogy miért kellett elszakítani a köteléket, amikor nem csináltam semmit. Ennek a csajnak aztán lehet beszélni makacs mit az öszvér. Na mindegy. Elfeküdtem az ágyon, és csak gondolkodtam, a semmit. Ez így nem lesz jó. Felálltam, és átvettem a pólóm. Megindultam lefelé, és megcéloztam az ajtót.
-Hova mész édesem? - kérdezte nagyi a konyhából. A szívbajt hozta rám.
-A közelben van egy park oda sétálok. - mondtam, és benéztem a konyhába. Nagyi bólintott, én pedig kiléptem az ajtón. Most, sokkal jobb idő volt, mint délelőtt. Elindultam a z úton. Még egyszer rápillantottam Hunorék házára. A garázsajtó le volt húzva, úgyhogy biztos végeztek már. Noel. Olyan szép kék szemei vannak. Nem is tudom, hogy tetszhetett Balázs, amikor itt volt a szemem előtt Noel. Ugyan annak a parknak, a padjára ülök le, ahol harmadszorra találkoztunk Balázzsal. Mennyi minden történt azóta. A nagyiék, a katonai bázis, a vegyszerek, Ábel, Máté, Hunor, Noel, most meg Gréta. Vajon mi baja volt Márkónak? Majdnem egy éve jártak már, és elválaszthatatlanok voltak. Jó, mondjuk Mátéval mi is hasonlóképpen voltunk, csak mi nem nőttünk össze ennyire. Miközben ezen gondolkoztam, az embereket néztem, akik olyan boldogok voltak. Néztem, hogy a párok kézen fogva sétálnak, és végig mosolyognak. Néztem, ahogy a kis családok jönnek piknikezni, és, hogy a szülők, aggodalommal teli szemekkel nézik kisgyereküket, a mászókán. Én is boldog akarok lenni. De a boldogságnak is van vége, mert valami mindig történik. Amikor Balázs volt a képben, akkor is boldog voltam. Aztán jött az a szőke csaj. Mátéval is boldog voltam, és 3 lánnyal csalt meg. És, hogy Noellel mi van? Noel, egy hangulatingadozó, bármikor felrobbanó taposóakna. Egyszer kedves, egyszer nem. Egyszer látod, hogy szeret, egyszer meg nem. Vagy én keresem rossz helyen a fiúkat, és mindig a rosszat választom, vagy tényleg velem van a baj. Én vagyok a legrosszabb barát, akit a világ a földön hordott. Gréta, most egy olyan dologért utál, amit meg sem tettem, és még meg sem tudom magyarázni, hogy nem is csináltam semmit. Kész katasztrófa az életem. Nem hiszem el. Ez is csak én lehetek. De miért mindig én? Szerintem erre senki nem fog nekem válaszolni. Még egy rohadt hetet kell is kibírnom, és mehetek is haza, aztán jön a suli, és végleg vége. Egy kapucnis alak közeledett felém. Nagyon ismerős alakja volt, úgyhogy, elkezdtem látványosan bámulni. Felnézett, én pedig egy kicsit arrébb néztem. Nem feltűnően, csak egy kicsit. Észre vett, és megindult felém. Míg közeledett, le sem vette rólam a szemét. Mintha azt hinné, hogyha elnéz, akkor eltűnök. Amikor oda ért elém, akkor megállt, és lenézett rám. Belenéztem gyönyörű íriszeibe, és azt hittem menten elájulok. Hogy lehet ennyire szívdöglesztő?
-Elnézést. A kisfiam, nagyon el van ragadtatva. Remélem nem talált el a labda. - mondta, és leguggolt, hogy kiszedje a pad alól, a labdát. Megráztam a fejem, és kiléptem a bambulásból.
