Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ábel:
Este nem vártam sokáig. Igazából, meg sem vártam, hogy Kingáék kijöjjenek onnan. Nem akartam, hogy észre vegyenek. És igazából azt sem akartam, hogy oda menjenek. Hazafelé végig ezen gondolkodtam. Miért mentek oda? Én ezt nem értem. Kinga olyan jó kislánynak tűnt. Ezek szerint, csak tűnt. Hazaértem, és rányitottam a bejárati ajtóra. Holnap beszélnem kell Balázzsal. Mindenképpen beszélnünk kell erről. Halkán kiosontam a garázsba, és egy nem kívánatos személlyel találtam szembe magam. Ennek miért kell állandóan követnie? Nem tud nélkülem élni? Biztos.
Kinga:
Reggel arra keltem, hogy valaki bömbölteti a zenét, reggel........6-kor. Ki az az őrült, aki szombaton ilyenkor fent van? Ki kellene pihennem magam, mert lassan vége a tavaszi szünetnek. Már csak a jövő hét, és vége. Megyünk haza. Gyors elmentem zuhanyozni, és a hajamat is megmostam, mert hát miért ne? Visszamentem a szobába, és felvettem egy fehérneműt, aztán, kivettem egy kék farmert, egy kék pulcsival.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Belebújtam a cipőmbe, és a sapkát a fejemre húzva léptem ki a szobából. Leszaladtam a lépcsőn, és az előszoba tükörben, még egyszer megnéztem, hogy mégis hogy nézek ki. Örömmel láttam, hogy megint jól össze dobáltam a cuccaimat. Kiléptem a házból, és a szemben lévőkre néztem. Ők azok, akik a zenét bömböltetik. Mind a ketten háttal álltak nekem. Két srác. Király. Mostanában, elegem van a fiúkból. Lelépkedtem a lépcsőn, és megcéloztam, a szemben lévő kocsibejárót.
-Sziasztok! Nem tudnátok egy kicsit lehalkítani a zenét? Nem tudok aludni. - mondtam, de biztos, hogy nem hallották, meg, mert még mindig nem reagáltak semmit.
-HAHHOOOOOO!!! - ordibáltam, mire mind a ketten ijedten fordultak meg. Úristen. Nem lehet ő. Kizárt.
-Kinga? - kérdezte.
-Igen? - kérdeztem.
-Tényleg te vagy az? - kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig megölelt. - Te jó ég! Baromi jól nézel ki. Mikor is láttalak utoljára? 10 Évesen? Akkor még rövidebb volt a hajad. - kezdett el megzáporozni a kérdéseivel Hunor.
