Minden a legelején kezdődik!

9. fejezet

Fény derült a titokra!

  Egyetlen ötlet sem jutott akkor, ott a padlón az eszembe. Csak néztem a szekrény tartalmát, ami már beterítette szinte az egész padlot, ahogy kiborult a gondosan elrejtett helyéről. Nem hiszem el, hogy egy öregembernek is ugyan úgy lehetnek olyan titkai, mint mondjuk egy tininek. A szekrény aljában szerelmes leveleket találtam, amik nem nagyapától jöttek a nagyinak, hanem valami Györgytől. Egyenként néztem végig a leveleket és mindegyik úgy kezdődött, hogy: "Szeretlek drága Mártám! Mindennél jobban. Éjjt s Naphosszat azon töröm a fejemet, mikor láthatom az én szerelmemet......." - és balablaaaa így tovább. Azt, hogy ez a György min gondolkozott még, nem is tudom, hogy egyáltalán le merjem ide írni. Szerintem nem akarjátok tudni és asszem én sem igazán szerettem volna. A sorokat nézve csak arra tudtam gondolni, hogy a nagyi is biztosan szerette ezt az embert, mert különben miért gondolkodott volna ilyeneken? Ahogy ott ültem a szoba padlóján és undorodva olvasgattam a "szerelmes" leveleket, az jutott eszembe, hogy vajon nagyapa tud-e a nagyi szeretőjéről? Mert valószínüleg György és a nagyi akkor jöttek össze, amikor nagyapa harcolt a hazájáért. Végül arra jutottam, végig gondolva az egészet, merthát látszik nagyapán, hogy szereti a feleségét, hogy nem mondom el neki. Annyi hosszú év után pont én csesszem el nekik? Még mit nem. Ahogy tovább keresgéltem, találtam egy köteg képeslapot. Természetessen kibontottam a csomóba kötött lapokat, és egyenként elolvastam azokat is. Lehet, hogy most azt gondoljátok rólam, hogy találok valamit és az az első, hogy elolvasom, pedig ez kicsit sem igaz. Az a fajta vagyok aki meghagyja a másiknak a magánéletét de az, hogy ezt most megtaláltam, nem tom. Lehet, hogy azért olvasgatom, mert szeretnék egy kicsivel többet megtudni a nagyszüleimről. A legtöbb gyerek nagyon jól kijön a nagyszüleivel. Csakhát mi nem tartozunk a legtöbb gyerekhez. Mindig is tudtam, hogy kilógok a sorból. Mint család, mint személység ügyileg és ez a tény most kezdett rajtam urrá lenni ismét. Nekem nem mindig voltak barátaim és hát nem tartoztam a legmenőbbek közé sem. De annyit tudok, hogy valamilyen szintem más vagyok és minél gyorsabban hozzászokok, annál jobban érzem magam a bőrömben. Hát eléggé elkalandoztak a gondolataim azt mondhatom. Még mindig a képesélapokat nézegetem és két kép közül kiesett egy kicsit kissebb papír, amire rá volt ragasztva egy kisbaba fekete-fehér képe. Egyszerre megfordítottam, hogy eltudjam olvasni. Te jó ég. György arról ír a nagyinak, hogy elhagyja, meghogy be kell ezt fejezniük, mivel megismerkedett egy gyögyörű nővel, akitől lett közben egy gyereke. Már majdnem lecsordult egy könnycsepp az arcomon de nemet mondtam neki. Nem bőghetek egy olyan levelen amit mégcsak nem is nekem írtak. Viszont az előző több mint 100 levelet elolvasva ezek után nekem is nagyon fájt a felismerés, hogy György már nem szerette a nagyit. Pedig nem is szeretem ezt az embert sőt jobbat mondok, nem is ismerem de már nem is akarom ezek után. Visszafordítottam a képre és azon gondolkoztam, hogy ez a pasi minek küldözget a nagyinak egyáltalán képeket a gyerekéről. Azért, hogy még véletlenül se legyen az, hogy a nagyi nem hiszi el? Én nem értem ezt az embert. A mégnagyobb gáz az, az, hogy én csak a nagyin szemszögéből láthatom és olvashatom el ezt az egész sztorit. György szemszögéből már nem tudom, mert a nagyi nem csinált másolatot a saját leveleiről.Pedig ezek után arra is kíváncsi lennék. Huhh de fárasztó ezeken a dolgokon gondolkodni. Ránéztem a fali órára, ami pontossan éjfélt mutatott, úgyhogy gyorsan visszapakoltam mindent a szekrény aljába, gondosan visszatettem a deszkát és a lámpa leoltása után bebújtam a kényelmetlen ágyamba és a mai nap fáradalmait, megérezve, nagyon gyonrsan elnyomott az álom. Kíváncsi leszek, hogy ezután a forgalmas nap után, mi vár ránk honlap. Még milyen jó lett volna, hogyha nem történik semmi.