Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Még mindig Hunorék garázsában ülök, és egy motort bütykölünk, amikor eszembe jut, hogy nem is szóltam, hogy elmegyek.
-Hát skacok. Örültem, hogy találkoztunk, de nekem, mennem kell, mert nem tudják, hogy elmentem. - mondtam, és feltápászkodtam a földről.
-Nemááá. Délután elmehetnénk fagyizni. - kezdett bele Hunor az új programok kitalálásában. Mindig ezt csinálja.
-Tőlem rendben van. - mondtam, mire Hunor ránézett Noelre. Amíg itt voltam, egy szót sem szólt, csak némán hallgatott.
-Noel? - kérdezte Hunor, a haverjára nézve.
-Ha már annyira szeretnéd, hogy veled menjek. - mondta Noel nyájas hangon.
-Nekem igazából, mindegy, hogy hol vagy, csak nem akartam paraszt lenni. - mondta Hunor, mire én elkezdtem nevetni. Tudja, hogy, hogy kell megnevettetni. Hunor is elmosolyodott.
-Ha ha ha. Mondhatnám, nagyon viccesek vagytok. Ide jön a csaj, és te elfelejted, hogy amikor nem volt itt, akkor ki volt melletted? - fröcsögte Noel, Hunor arcába a szavakat, mire Hunor behúzott neki egyet. Noel az ütéstől a földre esett.
-Úristen. Jól vagy? - kérdeztem, és letérdeltem Noel mellé, aki az orrát törölgette. - Hunor! Ez meg mire volt jó? - kérdeztem, miközben fel álltam, és oda léptem Hunorhoz, aki idegbajosan, rázta a fejét, jobbra-balra.
-Nem fontos. - mondta, és ökölbe szorult a keze.
-Hunor. Számomra minden fontos, ami veled történik. Barátok vagyunk. - mondtam, és megsimítottam a kezét, mire ő engedett a szorításából.
-Emlékszel, amikor nagyon sokáig nem jöttetek a nagymamádékhoz? - kérdezte, mire én bólintottam. Nagyon hiányzott akkor. - Hát, tudod,.......azon a nyáron.....anya szívrohamot kapott, és......... - te jó ég. Márta.... El sem hiszem. Nem hagytam, hogy Hunor be fejezze, hanem megöleltem. Meglepődött, de vissza ölelt.
-Annyira sajnálom. - mondtam és még szorosabban öleltem.
-Nincs semmi baj. Neked sokkal több gondod volt. És nem akartam elcseszni a kedvedet, mert akkor pont jól voltatok Mátéval, aztán meg szakítottatok, és így tovább.
-Ne beszélj már hülyeségeket. Elmondhattad volna.
-Most már mindegy. Nem voltál ott akkor, és most sincs rád szüksége, mert itt vagyok neki én. - szólt közbe Noel. De kis hisztis ma valaki.
-Féltékenységi rohamod van, vagy mi? - kérdeztem Noel felé fordulva, aki mérgesen rám nézett.
-Csak, hogy tudd, nem kértem ki a véleményedet. - fröcsögte az arcomba.
-Esernyőt is köpjél hozzá, légyszi. - mondtam, és látványosan letöröltem az arcomat. - Amúgy, csak úgy mondom, hogy nem kell nekem az engedélyed ahoz, hogy beszóljak neked. - fejeztem be.
