Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Kinga:
-Akkor mehetünk? Ne tököljetek már, hanem gyertek. Nem fogok egész nap rátok várni. – kiabáltam fel az emeletre, mert úgy beszéltük meg, hogy akkor megnézzük azt a helyet.
-Jóvan. Megyünk már. – mondták egyszerre és már a lépcső alján voltak. Elindultunk. A kis papírt, amire rárajzoltam az útvonaltervet, végig ott szorongattam a kezemben. Fordultunk jobbra, balra, aztán megint jobbra, és végül megint jobbra. Majd oda értünk, egy dzsindzsással teli réthez, amint persze át kellett vágnunk, ahhoz, hogy oda érjünk. Mert hát miért ne?
-Miért kell ekkora gazban mászkálnunk? Nem lett volna egyszerűbb, ha hozunk egy távcsövet és onnan messziről nézzük? – kérdezte Barni, mert természetesen már tiszta lyuk volt a gatyájának az alja, a szúrós növények miatt.
-Ha nem tetszik, akkor, akár ki is mehetsz. – mondtam. Miért kell mindig és mindenhol hisztizni? – Figyelem! Dögös csajok a láthatáron. – mondtam, mire mond a kettő befeszítette az izmait és elkezdett pózolni. Elkezdtem röhögni rajtuk.
-Nincsenek is itt lányok, igaz? – kérdezte Marci röhögve, mert ez elég viccesen jött ki.
-Majd jönnek. Az én bicepszem 10 kiló méteres körzetben vonzza magához a csajokat. Látod? Ott már van is egy jelentkező. – biccentett kifelé, én meg ösztönösen, oda néztem. Valóban állt ott egy lány és sóvárogva nézte Barni izmait.
-Azon csodálkozom, hogy még nem indult el felétek. – gondolkodtam hangosan, mire észrevettem, hogy a csaj megindul befelé. Hát ez hülye.
-FIGYI! SZERINTEM NE GYERE BELJEBB, MERT MEGAKADSZ. –kiabált Marci a csajnak, aki majdnem elsírta magát. He?
-DE KELL NEKEM. – kezdett bele, olyan magasan, hogy szerintem a pár utcával tőlünk lévő Bodri is meghallotta, de szerintem meg is süketült.
-VALÓBAN? – kérdezte vigyorogva Barni, mire a csaj, majdnem összeesett.
-Még mindig nem értem, hogy mi a szart esznek rajtatok a csajok. – mondtam, olyan közönyösen, hogy mind a ketten rám néztek, amolyan „te most komolyan beszélsz?" nézéssel. – Most mi van? – kértem ki magamnak a véleményem. Ne nézzenek már hülyének.
-Komolyan? Komolyan Kinga? Nem tudod? Akkor megmutatom. – mondta Marci vigyorogva, majd megemelte a kezét és befeszítette tökéletes izmait, amit a rajta feszítő izompólóból, teljesen látni lehetett. – Na meg ezt. – mondta, és felhúzta a pólóját, így megvillantva mindenkinek, kocka hasát, ami már feszítés nélkül is látszik, nem hogy akkor, amikor megfeszül. Hirtelen eszembe jutott, hogy a csaj közben ezt végig nézte. Kifele kezdtem el nézelődni, és megpillantottam, pont azt, amint a lány, oda kap a fejéhez, és elájul.
