Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
~Sötét van. Alig látok valamit. A lábaim állandóan megakadnak valamiben. Futok. Hogy hova, azt nem tudom megmondani, mert azt sem tudom, hogy hol vagyok. Érzem a fák illatát, és hallom a szellőt. Egy erdőben vagyok. Hogy kerültem ide?
-Fuss Kinga. Fuss. - hallok egy hangot, ami olyan elhalóan hangzik, mint amikor az öreg emberek veszik az utolsó lélegzetüket.
-Ki vagy? - kérdeztem és megálltam a futásban. Elkezdtem körbe körbe járkálni, hátha meglátom az idegent.
-Nem kell tudnod, hogy ki vagyok, csak fuss tovább. Neked túl kell élned. - mondta, én pedig szuszogást hallottam mögülem. A szuszogás hirtelen átváltott morgássá. Újra neki iramodtam, és mentem tovább a sötétben. Folyamatosan hátra néztem. Ki lehet ez? Vagy inkább mi? Megtorpantam. Meg kell tudnom, hogy mi az. Megfordultam, és még mindig nem láttam semmit. Hirtelen két szempár villant fel.
-Téged. - mondta, és egyszerre felismertem a hangot. És akkor kiugrott a sötétből.....~
-Mi a szar. - mondtam, miközben kikeltem az ágyamból. Tisztán emlékszem mindenre. A hangra. Az arcra. Máté arca volt. Ő kergetett. Mit jelenthet ez az álom? És az, hogy valaki azt mondja vigyázzak? Igaz az, hogy valaki megálmodja a jövőt? Máté biztos, hogy nem vérfarkas. Kicsit sem hasonlít Jacobra az Alkonyatból. Pedig az milyen jó lenne. De miért akarna bántani engem? Ezen gondolkoztam, miközben lementem a lépcsőn. A konyhából hangok szűrődtek ki. Anyáék sugdolóznak? Beléptem, és egyszerre hangosan kezdtek el beszélni, de az fix, hogy nem arról, amiről az előbb.
-Jó reggelt? Miről suttogtatok az előbb? - kérdeztem poénosra véve, de látszólag ők nem igazán értették.
-Semmi fontos dologról. - mondta apa fapofával. Neki álltam reggelit csinálni.
-Rendben. - mondtam én is egy kicsit furán. Még mindig az álom hatása alatt voltam. -Anya? Mennyi az esélye annak, hogy valóra válik az álmod? - kérdeztem, mire anya eléggé furcsán nézett rám.
-Hát, szerintem olyan 50-50% az esélye. Nálam még nem volt olyan, hogy valóra vált volna. Nálad drágám? - fordult anya, apához.
-Nem. - mondta apa, de szerintem nem is tudta, hogy miről van szó, mert még mindig az újságot böngészi.
-Akkor mindegy. - mondtam, és a tányéromat a mosogatóba raktam, majd elindultam kifelé.
-Mert, mit álmodtál kicsim? - kérdezte anya, a telefonjából felnézve.
-Semmi fontosat. - mondtam, majd elindultam felfelé. Barni szobája mellett mentem el, amikor hangokat hallottam bentről. Veszekedést.
-De, miért mondod ezt? - kérdezte Barni. Gondolom, most válaszolt rá az, akivel beszélt, mert megint megszólalt. - Azt hittem, nekünk lehet közös jövőnk. - megint szünet. - Rendben. Kösz szépen. A semmit. - mondta végül Barni, majd valami nagy csattanással a földre esett. Gondolom a telefonja volt. Kivel beszélgethetett? Lehet, hogy Grétával? Mert Barninak mindig is tetszett a Gréta. Ezt én nem értem. Talált egy másik lányt? Mindegy. Beléptem a szobámba, és megnéztem, hogy holnap milyen óráim lesznek. Szerencsére, más nem tanulunk annyit, mint év elején. Főleg azért, mert nyolcadikosok vagyunk, így az év végi jegy, nem mindenkinél érvényes a felvételinél. Bepakoltam a táskámat, és elkezdtem filmet nézni. Már legalább a felénél tartottam, amikor rezegni kezdett a telóm. Feloldottam, majd megnyitottam.
*Buzeráns.* : Szia Kinga. Mi jót csinálsz?
*Csillámpóni* : Tsá Máté. Filmet nézek. Te?
*Buzeráns.* : A régi képeinket nézem.
*Csillámpóni* : És találtál köztük jókat?
*Buzeráns*: Itt csak az van. Na megyek meccsre. Szia.
*Csillámpóni* : Oké. Szia.
Nah, jó. Ez egy kicsit fura volt. Rám írt, csak azért, hogy elmondja éppen rólunk nosztalgiázik. Okééé. Fura egy gyerek, tudom. Mindig is az volt. Ez után is az lesz. Tovább néztem a filmet. Most akkor. Mark össze, fog jönni Jessyvel? Pont lemaradtam erről a részről. Cseszd meg Máté. Most, hogy vége a filmnek nem tom mit csinálhatnék. Nem akarok itthon ülni, és nosztalgiázni. Képeket meg főleg nem akarok nézegetni. Az olyan bizarr. Meg hát jól ismerem magamat. Biztos, hogy bőgnék rajtuk. Hirtelen felindulásból, elő kaptam a telóm, és elkezdtem pötyögni az üzit.
*Csillámpóni* : Hali hülye gyerek! Hol lesz a meccsetek? - nem kellett sokat várnom, jött is a válasz.
*Buzeráns* : Itt Cegléden lesz a nagy pályán. Mert, el akarsz jönni? Szólhattál volna előbb is. Megvártunk volna.
*Csillámpóni* :Ki mondta, hogy el akarok menni. Csak nem akartam paraszt lenni, hogy meg sem kérdezem. Tudod. Az alap illem fontos. Te is használhatnád néha. - akkor hatásos belépővel, megjelenek a meccsen, és végig nézem, úgy ahogy régen szoktuk.
*Buzeráns* : Pedig én már azt hittem, hogy olyan lesz mint régen. :(
*Csillámpóni* : Hinni csak a templomban kell. Ott is csak az első sorban ;) - erre már nem kaptam válasz. szerintem elkezdődött a kezdés előtti megbeszélés. Vagy a megnyitó. Oda léptem a szekrényemhez, és egy laza szettet raktam össze. Mivel meleg volt, egy hosszított derekú kék farmert vettem fel, egy fehér csipkés haspólóval, rá pedig egy vékony pulóvert. Lementem a lépcsőn, és anyáék megint sugdolóztak, és bújták a laptopot. Miben sántikálnak?
-Elmentem a pályára. - mondtam, mire ijedten felnéztek, és csak bólintottak, majd folytatták azt amit abba hagytak. Elindultam a pálya felé, és út közben sok ismerőssel találkoztam. Senki nem jött oda hozzám, csak intettek. Nem is akartam volna, hogy bárki is jöjjön velem. Akkor hiányérzetem lett volna. Így is érzem, hogy Gréta elmenetele óta, mintha eltűnt volna a másik felem, de ha társaságban lennék, még jobban kijönne rajtam. Grétával mindig együtt mentünk ki a fiúk meccseire. Márkó is játszik. Jó is, hogy itt lesz. Meg kell ezt beszélnem vele. Aztán tökön rúgnom amiért szakított a volt legjobb barátnőmmel. Most új barátokat kell szereznem, hála Markónak. Csessze meg ő is. Mindenki csessze meg. Közben oda értem, és még mindig tartott a beszéd. A szervező bácsi, még mindig a meccsek menetét ismertette. Dög unalmas ez a rész. Mátét természetesen egyszerre kiszúrtam a sorokban. Szokásosan, leghátul állt. Mintha tudta volna, hogy nézi valaki, a lelátón ülőket kezdte pásztázni a szeme,majd megakadt rajtam. Egy 100 W-os vigyort küldött felém, majd újra komolyra véve a figurát, vissza lépett a helyére.
-Jó szórakozást, és kellemes játszmákat kívánok mindenkinek. A kezdő csapatok álljanak fel a kijelölt helyükre. Köszönöm. - fejezete be a mondandóját, majd mindenki szétszéledt. Máté szőke fejét követve a szememmel láttam, hogy a legszélső pályát kapták meg. Elindultam arra, hogy a pálya szélén nézzem őket. Úgy, ahogy régen. Mikor oda értem, a meccs elkezdődött. Alig bírtam megtalálni a szememmel a labdát, mire meg lett, valaki gólt lőtt. És, hogy ki volt az? Máté. Mily meglepő. Mintha ezt más láttam volna valahol. Végig futott a pálya szélén és mindenkivel lepacsizott. Fura egy gólöröm. Valaki Ronaldo beugrást csinál, valaki meg egy előre bukfencet dob. De neeeem. Máténak, ma pont végig kellett futni a pálya oldalán. Amikor hozzám ért, vissza húzta a kezét, és kacsintott egyet. De kis poénos kedvében van ma valaki. Egész délelőtt őket néztem. Szünetekben ettünk, meg hülyültünk. Márkóval is tudtam beszélni. Azt mondta, hogy Gréta mindig is féltékeny volt rám. Szerinte ezért mesélte be magának, hogy miatta hagyta el. Tök izgi volt, amikor tőle hallottam. Most az utolsó meccsüknek a végénél tartanak. Végig Mátét néztem. Aztán megtörtént az, amit szerintem senki nem akart. Már amikor láttam, hogy baj lesz, megindultam felé. A bíró próbált vissza tartani, de nem ment neki olyan jól.
