Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Balázs:
Eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni. Van a közelben egy park. Nem szokták annyian látogatni. Eléggé lepukkant, viszont meg lehet találni benne a szépséget, hogyha valaki megkeresi benne. Felvettem a fekete Vansomat és elindultam. Nem kellett sokat sétálnom, mert csak két utcányira van tőlünk a park. Beléptem a kapun és észre vettem, hogy az egyik padon ül egy lány. Az arcát nem igazán láttam, mert lehajtotta a fejét és a hajzuhatag eltakarta. Én is leültem a mellettem lévő üres padra és a lányt kezdtem el kémlelni. Biztos, hogy észre vehette, hogy nézem, mert felemelte a fejét és akkor megláttam......Kinga. Követ vagy mi? Miért kell neki még ennél is jobban elrontania a kedvem? Jó a balesetről és az esti rémálomról nem ő tehet, de hát akkor is. Még mindig őt néztem és ő is engem. Farkas szemet néztünk és én nem akartam elveszíteni a játékot. Ahogy látom ő sem. Hahhhh pislogott. Fesztettéééélll. Tétován felálltam és megindultam felé.
-Szia. - Próbáltam kedvesen szólni, mire felnézett rám. (mivel alapból magasabb vagyok nála, ő pedig éppen ült.)
-Szia. - köszönt ő is, de látszott rajtra, hogy nem fejezte még be. - Lehet egy kérdésem? - lesütötte a szemét. Nem értem miért ennyire szégyenlős.
-Ezen kívül? - kérdeztem, miközben elkezdtem vigyorogni, mint a vadalma. Nagy hatással van rám a csaj. Már csak az, ha megszólal.
-Igen. Őhmm. Mi volt a bajod tegnap? Mert eléggé furcsa volt a hirtelen hangulatváltozásod. Én értem, hogy a fiúk egy kicsit ijesztők voltak, de nem kellett volna elmenned. Szívesen beszélgettem volna még egy kicsit. - kezdett bele a mondandójába és meg a hirtelen jött információktól sokkot kaptam. Mi van?
-Van barátod? - Kérdeztem. nekem csak ennyi kell. Egy nemleges válasz. Lehet, hogy egy kicsit megleptem a kérdéssel, mert meglepettség futott végig az arcán, aztán akkora mosolyra húzódott a szája, hogy kedvem lett volna levakarni.
-Nincs barátom, de én kérdeztem először és szeretném, hogyha válaszolnál rá. - mondta még mindig vigyorogva.
-Most már nincs semmi baj. Csak egy egyszerű félreértés volt a tegnapi. Bocsánat azért amiért így viselkedtem. Semmi okot nem adtál arra, hogy azt tegyem, amit tettem. Meg tudsz bocsájtani? - komolyan ekkora barom vagyok? Itt áll életem szerelme. Bocsánat ül és én mindent elszúrok. Remélem meg bocsájt nekem és kapok még egy esélyt.
-Nincs harag. Csak nem tudtam, hogy mire véljem a hirtelen távozásodat, de ezek szerint csak félre értettél valamit. Már csak tényleg egy kérdésem van. Mégis mit értettél félre? - kérdezte olyan angyali mosollyal az arcán, hogy az őrületbe kerget vele. Egyszer komolyan kifutok a világból miatta.
-Háááát..... Amikor kijött a házatokból az a két srác és elkezdtek velem kiabálni. - bólogatott, jelezvén, hogy tudja miről beszélek. - Azt hittem, hogy az egyik a barátod. - lehajtottam a fejem. Ekkora szégyent. Te jó ég. Szerencsére nem kezdett el kiabálni velem, viszont úgy röhögött, hogy majdnem leborult a padról. Úgy kellett utána nyúlnom, különben hátra esik.
